Bár nagyot szólt, de a közelgő karácsonyi ünnepek miatt gyorsan el is sikkadt az egykori Iparművészeti Főiskola rektorválasztása körül kibontakozott botrány 2023. december végén, amikor a MOME kuratóriuma dobta a többkörös szavazással kiválasztott, egyetlen szenátusi rektorjelöltet.
Pedig minden jól indult: az új rektorjelöltet közel egy évig tartó, alapos és átlátható folyamat után nevezte meg a szenátus, az egyetem demokratikusan megválasztott képviselőiből álló vezető testülete. Azonban a modellváltáson átesett egyetem fenntartó alapítványának kuratóriuma az utolsó utáni pillanatban, december 20-án este tartott ülésén mégsem azt a jelöltet kérte fel a pozícióra, akit a szenátus többkörös szavazással, abszolút többséggel kiválasztott. A hírek szerint az egyetemen sokan értetlenül álltak a döntés előtt, úgy érezték, a Böszörményi-Nagy Gergely vezette kuratórium hitegette az egyetemet, hogy aztán az utolsó pillanatban mégis elvegye az autonómiát a MOME fő döntéshozó szervétől. Azt is megtudhattuk, hogy az egyetemen többen elismerték, a kuratórium lépése legális, de sok tekintetben nem legitim.
Én ezzel vitatkoznék ebben az írásban. Szerintem a kuratórium lépése minden ízében törvényellenes, és nincs olyan pontja a végső döntési folyamatnak, amely bármilyen tekintetben legitim lenne.
Valaki behívta Pált
Az, hogy ez ellen mégsem sikerült jogi úton fellépni, sokat elárul a modellváltáson átesett egyetemek működéséről – például a szenátusok önpacifikálásáról –, valamint az egyetemi alapítványok jogszerű működésének vizsgálatára hivatott bíróság hozzáállásáról éppúgy, mint az ilyen ügyekben alkalmazható, az eljáró bírónak tág értelmezésre lehetőséget adó (?) jogszabályokról.
A MOME volt az egyik első az alapítványi fenntartásba került egyetemek közül. Ráadásul azon kivételek közé tartozott, ahol a modellváltást nem kísérte botrány – a nyilvánosság számára is meglehetősen jól követhető, nem erőltetett tempóban lezavart folyamat végén alakult át az intézmény. A modellváltást levezénylő Fülöp József rektor mandátuma idén július végén járt le. Erre készülve a kuratórium 2023 januárjában nemzetközi pályázatot írt ki a fenntartásában működő MOME rektori pozíciójának betöltésére.
A rektori pozícióra heten pályáztak – többen külföldről és ketten a MOME-n belülről is. A rektorjelöltek az egyetem nyilvánossága előtt ismertették programjukat, voltak, akik a MOME szervezeti egységeit is végigjárták. A végső, szenátusi szavazás előtt a testület tagjai előtt beszélhettek elképzeléseikről. A rektori megbízatásra pályázatot benyújtókról döntő szenátusi szavazáson a többség szavazatát Vargha Balázs, az egyetem Média Intézetének vezetője (és lapunk állandó külső munkatársa – a szerk.) szerezte meg. A szavazás eredményének megfelelően az egyetem szenátusa őt választotta rektorjelöltjének, és erről tájékoztatta a kuratóriumot.
A kuratórium azonban nem neki, hanem Koós Pál, akkori rektorhelyettesnek adott rektori megbízást. Bár a döntés az erről megjelent sajtóbeszámolók szerint sokakat felháborított az egyetemen, a többség hamar napirendre tért fölötte, arra az általánosságban téves, valószínűleg alaposan soha le nem ellenőrzött, ám széles körben elterjedt mendemondára alapozva, hogy a fenntartónak mindent felülíró joga van, és az alapítványi egyetemek egyébként is elvesztették autonómiájukat a modellváltással.
