Ki emlékszik már arra, hogy mekkora felzúdulást keltett Spiró György Jönnek című verse 1987-ben. Micsoda dolog olyanokat írni, hogy "Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint (...) jönnek a szarból"! 1987 régen volt, a költő azonban vátesz volt, végül is az a költők dolga.
Mert most megint jönnek, már is itt vannak. A múltkoriban például Raffay Ernő, a "neves jobboldali történész" (a Kalasnyikov-ügy egyik hőse) szólt a királyi televízió reggeli műsorában, tán "fogy a magyar" tárgykörben. Mindegy is, mert nevezett tárgyát csak arra használta, hogy a mérsékelten kódolt zsidózás bevett keretei közt többször is szembe-médiasöpredékezze a kérdezőt, nota bene az esti hírműsorokból ide száműzött Krizsó Szilviát. (Az is megérne egy fejezetet, amilyen gyorsasággal az Echo tévéből visszaszivárogtak a média tapasztalt bozótharcosai az állami tévébe.) A láthatóan megrémült kérdezőtől csak annyi tellett, hogy megkérje vendégét, talán ne általánosítson, de az bőszen tovább söpredékezett. Így egy suta mondattal inkább lezárta a műsorvezető az épületes csevejt. Hogy Raffaynak a szülei nem tanították meg, hogy beszélünk egy nővel, az ellen társadalmi szinten nem tehetünk sokat. De, hogy mint nyilvánosság előtt megszólaló mit engedhet meg magának, arra szigorú szabályok vonatkoznak, s amíg nincs, aki betartassa vele, nekünk kell jó modorra bírni.
Ám Raffay orcátlansága eltörpül a Magyar Szigeten történtekhez képest. Zagyva György Gyula parlamenti képviselő az ellenőrzött (és részben önmaga által is megerősített) hírek szerint egy karikás ostorral oktatta a magyar rögvalóra az odamerészkedő újságírókat. Konkrétan azért, mert a Hetek című laptól érkeztek. Nos, míg Raffaynál felmerülhet, hogy csak neveltetési kihívásait vitte a köz elé, amit Zagyva képviselő csinált, az törvénybe ütközik, bár ő nyilván tesz erre. Mert egy országgyűlési képviselőre, ha az elég jobboldali, nem vonatkoznak a törvények, pláne háborúban, hiszen Zagyva szerint háború van: "Nem fogjátok föl, hogy itt háború van? És ez a jövőben csak fokozódni fog!" S elég egy pillantás például a Magyar Sziget publikus és legális (!) programjára, hogy világos legyen, kik között van Magyarországon háború. Most még csak bizonyos dúlt keblekben vívják persze, de már aszerint, ahogy Spiró írta: "Ó, ha gyilkolni szabadna újra, / csámcsogva, hersegve szívnák a vért - / miért is? ki tudja. Trianonért?"
Oh, csak e dúlt keblekben, persze, és nem is vesz tudomást róla senki, de ezt olyan kevés választja el attól, "hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél". Nos, itt azért még nem tartunk, de államnak és polgárának (mondjuk ebben a sorrendben) éppen ideje lenne fellépnie e nyilas tempó ellen, kinek-kinek a maga eszközeivel: rácsokkal, karanténnal.
