Nemzeti díszhíd: mit ér az, ami nekem jó, de másnak nem rossz?

  • Haskó László
  • 2020. június 27.

Publicisztika

Szép lassan aranyozzák be a láncokat!

Ha Magyarországnak kicsit is épeszű és/vagy tisztességes kormánya lenne, akkor a sok szükségtelen és méregdrága „kiemelt nagyberuházás” mellé – vagy egyik másik helyett – beemelné a Lánchíd rekonstrukcióját. Elemi érdek volna, mert a miniszterelnök egyik súlyosabb rögeszméje miatt égető szükség van a pompás és dicsőséges műemlék hídra.

Orbán a budai Várban akar székelni, és a budai Várban helyezi el miniszteriális kiszolgálóit. Igaz, hogy a Polgári Palotához el lehet jutni hátulról, a Vérmező vagy a Széna tér felől is, de a nemzet legbecsesebb műemlékén áthajtani, az mégiscsak más. Fontosabb, mint a katolikus szent jobb körmenet, noha a kettő össze is kovácsolható, mondjuk nemzeti együttműködési CÖF körmenetté. De ő nemcsak vágyainak rabja, hanem azt is elvárja, hogy mindenki vágya legyen az ő nagyságának és dicsőségének hirdetése.

Mert mit ér az, ami nekem jó, de másnak nem rossz?

Ám, ha Budapestnek elég tökös főpolgármestere volna, akkor bizony elgondolkodna, hogy tud az ő szeretett miniszterelnökének a kedvébe járni. És figyelne a Fidesz jövőbe látóira, akik lelki szemeikkel látták és be is mutatták, amint Karácsony főpolgármester Matuska Szilveszterként (Szálasiból montírozva) elégedetten tekint le a Lánchíd Dunába omlott romjaira. A főpolgármesternek el kellene gondolkodnia ezeken a jóindulatú és bölcs figyelmeztetéseken, de ne túl sokáig. Cselekedjen!

Az ingyenes parkolás végnapján zárassa le a Lánchidat, úgy, hogy azon lélek se oda, se vissza, illetve jármű – talicskát, rollert és riksát is beleértve – se té, se tova! Aztán szép lassan aranyozzák be a láncokat, ékesítse a díszhíd Dunát a honi és külhoni turisták gyönyörűségére. Mindent a szemnek, semmit a lábnak: legyen megtekinthető csekélyke rápillantási díj lefizetése után. A karmelita kolostor erkélyéről ingyenes a lepillantás, s legyen duplán az, ha a miniszterelnök jogerősen elítélt macedón bűnözővel, a hős baltás gyilkossal, esetleg Interpol körözte vesztegetővel szotyolázik a panorámán.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.