A MOME esetében azonban biztosan nem beszélhetünk az autonómia elvesztéséről. Sokkal inkább a szenátus konfliktuskerülő hozzáállásáról; a testület az egyetemi béke oltárán áldozta fel az autonómia érvényesítésének lehetőségét. A szenátus megalapozottan felléphetett volna a rajta átgázoló kuratórium, és annak vezetője, Böszörményi-Nagy Gergely által is valószínűsíthetően támogatott, netán kezdeményezett döntés ellen. Az meg ad valami különös bukét az ügynek, hogy a MOME-t a rektorválasztás idején irányító Fülöp József nemcsak az új rektorról döntő szenátusnak, hanem a vezetői megbízásról legvégül döntő alapítványi kuratóriumnak is a tagja…
A rektor kiválasztása meglehetősen egyértelműen szabályozott. A nemzeti felsőoktatásról szóló törvény (Nftv.) rögzíti a szenátus jogkörét. Ez a jogkör világosan és egyértelműen körülhatárolt: a szenátus joga, hogy véleményezze és elbírálja a rektori pályázatokat, hogy rangsorolja azokat, valamint, hogy a szenátus valamennyi tagja többségének szavazatával döntsön a rektorjelölt személyéről, és megválassza a rektorjelöltjét. A fenntartót, a Böszörményi-Nagy vezette kuratóriumot ugyanakkor ezek a jogok nem illetik meg. A fenntartó csak arról dönthet, hogy ad-e vezetői megbízást a szenátus által megnevezett rektorjelöltnek. A fenntartó a törvény szerint nem dönthet arról, hogy a szenátus rektorjelöltjével szemben más, rektorjelöltnek egyébként nem választott, a szenátusi szavazáson rosszabb helyezést elérő pályázónak ad vezetői megbízást. A MOME szenátusa egy személyt nevezett meg rektorjelöltjének, Vargha Balázst. Mivel a szenátus nem nevezett meg további rektorjelöltet, Koós Pál szóba sem kerülhetett volna.
Az egyetem honlapján elérhető belső szabályozásokból, így az egyetem alapító okiratából, a szervezeti és működési szabályzatából, valamint az alapítvány alapító okiratából is megállapítható, hogy azok az Nftv.-vel összhangban osztják el a szenátus és a kuratórium közötti hatáskört a rektorválasztás folyamatában – a kuratóriumot egyik dokumentum sem hatalmazza fel arra, amit tett. A kuratóriumnak nem volt joga dönteni másról, csak a szenátus jelöltjéről.
Meghallgatás és hallgatás
Ha mindez nem lenne elég, az Átlátszó által üzemeltetett közadatkérő portálon, a Ki Mit Tud?-on (kimittud.hu) az általam beadott igényekre adott válaszokból az is körvonalazódik, hogy a kuratórium tényleg minden szabályt áthágott, amit csak lehetett. Például mindazzal, ami a rektorról döntő ülésen történt. Meghallgatást szerveztek, amelyre meghívták a szenátus rektorjelöltjét, Vargha Balázst, valamint a szenátusi szavazáson rektorjelöltnek nem választott Koós Pált, továbbá tanácskozási joggal a szenátus mellett működő gazdálkodási, minőségbiztosítási, oktatás-fejlesztési, esélyegyenlőségi, valamint az autonómiával foglalkozó bizottságok vezetőit. Előzetesen témaköröket azonosítottak, amelyekben – a kuratórium álláspontja szerint – a pályázók nem (vagy konkrétumok nélkül) osztották meg elképzeléseiket. A meghallgatásra meghívott két pályázót – a szenátus rektorjelöltjét és a rektorjelöltnek nem választott személyt – felkérték, hogy a meghallgatáson mutassák be a kuratórium által azonosított témakörökre vonatkozó terveiket, és válaszoljanak a kuratórium tagjaiban felmerülő kérdésekre. A kuratórium a MOME új rektorának kiválasztása során nemcsak a szenátus rektorjelöltjéről hozott szenátusi döntést mérlegelte, hanem együttesen a pályázók pályázatait is, az egyetemen belüli támogatottságukat és az egyetem fejlesztése szempontjából meghatározó kérdéseikkel kapcsolatos elképzeléseiket. Mindezt a rektorválasztással kapcsolatos adatigénylésemre adott válaszban maga a kuratórium ismerte el – megtekinthető a kimittud.hu-n, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány neve alatt.
