Publicisztika

A Fővárosi Bíróság december 15-i elsőfokú ítéletében feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet. Bár az ítélet írásos indoklása lapzártánkig nem készült el, a tudósítások alapján rekonstruálhatók a határozatot hozó bíró, dr. Pataki Árpád érvei és elgondolásai. (Dr. Pataki Árpád több alkalommal ítélkezett a Narancs ellen indított helyreigazítási perekben. Hol lapunk javára ítélt, hol nem, hol egyetértettünk vele, hol nem.)

Lapzártánkkor éppen nem érkezik gáz Oroszországból Magyarországra. Sőt, Oroszországból sehova sem érkezik gáz. Viszont rohadt hideg van.

Egyvalamit nem állíthatunk: azt, hogy senki nem szólt. Kevin Garnett, az ismert amerikai gondolkodó például ez év júniusában, hónapokkal a Lehman Brothers összecsuklása előtt már megmondta.

A XX. század egyik legnagyobb közgazdasági gondolkodójától származik a mondás, miszerint "az adóelkerülés az egyetlen olyan intellektuális tevékenység, amelynek megfogható haszna van". Manapság mégsem ezért emlegetik egyre gyakrabban Keynes nevét a jelenlegi válság kezeléséről folyó vitákban, amikor az adókról van szó.

Ha egy egyház felső vezetője kimondja, hogy az egyháznak az önmagára való reflektálásnál, küldetésének mindenkori felülvizsgálatánál fontosabb dolgai is vannak, ha a szervezett egyház politikai elkötelezettségét, teológiai tévedéseit elintézi annyival, hogy ezek stiláris kérdések, illetve elszórt és nem is fontos jelenségek - akkor nem is tudom, miért vitázunk. Prőhle Gergely többszörösen félreértette azt, amit mondani szerettem volna. Arról nem is beszélve, hogy teológusként mennyire kiábrándító, hogy egy önmagát vallástalannak mondó újságíróval vagyok kénytelen sok mindenben egyetérteni, nem pedig egy protestáns egyház világi vezetőjével. (A vita legutóbbi fordulatai: Mihancsik Zsófia: Testvérek és mások, illetve Prőhle Gergely: Hitviták helyett, Magyar Narancs, 2008. december 4.)

Vegyes érzelmekkel olvastuk Unger Anna cikkét (Tűz lesz, babám!, Magyar Narancs, 2008. december 4.), amelyben a Political Capital választási rendszerrel kapcsolatos kezdeményezését bírálja. Egyfelől örültünk, hiszen a célunk az, hogy a parlamenti képviselőinket felrázandó közéleti vitát generáljunk a magyar választási rendszer problémáiról - ezek közül is elsősorban a választókerületi aránytalanságokról. Másfelől viszont elszomorítónak találtuk Unger néhol kioktatónak tetsző stílusát, amellyel mintha eleve lezárni igyekezne a diskurzust. Az alábbiakban csak azon állításaival vitatkozunk, amelyek tartalmi szempontból téves megközelítésről vagy tájékozatlanságról tanúskodnak.

Némi huzavona után a múlt héten eldőlt: Romániában a választásokon legjobban szereplő két párt, a szociáldemokrata (PSD) és demokrata-liberális (PD-L) fog kormányozni, míg az RMDSZ hosszú évek után ellenzékbe vonul (volt koalíciós partnerével, a nemzeti liberálisokkal). Bár a permanens romániai pártszakadások, át- és újraalakulások miatt olykor elveszítjük a fonalat, annyi világos, hogy ez a fordulat nem magától értetődő; körülbelül ahhoz hasonlítható, mint ha Fidesz-MSZP-kormány alakulna Orbán Viktor vezetésével és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-helyettességével.

A nemzetközi business community egy megbecsült tagját a minap azért kapcsolták le Amerikában, mert eltűnt a kezén 50 milliárd dollár. De ennek semmi köze a világválsághoz: Bernard Madoff nem ingatlanokkal vagy subprime hitelekkel kereskedett; hedge fundokat meg bankokat, gazdag embereket vett le avval, hogy ha nála hagyják a pénzüket, fizet rá 13 százalékot. És fizetett is, amíg bírt - de nem a befektetések nyereségéből, hisz ilyeneket nem eszközölt, hanem a sorban következő palimadár pénzéből. De Madoff bőven a mostani krízis előtt kezdte, és akkor is lebukott volna, ha nincs válság, mert a piramisjátékoknak egyszer végük szakad.

