Ősbűnök, őshibák: Orbánék bűneire hibákkal válaszolt az ellenzék

  • Haskó László
  • 2020. augusztus 22.

Publicisztika

Az ősbűn büntetlen maradt, az őshiba nem.

Ellenzéki embernek nem illik bírálni az összefogni készülő ellenzéki pártokat, és nagyon nem komilfó kikezdeni a kevesebb mint egy éve hivatalban lévő felszabadított városok és városrészek elöljáróit. Van nekik elég bajuk baráti tűz nélkül is.

Viszont, marad nekünk csalódottaknak a minden korlátozás nélküli rágódás a múlton, válaszkeresés a kérdések kérdésére: hogyan jutottunk idáig?

Sajnos nagyon egyszerűen:

Orbánék ősbűneire saját őshibáink elkövetésével válaszoltunk.

Mi is az ősbűn? Az, ami nélkül nem lenne az, ami van. És mi az őshiba? Az ősbűn leplezése vagy elnézése. Nem kétséges, annál a két eseménynél, amelyet én jelölök meg ősbűnnek, illetve őshibának, sokkal több bűn tekinthető ősbűnnek. A választás tehát szubjektív, de az biztos, hogy mindkettő megfelel a kritériumoknak. Vagyis ezen őshibák elkövetése nélkül nem lenne az, ami van. Azonban mindkét őshiba kijavítható lenne, és akkor nem folytatódna az, ami van.

Az első ősbűn a Grippenek vásárlása volt. A Grippen-lobbista (vesztegető) osztrák gróf angliai letartóztatása és a nyilvános, peren kívüli (óriási összegre szóló) egyezség a Lockhead, illetve a brit-svéd cég között, jóval több mint annak a gyanúja, hogy a Grippenek eladása körül volt korrupció. Csehországban, Dél-Afrikában és Magyarországon – Mensdorf gróf beismerő vallomása szerint – biztosan volt. Az őshiba ebben az ügyben az volt, hogy az Orbánt megbuktató új kormány (ill. az igazságügy minisztere) nem utasította az ügyészséget a Mensdorf-ügy iratainak kikérésére (Svédországból), és (azok birtokában) nem adott utasítást a törvényes büntető eljárás lefolytatására (a nyomozással kezdve). Ez valóban több volt, mint bűn, ez igazi őshiba volt.

Mert maga az ősbűn büntetlen maradt, viszont az őshiba nem.

Az országos bizalom erősen megingott az új kormányban, és a csalódás csak tovább erősödött, amikor ők is beszálltak a Grippen buliba. Sok más közönséges hibát is elkövetett az a miniszterelnök, míg végül távoznia is kellet, kellően dicstelenül. Ám az utód sem szorgoskodott az őshiba kijavításán. Ellenkezőleg, mindent megtett az ügy szőnyeg alá söpörhetősége érdekében. (Nem küldte – törvényes úton! – börtönbe az ősbűnt pártoló-leplező főügyészt.) Szerintem ez a történelmi pillanat volt az MSZP (és az SZDSZ) bukása.

Ezért voltak hatásosak a Fidesz alaptalan rágalmai, ezért jutott oda az MSZP, ahol most van. Az SZDSZ már nincs is. Ezek a tények, de nem tilthatom meg a fantáziámnak, hogy működjön kicsit: mi lett volna, ha az MSZP nem kiszivárogtatja magából az őszödi beszédet, hanem megérti, és kijavítja az őshibát? Szabad a gazda!

A másik őshibát az ötször megválasztott egykori főpolgármester követte el, ennek éppen most isszuk a levét mi, budapestiek. Akkor a bűn nem számított igazi ősbűnnek, talán ma sem látszik annak, noha a bűnelkövetőre nézve igencsak terhelő: akkor bújt ki belőle a gátlástalan autokrata és a rossz ízlésű, műveletlen bumburnyák. Az Erzsébet térre (Bán Ferenc és az egész színházi szakma által jelesen) tervezett

Nemzeti Színház építésének megállításáról van szó.

Senkinek nem volt, nem lehetett kétsége, hogy ez a budapesti kultúra hívei elleni felcsúti dzsihád első rohama. Sikeres volt, pedig a főpolgármester könnyedén visszaverhette volna. Budapestnek saját pénzén kellett volna megépíteni a Budapesti Nemzeti Színházat. Mai ésszel szinte hihetetlen: mindössze 16 milliárd forintról volt szó. A főpolgármester a több száz milliárdos 4-es metróért küzdött, természetesen teljesen hiába. Nem tudta, hogy nekünk budapesti libernyákoknak jelent annyit egy jó színház, mint egy véleményes metróvonal, noha a két dolog természetesen nem zárja ki egymást.

Ahogyan a jelenlegi főpolgármesternek is tudnia kellene, hogy a kerékpárutas ötleteléssel kevésbé bizonyítja szavazói iránti elkötelezettségét, mintha tett volna valamit a város színházaiért, beleértve a Színházművészeti Egyetemet is. Keveset tett, és kevés érdemit mondott. A helyettesei még nála is csöndesebbek voltak! Talán ha annak idején Demszky – ahogy első kampányában hirdette – a tettek embere lett volna, most Karácsonynak is könnyebb.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.