Hosszú évek tapasztalatainak birtokában joggal gyanakodhatunk, hogy a tagság mégoly forrongó indulatai csak annyira emelik meg a fedőt, hogy a gőz távozhasson, a vezetői tisztségek lezsírozása után pedig gyors lehűlés jön, mely langyos önkormányzati kampányba, majd a status quo befagyásába torkoll.
Csakhogy ez a forgatókönyv hosszú távra is statisztaszerepbe kényszeríti a pártot. Ez önmagában nem is lenne baj, ha a Fidesztől balra álló másik szerveződés, az LMP idővel képes lenne belenőni a váltópárt szerepébe. Az, hogy az ökopártnak lennének ilyen néppártosodási ambíciói, a vezetőik nyilatkozatai alapján nem egyértelmű. És kérdés az is, hogy az országosan még csak most épülő, alig ezer taggal rendelkező szervezet középtávon alkalmas lehet-e erre? Az, hogy a Fidesznek legyen ütőképes demokratikus alternatívája, tetszik, nem tetszik - közügy. E tekintetben pedig nem a start-up jellege ellenére sikeresen a parlamentbe jutó LMP van lépéskényszerben.
Az említett eszmecserén Lendvai Ildikó arra szólította fel hallgatóságát, hogy aki változtatni akar az MSZP-n, az "jöjjön be a zsűriből a harcmezőre". Ha ilyesmire nem is vállalkoznék, engedtessék meg egy szerény, konstruktív javaslat a partvonalról.
*
Az MSZP-nek a névváltás és egyéb felületi kezelések mellett elengedhetetlenül szüksége van arra, hogy csökkentse demokratikus deficitjét. Ennek legnagyobb hatású módja a nyílt előválasztási rendszer bevezetése lehet.
A kortárs politikatudományban bevett nézet, hogy a demokratikus eljárások hiánya vagy sorozatos megkerülése gyengíti egy szervezet legitimációját. A leggyakrabban az Európai Unióval kapcsolatban emlegetett demokratikus deficit mutatis mutandis alkalmazható a közkeletűen mutyizással, elitközpontú, centralizált, mégis átláthatatlan döntéshozatallal vádolt pártra. Az MSZP ellenzéki pártként nem fog tudni kézzelfogható eredményeket felmutatni a választói számára. Ezért legitimációjának és társadalmi beágyazottságának erősítésére az egyetlen kézenfekvő mód a kapuk tágra nyitása. A nyilvánosság és a fontos személyi döntések radikális decentralizációja drámai változást hozhat a vesztésre álló meccsben. Nem véletlen, hogy a pártszervezési kérdésekben fényévekkel kreatívabb Fidesz volt az első, amely - még a kövéri belső elhárítás teljes hatalomátvétele előtt - az akkor reménytelennek tűnő Pécsett és Miskolcon legalább megfontolta az előválasztás kiírását.
Az előválasztási rendszer a párttagok helyett a választókorú állampolgárok kezébe helyezné át a döntést arról, hogy az MSZP kit jelöljön a közhatalmi funkciókra - az egyéni választókerületi indulóktól a főpolgármesterig. Az eddig hatalomtechnikai eszközként használt formális felhatalmazási aktusokhoz képest - mint amilyen a 2008 elején a Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő és pártelnök által kezdeményezett párton belüli "véleménynyilvánító" szavazás volt - minőségi különbséget jelent a többes jelölésre épülő, bizonytalan kimenetelű előválasztás.
A folyamatok persze nem erre tartanak. A múlt heti megyei tisztújítások után, Lamperth Mónika kaposvári, Veres János szabolcsi megyei elnöki megválasztása után szinte biztosra vehetjük, hogy a "felmenő rendszerben" a helyi pártfőnökök, a bossok akkor is érvényesíteni tudják akaratukat, ha az általános közhangulat nem nekik kedvez. Ez történt már az országos lista összeállításakor is. Az MSZP 59 fős frakciójának majd egyharmada 1994 óta őrzi így pozícióját, s közülük heten a párt 15 tagú elnökségének is tagjai. Ők a magyar politika Bourbonjai: semmit sem felejtenek, és semmit sem tanulnak.
*
Számos előnnyel járna, ha a "tisztújítás" folytatása helyett a szocpárt a nyílt előválasztás azonnali bevezetése mellett döntene.
A politikusi rekrutáció során minden korábbinál jobban érvényesülhetne a versenyelv. Barack Obama győzelmét egy elbukott képviselőházi, egy megnyert szenátusi és egy ugyancsak megnyert elnökjelöltségi előválasztási kampány előlegezte meg. Ezek fontos tapasztalatokkal ruházták fel a 2008-as választási kampányra.
A folyamat átláthatósága közvetlenebb kapcsolatot teremt az egyéni teljesítmény és a végeredmény között, s kihúzza a választói kifogások méregfogát. A nyílt előválasztáson győztes politikus legitim, érvényes felhatalmazással bír, nem háttéralkuk háttérszereplői, hanem a választópolgárok emelték pajzsra. A helyben népszerű, de a pártközpont által nem favorizált jelöltek legalábbis megmérethetik magukat.
A nyílt előválasztás minden majálisnál mélyebb társadalmi beágyazottságot teremt. A politikusok nem csak négyévente, lista- vagy jelöltállításkor - esetleg fogadóóráikon - találkoznak a választóikkal. Ezért jobban odafigyelnének az igényeikre. Sőt, a választók részt vehetnek akár a nehéz programdöntésekben is; eldönthetik például, hogy centrista, szocdem vagy posztkommunista jelöltet szeretnének látni a baloldali gyűjtőpárt élén - ahogy az 2005 óta kétévente az olasz demokratáknál történik.
Az előválasztásokkal a párt akár átlátható módon szerzett bevételhez is juthat: ehhez az kell, hogy csekély (olasz mintára például egyeurós) "vizitdíj" befizetéséhez kösse a részvételt. Ez fedezné a szervezési költségeket, de szimbolikus jelentősége még ennél is nagyobb lehet: az előválasztáson szavazók "részvényesi" szemlélettel közelíthetnek a párthoz, anélkül, hogy szorosabb tagsági viszonyt kellene vállalniuk.
A nyílt, minden választókorú állampolgár számára nyitva álló előválasztás persze számos problémát is okoz. Megeshet például, hogy a Fidesz vagy a Jobbik hívei vállalkoznának valami kékcédulás manőverre. A jelöltek előszűrése (például a párttagság, vagy a párttagok közötti aláírásgyűjtés előírása), illetve a választói regisztráció ugyanakkor elejét veheti a legextrémebb provokációknak. Visszatartó erő lehet a sajtó feltáró munkája, miként az is, hogy a reputációt érő folt könnyen kerékbe törheti egy politikus pályafutását. Tökéletes védelem persze nincs, de az előválasztás előnyei minden bizonnyal túlsúlyban vannak a visszaélések veszélyeivel szemben.
*
Felkészültebb jelöltekkel, erősebb választói felhatalmazással, nagyobb társadalmi beágyazottsággal és tisztázott pénzügyekkel nagyobb lenne az esélye az ellenzéki szocialistáknak a megújulásra és idővel a kormányzásra. Arra persze nincs garancia, hogy az előválasztások nyomán kialakuló végeredmény olyan "fantasztikus" lesz, mint a zárt ajtók mögötti ráncfelvarrás. De annyit talán már a Jókai utcában is beláttak, hogy a tömegek bölcsessége vetekedhet a pártelitével.
A szerző PhD-hallgató, tanársegéd.
