Nemzeti díszhíd: mit ér az, ami nekem jó, de másnak nem rossz?

  • Haskó László
  • 2020. június 27.

Publicisztika

Szép lassan aranyozzák be a láncokat!

Ha Magyarországnak kicsit is épeszű és/vagy tisztességes kormánya lenne, akkor a sok szükségtelen és méregdrága „kiemelt nagyberuházás” mellé – vagy egyik másik helyett – beemelné a Lánchíd rekonstrukcióját. Elemi érdek volna, mert a miniszterelnök egyik súlyosabb rögeszméje miatt égető szükség van a pompás és dicsőséges műemlék hídra.

Orbán a budai Várban akar székelni, és a budai Várban helyezi el miniszteriális kiszolgálóit. Igaz, hogy a Polgári Palotához el lehet jutni hátulról, a Vérmező vagy a Széna tér felől is, de a nemzet legbecsesebb műemlékén áthajtani, az mégiscsak más. Fontosabb, mint a katolikus szent jobb körmenet, noha a kettő össze is kovácsolható, mondjuk nemzeti együttműködési CÖF körmenetté. De ő nemcsak vágyainak rabja, hanem azt is elvárja, hogy mindenki vágya legyen az ő nagyságának és dicsőségének hirdetése.

Mert mit ér az, ami nekem jó, de másnak nem rossz?

Ám, ha Budapestnek elég tökös főpolgármestere volna, akkor bizony elgondolkodna, hogy tud az ő szeretett miniszterelnökének a kedvébe járni. És figyelne a Fidesz jövőbe látóira, akik lelki szemeikkel látták és be is mutatták, amint Karácsony főpolgármester Matuska Szilveszterként (Szálasiból montírozva) elégedetten tekint le a Lánchíd Dunába omlott romjaira. A főpolgármesternek el kellene gondolkodnia ezeken a jóindulatú és bölcs figyelmeztetéseken, de ne túl sokáig. Cselekedjen!

Az ingyenes parkolás végnapján zárassa le a Lánchidat, úgy, hogy azon lélek se oda, se vissza, illetve jármű – talicskát, rollert és riksát is beleértve – se té, se tova! Aztán szép lassan aranyozzák be a láncokat, ékesítse a díszhíd Dunát a honi és külhoni turisták gyönyörűségére. Mindent a szemnek, semmit a lábnak: legyen megtekinthető csekélyke rápillantási díj lefizetése után. A karmelita kolostor erkélyéről ingyenes a lepillantás, s legyen duplán az, ha a miniszterelnök jogerősen elítélt macedón bűnözővel, a hős baltás gyilkossal, esetleg Interpol körözte vesztegetővel szotyolázik a panorámán.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.