Miért lenne ciki a Fidesznek egy orosz ügynök, ha amúgy is ugyanazt mondják?

Publicisztika

Georg Spöttléről csak az nem sejthette, hogy orosz érdekeket képvisel, aki egy percet sem látott a tevékenységéből. Ez mégsem akadályozza meg például a külügyminisztert a jó viszonyban, hiszen véletlenül ő is mindig ugyanazt az érdeket képviseli, mint ami Putyiné.

A Direkt36 szokás szerint remek oknyomozásának annyi jó részlete van, hogy felsorolni is lehetetlen: benne van az önhitt NER, a mindenhol jelenlévő protekció, a világ teljes nem értése, és persze egy orosz ügynök, Georg Spöttle. Valószínűleg ő sem sértődik meg rajta, ha orosz ügynöknek hívják, hiszen róla nem Lánczi Tamás állította, hogy erős titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkezik, hanem egy nemzetbiztonsági ellenőrzésen hasalt el miatta egy olyan diplomatajelölt, aki csak Spöttle ismerőse, és még így is nemzetbiztonsági kockázatnak nyilvánították a kapcsolatait. Aki kicsit is követi a Fidesz putyinizálódásának történetét, annak valószínűleg csak a történet apró részletei lehettek izgalmasak, és nem a végkövetkeztetés: az egykori ufószakértő Spöttle orosz titkosszolgálati kapcsolatainak híre ugyanis nagyjából annyira tudja meglepni az embert, mint ez az ősrégi mém, ami azt foglalja össze, hogy Izraelt valójában a zsidók irányítják; de a meglepetés erejét talán ahhoz lehet mérni, mint amikor a Mi Hazánk aktuális rendezvényeiről érkeznek képek az első karlendítésekről. 

  
Szijjártó Péter és Georg Spöttle munkaebéd után 2024-ben
Fotó: Szijjártó Péter/Facebook
 

Véletlenül sem a cikk jelentőségét vitatnám el, csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a mindenhol külföldi befolyásolást szimatoló magyar kormány a legfelsőbb köreihez érnek a szálak: Szijjártó Péter külügyminiszter még a Facebookon is büszkén osztotta meg nem olyan rég, hogy munkaebéden vett részt a magát csak biztonságpolitikai tanácsadóként pozicionáló férfival. A politikus egyébként Spöttle podcastjeit is rendszeresen hallgatja saját bevallása szerint, amiből már sejthető, miért nem gondolja problémásnak az állandó kvaterkázást Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel: Spöttle produkciója nem a vélemények árnyalása, hanem az a vegytiszta orosz propaganda, ami szerint Vlagyimir Putyin tényleg ukrán nácik ellenében szabadítja fel Ukrajnát. Ha kellett Spöttle, hírt is hamisított az ukrán erők rémtetteiről Donbaszban, de ehhez persze nem kell kifejezetten orosz ügynöknek lenni, elég csak a kormánymédiánál dolgozni.

Spöttle lehetett volna csak hülye is, de hát azért vannak egyértelműbb jelek: Spöttle például azóta is egyetlen magyar tudósítóként jutott el az oroszok által 2022-ben a földik rombolt Mariupolba. Ahhoz, hogy a megszállt területekre menjen valaki, nem elég szépen mosolyogni: az invázió kezdete óta tulajdonképpen élő embert nem engednek oda tudósítani, és csak a kiszivárgott információkból lehet arra következtetni, hogyan éli tovább az életét a megtizedelt lakosságú város. Az orosz hatóságok szóba sem állnak senkivel, aki nem megbízható, és ez a megbízhatóság már nem a véleményegyezést jelenti: az elkészült videókon ott a bizonyíték, hogy Spöttle még arról is képes hazudni, kik rombolták le a kikötővárost. Nem túlzás kimondani: aki jelenleg bejut tudósítani Maripuloba, az jól fekszik az orosz titkosszolgálatoknál. De meglátogatta a csecsen speciális alakulatot is 2024-ben, ahol elmagyarázhatta a világnak, milyen elképesztő erővel rendelkezik ez a társaság, és természetesen annak is hangot adott, milyen nagyra tartja a Kadirov család mindkét csecsen vezetőjét. Csak hogy tisztázzuk, kik ezek a vezetők: a 2004-ben meggyilkolt Ahmad Kadirov gyakorlatilag eladta Vlagyimir Putyinnak némi hatalomért cserébe a csecsen függetlenség gondolatát, a fiáról, Ramzanról pedig talán elég elolvasni ezt a 2016-os cikkünket; csak annyit jegyeznék meg, hogy az uralma alatt Csecsenföld rendszeresen 90 százalék feletti eredményeket hozott a választásokkor Putyinnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.