F. Várkonyi Zsuzsa

Levél Madame Jóistennek

Publicisztika

Ami a nők társadalomba való kilépését illeti, alig több mint hetven éve annak, hogy egyes országok – pár évre – először bízták nőkre országuk vezetését. 

Tisztelt Asszonyom!

Azt hiszem, végképp itt az ideje, hogy beszéljünk – nő a nőhöz, a férfiakra jellemző tagadások, elfojtások nélkül. Mi jó pár ezer éve – a zsidó vallás megszületése óta – tűrjük, hogy a teremtést az Ön kedves urának tulajdonítsák. Márpedig az élővilág megteremtése nyilvánvalóan a mi reszortunk, mióta csak létezik kétneműség: azt nevezzük nőnek, nősténynek, nőivarúnak, aki/ami teremt! (A szárazföldet és a vizeket talán az Ön ura csinálta – legalábbis ezek behemót mérete alapján úgy néz ki.) De ami/aki él és hal, az az Ön teremtménye. Naná. Tudja, a pasik – az Öné is – megvesznek a méhirigységtől… Szóval ajánlanám, hogy dobja sutba azt az abszurd dumát, hogy az egész világot az Ön drága ura teremtette volna. Ezt a nevetséges gondolatot egyébként megkettőzi az a zsidó-keresztény vicc, hogy Évát is Ádám szülte volna meg (a bordájából, hiszen neki mása nincs ilyen célokra), nem pedig fordítva! Röhej!

Most persze azt hiszi, hogy egy eszement feminista beszél. De mindjárt látni fogja, hogy nem. Merthogy véleményem szerint Önnek – sajnos – még sincs oka maradéktalan büszkeségre. A növény- és állatvilágban még nagyjából rendben vannak a dolgok. Igaz, hogy köztük sem mindenkinek sikerül természetes halált halnia, de azért mégsem pusztulnak ki. Többségük legalábbis nem. De az emberiségnél, kedves Asszonyom, nagy bakot lőtt. Mit „kedves Asszonyom”, ebben a témában már muszáj tegeződnünk!

Számoltál te egyáltalán?

Arra gondolok, hogy egyszerűen nem értem: hogyan gondoltad, hogy ekkora tesztoszteronkészlettel, amit a pasikba beleraktál, békés egyensúly tartható fenn?! Miközben a hím állatok dizájnjánál még észben tartottad a célt: legyenek egyrészt utódok, másrészt tudjon vadászni a vadászó állat, ha egyszer a húsevés a mániája! De ezek után kitaláltál egy olyan fajt, az emberiséget, amelynek hím tagjai állandóan robbanásig feszülnek a tesztoszterontól. Megállás nélkül muszáj valakikkel, valakik ellen, valamiért harcolniuk, és nőstényeiket is pillanatonként teherbe akarják ejteni! Holott nincs még egy olyan teremtményed, amely ilyen hosszú életet kap, és mégis ilyen mértékben szaporodik. És – nyilván ettől nem függetlenül – nincs még egy olyan teremtményed, amely ilyen mennyiségben ölné fajtársait. Rég­óta láthattad ennek az óriási számszaki tévedésnek a következményeit, de mostanra minden eddiginél világosabb, hogy a folytonos kakasviadalba beledöglik kedvenc fajod.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.