Mi ez, ha nem a rektori pályázatok véleményezése, elbírálása, rangsorolása? Az a jogkör, amely az Nftv., valamint az egyetem szervezeti és működési szabályzata, továbbá az alapító okirata alapján csak és kizárólag a szenátust illeti meg. Böszörményi-Nagy és csapata nyilvánvalóan túlterjeszkedett a törvényekben és a belső szabályzatokban biztosított hatáskörén.
Vártam, hogy valami majd csak történik. Bíztam abban, hogy egy nagy nyilvánosságot kapott ügy, amelynél masszívan sérült az egyetemi autonómia, kellő súlyú ahhoz, hogy az egyetem polgárságát képviselő, demokratikusan megválasztott szenátust ellenlépésekre sarkallja. Ez nem következett be. Mint ahogy annak sincs nyoma, hogy Koós Pálban valami etikai, erkölcsi kétely ébredt volna a megválasztásával kapcsolatban. Vajon milyen legitimitással irányítja majd az egyetemet a következő években?
Nem tudjuk, mi történt pontosan az új rektorról döntő kuratóriumi ülésen – a jegyzőkönyv kiadását Böszörményi-Nagyék megtagadták, az adatvédelmi hatóság még vizsgálódik. Egyelőre nincs válasz arra sem, hogy a rektori pályázat kiírásában egyébként a pozíció betöltésének feltételeként előírt, írásban és szóban is kiváló angol nyelvtudásnak Koós birtokában van-e. Azért nem tudhatjuk, mert a kuratóriumi tagok döntése titkos. Hogy éltek-e az egyetem honlapján közzétett színes-szagos pályázati kiírásban biztosított jogukkal, amely szerint bármely (!) feltétel teljesítésétől eltekinthettek a kiemelkedő szakmai háttérrel rendelkező jelöltek esetén, nem tudjuk. És hogy pont a nyelvtudás megléte miért érdekes? Mert, ha a kormányzati politikai akaratnak megfelelően a MOME-t fenntartó alapítvány is a nemzetköziesedésbe hajszolja az egyetemet a nyakra-főre angolosított szakok létrehozásával, akkor azért nem érdektelen, hogy a régiós és magasabb babérokra törő szervezetet vezető ember képes-e megszólalni bármilyen idegen nyelven.
Hepiend nincs. A jog szerint akkor, ha valamely szervezet a működése során nem tartja be a szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, illetve a létesítő okiratában foglaltakat, a bíróságon ún. törvényességi felügyeleti eljárást lehet indítani ellene. Kívülállóként, akit nem hagyott nyugodni a szenátus tartózkodó hozzáállása és az, hogy a kuratórium kukázta az egyetemi autonómia egyik legfontosabb elemét, ilyen eljárást kezdeményeztem a Fővárosi Törvényszéknél. S bár nyilvánvalónak tűnik, hogy a rektorválasztás során sérültek a szabályok, a bíróság a minap elutasította a beadványomat – azzal az indokolással, hogy nekem nem fűződik jogi érdekem egy ilyen kezdeményezéshez. Az nem elég, ha valaki kívülállóként észleli és jelzi a törvénysértést… Igaz, hogy a bíróság maga is indíthatna hivatalból ilyen eljárást, de ez ebben az ügyben – egyelőre – nem fog megtörténni. Hogy miért, arra nincs magyarázat.
A szerző humánökológus.
