Az Imane Helif-ügy az idei párizsi olimpia egyik eddigi legnagyobb (bár nem kívánt) szenzációját szolgáltatja. Az algériai női bokszoló azt követően indulhatott az olimpián (sorstársának tekinthető még a tajvani Lin Ju-ting), hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) gyakorlatilag elvette az olimpiai boksztorna szervezését a korábban ebben illetékes szakági nemzetközi szövetségtől (Nemzetközi Ökölvívószövetség – International Boxing Association, IBA). A NOB az IBA átláthatatlan gazdálkodására, súlyos vezetési válságára, a bíráskodással kapcsolatos problémákra és súlyos etikai hiányosságokra hivatkozott, amikor megvonta a szervezet sportszövetségként való elismerését.
Az IBA oroszok dominálta vezetőségét számtalan vád érte korábban a korrupció és a nem kívánatos politikai erőközpontokkal (mondjuk Putyin oroszországi diktatúrájával) való kapcsolata miatt. A Helif-ügyet is ők robbantották ki. Az IBA szerint az algériait és tajvani társát azért zárták ki a tavalyi újdelhi bokszvilágbajnokságról, mert megbuktak egy állítólagos teszten; ezt nem doppingvizsgálatként, hanem a nemi identitással összefüggésben végezték. Ám utóbb kiderült, semmilyen nyilvánosan publikált teszteredmény nincs Helifről. A NOB nem tartja hitelesnek az IBA érvényes szabályzatában idén tavaszig nem is szereplő azon vizsgálatot, amelyre a bokszszövetség hivatkozik. Ezek után az olimpiai ökölvívóverseny rendezője a sportolók nevezésekor a NOB és az egyes nemzeti szakszövetségek előzetes vizsgálataira, illetve nyilvántartására hagyatkozott. Márpedig Helifet a hazájában nőként anyakönyvezték (Algériában amúgy sem ismerik el sem az interszexualitást, sem az attól alapvetően különböző, de azért az ebbe az ügybe is berángatott transzneműséget), így mindig is a női szakágban versenyzett.
Nem tudjuk, hogy Helif hol helyezkedik el ebben a szerteágazó, sokdimenziós biológiai koordináta-rendszerben, mert dezinformációkon kívül semmi konkrétum nem látott napvilágot. Ráadásul a sokat emlegetett és ilyen-olyan biológiai szempontból döntőnek tartott teszteknek is megvannak a korlátaik – nem is feltétlenül az alkalmazott molekuláris biológiai módszerek (amelyek óriásit fejlődtek az elmúlt évtizedekben), hanem az eredmények értelmezése miatt (lásd erről keretes írásunkat). És akkor még nem is tettünk említést arról, hogyan hat mindez az esetleg interszexként azonosított sportolók jogaira, miként diszkriminálhat egy-egy ilyen vizsgálati eredmény. A Helif-eset rávilágít arra is, hogy mennyire recseg-ropog a már a modern élsport születésétől kényszerűen érvényesülő binaritás rendszere.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
