Megint jönnek

Publicisztika

Ki emlékszik már arra, hogy mekkora felzúdulást keltett Spiró György Jönnek című verse 1987-ben. Micsoda dolog olyanokat írni, hogy "Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint (...) jönnek a szarból"! 1987 régen volt, a költő azonban vátesz volt, végül is az a költők dolga. Mert most megint jönnek, már is itt vannak.

Ki emlékszik már arra, hogy mekkora felzúdulást keltett Spiró György Jönnek című verse 1987-ben. Micsoda dolog olyanokat írni, hogy "Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint (...) jönnek a szarból"! 1987 régen volt, a költő azonban vátesz volt, végül is az a költők dolga.

Mert most megint jönnek, már is itt vannak. A múltkoriban például Raffay Ernő, a "neves jobboldali történész" (a Kalasnyikov-ügy egyik hőse) szólt a királyi televízió reggeli műsorában, tán "fogy a magyar" tárgykörben. Mindegy is, mert nevezett tárgyát csak arra használta, hogy a mérsékelten kódolt zsidózás bevett keretei közt többször is szembe-médiasöpredékezze a kérdezőt, nota bene az esti hírműsorokból ide száműzött Krizsó Szilviát. (Az is megérne egy fejezetet, amilyen gyorsasággal az Echo tévéből visszaszivárogtak a média tapasztalt bozótharcosai az állami tévébe.) A láthatóan megrémült kérdezőtől csak annyi tellett, hogy megkérje vendégét, talán ne általánosítson, de az bőszen tovább söpredékezett. Így egy suta mondattal inkább lezárta a műsorvezető az épületes csevejt. Hogy Raffaynak a szülei nem tanították meg, hogy beszélünk egy nővel, az ellen társadalmi szinten nem tehetünk sokat. De, hogy mint nyilvánosság előtt megszólaló mit engedhet meg magának, arra szigorú szabályok vonatkoznak, s amíg nincs, aki betartassa vele, nekünk kell jó modorra bírni.

Ám Raffay orcátlansága eltörpül a Magyar Szigeten történtekhez képest. Zagyva György Gyula parlamenti képviselő az ellenőrzött (és részben önmaga által is megerősített) hírek szerint egy karikás ostorral oktatta a magyar rögvalóra az odamerészkedő újságírókat. Konkrétan azért, mert a Hetek című laptól érkeztek. Nos, míg Raffaynál felmerülhet, hogy csak neveltetési kihívásait vitte a köz elé, amit Zagyva képviselő csinált, az törvénybe ütközik, bár ő nyilván tesz erre. Mert egy országgyűlési képviselőre, ha az elég jobboldali, nem vonatkoznak a törvények, pláne háborúban, hiszen Zagyva szerint háború van: "Nem fogjátok föl, hogy itt háború van? És ez a jövőben csak fokozódni fog!" S elég egy pillantás például a Magyar Sziget publikus és legális (!) programjára, hogy világos legyen, kik között van Magyarországon háború. Most még csak bizonyos dúlt keblekben vívják persze, de már aszerint, ahogy Spiró írta: "Ó, ha gyilkolni szabadna újra, / csámcsogva, hersegve szívnák a vért - / miért is? ki tudja. Trianonért?"

Oh, csak e dúlt keblekben, persze, és nem is vesz tudomást róla senki, de ezt olyan kevés választja el attól, "hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél". Nos, itt azért még nem tartunk, de államnak és polgárának (mondjuk ebben a sorrendben) éppen ideje lenne fellépnie e nyilas tempó ellen, kinek-kinek a maga eszközeivel: rácsokkal, karanténnal.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.