Miért lenne ciki a Fidesznek egy orosz ügynök, ha amúgy is ugyanazt mondják?

Publicisztika

Georg Spöttléről csak az nem sejthette, hogy orosz érdekeket képvisel, aki egy percet sem látott a tevékenységéből. Ez mégsem akadályozza meg például a külügyminisztert a jó viszonyban, hiszen véletlenül ő is mindig ugyanazt az érdeket képviseli, mint ami Putyiné.

A Direkt36 szokás szerint remek oknyomozásának annyi jó részlete van, hogy felsorolni is lehetetlen: benne van az önhitt NER, a mindenhol jelenlévő protekció, a világ teljes nem értése, és persze egy orosz ügynök, Georg Spöttle. Valószínűleg ő sem sértődik meg rajta, ha orosz ügynöknek hívják, hiszen róla nem Lánczi Tamás állította, hogy erős titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkezik, hanem egy nemzetbiztonsági ellenőrzésen hasalt el miatta egy olyan diplomatajelölt, aki csak Spöttle ismerőse, és még így is nemzetbiztonsági kockázatnak nyilvánították a kapcsolatait. Aki kicsit is követi a Fidesz putyinizálódásának történetét, annak valószínűleg csak a történet apró részletei lehettek izgalmasak, és nem a végkövetkeztetés: az egykori ufószakértő Spöttle orosz titkosszolgálati kapcsolatainak híre ugyanis nagyjából annyira tudja meglepni az embert, mint ez az ősrégi mém, ami azt foglalja össze, hogy Izraelt valójában a zsidók irányítják; de a meglepetés erejét talán ahhoz lehet mérni, mint amikor a Mi Hazánk aktuális rendezvényeiről érkeznek képek az első karlendítésekről. 

  
Szijjártó Péter és Georg Spöttle munkaebéd után 2024-ben
Fotó: Szijjártó Péter/Facebook
 

Véletlenül sem a cikk jelentőségét vitatnám el, csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a mindenhol külföldi befolyásolást szimatoló magyar kormány a legfelsőbb köreihez érnek a szálak: Szijjártó Péter külügyminiszter még a Facebookon is büszkén osztotta meg nem olyan rég, hogy munkaebéden vett részt a magát csak biztonságpolitikai tanácsadóként pozicionáló férfival. A politikus egyébként Spöttle podcastjeit is rendszeresen hallgatja saját bevallása szerint, amiből már sejthető, miért nem gondolja problémásnak az állandó kvaterkázást Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel: Spöttle produkciója nem a vélemények árnyalása, hanem az a vegytiszta orosz propaganda, ami szerint Vlagyimir Putyin tényleg ukrán nácik ellenében szabadítja fel Ukrajnát. Ha kellett Spöttle, hírt is hamisított az ukrán erők rémtetteiről Donbaszban, de ehhez persze nem kell kifejezetten orosz ügynöknek lenni, elég csak a kormánymédiánál dolgozni.

Spöttle lehetett volna csak hülye is, de hát azért vannak egyértelműbb jelek: Spöttle például azóta is egyetlen magyar tudósítóként jutott el az oroszok által 2022-ben a földik rombolt Mariupolba. Ahhoz, hogy a megszállt területekre menjen valaki, nem elég szépen mosolyogni: az invázió kezdete óta tulajdonképpen élő embert nem engednek oda tudósítani, és csak a kiszivárgott információkból lehet arra következtetni, hogyan éli tovább az életét a megtizedelt lakosságú város. Az orosz hatóságok szóba sem állnak senkivel, aki nem megbízható, és ez a megbízhatóság már nem a véleményegyezést jelenti: az elkészült videókon ott a bizonyíték, hogy Spöttle még arról is képes hazudni, kik rombolták le a kikötővárost. Nem túlzás kimondani: aki jelenleg bejut tudósítani Maripuloba, az jól fekszik az orosz titkosszolgálatoknál. De meglátogatta a csecsen speciális alakulatot is 2024-ben, ahol elmagyarázhatta a világnak, milyen elképesztő erővel rendelkezik ez a társaság, és természetesen annak is hangot adott, milyen nagyra tartja a Kadirov család mindkét csecsen vezetőjét. Csak hogy tisztázzuk, kik ezek a vezetők: a 2004-ben meggyilkolt Ahmad Kadirov gyakorlatilag eladta Vlagyimir Putyinnak némi hatalomért cserébe a csecsen függetlenség gondolatát, a fiáról, Ramzanról pedig talán elég elolvasni ezt a 2016-os cikkünket; csak annyit jegyeznék meg, hogy az uralma alatt Csecsenföld rendszeresen 90 százalék feletti eredményeket hozott a választásokkor Putyinnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.