Dr. Németh Zsolt, a Rendőrtiszti Főiskola méltán híres adjunktusa "Bizalomhiány a magyar rendőrségnél - okok és következmények" címmel tartott előadást a Magyar Kriminológiai Társaság éves vándorgyűlésén. A szakember prezentációjában hosszan sorolta, milyen okok vezettek szerinte odáig, hogy a polgárok elveszítették bizalmukat a rend őreiben mint egyénekben, és a rendőrségben mint testületben. Dénes Balázs

Lapzártánk idején megint őrizetbe vett a rendőrség egy SZDSZ-es csókát a hétkerből. Az illető, K. Péter - nem mintha egy név olyan fontos lenne - a kerületi pénzügyi bizottság elnöke volt, és ez kétségkívül megkönnyítette a helyzetét, bár talán ez sem olyan fontos, ebben az országban sok olyan ember van, aki minden testhelyzetből és bármilyen bizottságból képes lopni, ha használt tornacipőt vagy kinőtt télikabátot vagy lejárt szavatosságú száraztésztát, akkor azt, ha telket, házat, utcát, vállalatot is lehet, hát külön jó. A saját temetésükön kizsebelnék a gyászoló rokonságot.

Hétfőn az Országgyűlés nem választotta meg Sólyom László jelöltjét a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnökévé. A szavazás titkos volt, ám a Fidesz, az SZDSZ, az MDF és a KDNP előre bejelentette, hogy elfogadja Havasiné Orbán Mária jelölését - egyedül az MSZP-frakcióban nem volt kötött a voksolás. Ebből, meg a szavazati arányból (203 igen, 152 nem, 9 tartózkodás) nyilvánvaló, hogy a szocialisták miatt nem lett meg a szükséges kétharmados támogatás (azaz a minimum 257 igen szavazat).

Magyar Narancs, 2008. november 20. A Szendi Gábor pszichológus pere kapcsán Németh Attila pszichiáterrel készült interjúban Németh úgy sejti, hogy Szendi a jövőben sem fog változni, "legfeljebb becsomagolja majd az eszméit, vagy inkább téveszméit".

Ha egy hetilap ekkora teret szentel egy vitának, akkor - gondolom - fontosnak tartja a témát, jelesül egyház és állam kapcsolatát, azt a megannyi veszélyt magában hordozó viszonyt, mely a kettő egyértelmű törvényi szétválasztásától, a mindkettő által felvállalható társadalmi célok közös szolgálatán át az egymás eszközeinek fel-, mi több, kihasználásáig húzódik. A nagy érdeklődés oka az lehet, hogy mindeddig nem sikerült valóban józan, az állam, a társadalom valós állapotát és az egyházak valós lehetőségeit figyelembe vevő eszmecserét folytatni minderről. Mint oly sok más közösségnek, intézménynek, az egyházaknak sem sikerült a rendszerváltozás óta megnyugtatóan tisztázni viszonyukat az állammal, a politikai szereplőkkel, mint ahogy a politikai, intellektuális elit jó része sem tud kilépni - gyakran ismerethiányon alapuló - előítéleteiből, akár pró, akár kontra.

Prőhle Gergely írásának (lásd: Sem messiás, sem démon, Magyar Narancs, 2008. november 6.) alapfeltevése, hogy ha egy református teológus a kritikájában csak az egyik politikai oldal - Orbán Viktor - határsértéseit teszi szóvá, politikai elfogultság vezérli, tehát hamisan beszél, amikor az egyház szuverenitását Orbán Viktortól félti. Prőhle ezt egyebek mellett azzal bizonyítaná, hogy a politikai ellentáborban az Orbánéhoz hasonló megnyilvánulásokat keres, és egyenlőségjelet tesz e két kijelentéscsoport közé. Ám az egyenlőségjel hamis: önkényesen van kitéve.