Ősbűnök, őshibák: Orbánék bűneire hibákkal válaszolt az ellenzék

  • Haskó László
  • 2020. augusztus 22.

Publicisztika

Az ősbűn büntetlen maradt, az őshiba nem.

Ellenzéki embernek nem illik bírálni az összefogni készülő ellenzéki pártokat, és nagyon nem komilfó kikezdeni a kevesebb mint egy éve hivatalban lévő felszabadított városok és városrészek elöljáróit. Van nekik elég bajuk baráti tűz nélkül is.

Viszont, marad nekünk csalódottaknak a minden korlátozás nélküli rágódás a múlton, válaszkeresés a kérdések kérdésére: hogyan jutottunk idáig?

Sajnos nagyon egyszerűen:

Orbánék ősbűneire saját őshibáink elkövetésével válaszoltunk.

Mi is az ősbűn? Az, ami nélkül nem lenne az, ami van. És mi az őshiba? Az ősbűn leplezése vagy elnézése. Nem kétséges, annál a két eseménynél, amelyet én jelölök meg ősbűnnek, illetve őshibának, sokkal több bűn tekinthető ősbűnnek. A választás tehát szubjektív, de az biztos, hogy mindkettő megfelel a kritériumoknak. Vagyis ezen őshibák elkövetése nélkül nem lenne az, ami van. Azonban mindkét őshiba kijavítható lenne, és akkor nem folytatódna az, ami van.

Az első ősbűn a Grippenek vásárlása volt. A Grippen-lobbista (vesztegető) osztrák gróf angliai letartóztatása és a nyilvános, peren kívüli (óriási összegre szóló) egyezség a Lockhead, illetve a brit-svéd cég között, jóval több mint annak a gyanúja, hogy a Grippenek eladása körül volt korrupció. Csehországban, Dél-Afrikában és Magyarországon – Mensdorf gróf beismerő vallomása szerint – biztosan volt. Az őshiba ebben az ügyben az volt, hogy az Orbánt megbuktató új kormány (ill. az igazságügy minisztere) nem utasította az ügyészséget a Mensdorf-ügy iratainak kikérésére (Svédországból), és (azok birtokában) nem adott utasítást a törvényes büntető eljárás lefolytatására (a nyomozással kezdve). Ez valóban több volt, mint bűn, ez igazi őshiba volt.

Mert maga az ősbűn büntetlen maradt, viszont az őshiba nem.

Az országos bizalom erősen megingott az új kormányban, és a csalódás csak tovább erősödött, amikor ők is beszálltak a Grippen buliba. Sok más közönséges hibát is elkövetett az a miniszterelnök, míg végül távoznia is kellet, kellően dicstelenül. Ám az utód sem szorgoskodott az őshiba kijavításán. Ellenkezőleg, mindent megtett az ügy szőnyeg alá söpörhetősége érdekében. (Nem küldte – törvényes úton! – börtönbe az ősbűnt pártoló-leplező főügyészt.) Szerintem ez a történelmi pillanat volt az MSZP (és az SZDSZ) bukása.

Ezért voltak hatásosak a Fidesz alaptalan rágalmai, ezért jutott oda az MSZP, ahol most van. Az SZDSZ már nincs is. Ezek a tények, de nem tilthatom meg a fantáziámnak, hogy működjön kicsit: mi lett volna, ha az MSZP nem kiszivárogtatja magából az őszödi beszédet, hanem megérti, és kijavítja az őshibát? Szabad a gazda!

A másik őshibát az ötször megválasztott egykori főpolgármester követte el, ennek éppen most isszuk a levét mi, budapestiek. Akkor a bűn nem számított igazi ősbűnnek, talán ma sem látszik annak, noha a bűnelkövetőre nézve igencsak terhelő: akkor bújt ki belőle a gátlástalan autokrata és a rossz ízlésű, műveletlen bumburnyák. Az Erzsébet térre (Bán Ferenc és az egész színházi szakma által jelesen) tervezett

Nemzeti Színház építésének megállításáról van szó.

Senkinek nem volt, nem lehetett kétsége, hogy ez a budapesti kultúra hívei elleni felcsúti dzsihád első rohama. Sikeres volt, pedig a főpolgármester könnyedén visszaverhette volna. Budapestnek saját pénzén kellett volna megépíteni a Budapesti Nemzeti Színházat. Mai ésszel szinte hihetetlen: mindössze 16 milliárd forintról volt szó. A főpolgármester a több száz milliárdos 4-es metróért küzdött, természetesen teljesen hiába. Nem tudta, hogy nekünk budapesti libernyákoknak jelent annyit egy jó színház, mint egy véleményes metróvonal, noha a két dolog természetesen nem zárja ki egymást.

Ahogyan a jelenlegi főpolgármesternek is tudnia kellene, hogy a kerékpárutas ötleteléssel kevésbé bizonyítja szavazói iránti elkötelezettségét, mintha tett volna valamit a város színházaiért, beleértve a Színházművészeti Egyetemet is. Keveset tett, és kevés érdemit mondott. A helyettesei még nála is csöndesebbek voltak! Talán ha annak idején Demszky – ahogy első kampányában hirdette – a tettek embere lett volna, most Karácsonynak is könnyebb.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.