Az új kultuszminiszter, Bozóki András letette az esküt, Hiller István szabad, ráér végre a pártjával foglalkozni. Bele is csapott menten a lecsóba, népszámlálással tölti a tavaszt az MSZP. Bizonyára nem lévén jobb dolguk. Bár attól függ, honnan nézzük. Kis empátiával fogalmazhatnánk úgy is, jobb késõn, mint soha. De, hogy valóban jobb-e, arra csak 2006 tavaszán kapják meg a választ.
A tisztánlátás némi történeti kitérõt igényel. A szocialisták 2002-ben megnyerték a parlamenti választásokat, ami önmagában még nem lett volna túl nagy baj - nekik. Viszont úgy esett, hogy lízingeltek hozzá egy miniszterelnököt s vele a kormányát. Aztán hátradõltek. Péter fasza gyerek, teszi a dolgát... A szocialisták - még ebbõl a lendületbõl - megnyerték a 2002-es helyhatósági választásokat, finomabban fogalmazva bucira nyerték a burájukat. Úgy kellett nekik - mint egy falat kenyér v. ablakos atyafinak a hanyatt esés, nem nehéz eldönteni, mindenesetre hadra fogható ereik szinte teljes állományát felszippantották az önkormányzatok. Mármost egy tanácsnok, ha lelkiismeretesen teszi a dolgát, nem nagyon ér rá pártosdizni, az üzletben nem maradt senki. Eljött tehát a papírkomancsok virágkora. Kongresszusi mûszak a Zuschlag Mûvekben, plusz egy csunyán bukott EP-választás.
Orbán Viktor ez idõ tájt éppen polgári szakköröket gründolt, sejtszaporításon törte magát.
Péter tette a dolgát, és hamarosan úgy állt bele a földbe, mint annak a rendje, minek következtében a szocialisták párttevékenysége - a csúcsvezetés pótlási kísérletezéseinek tartós árnyékában - szünetelt. Csak a papír elvtársak sokasodtak az asztalokon...
Lett végre új kormányuk, s ha Zuschlag - az MSZP III. Richardja - ámokfutása nem jár akkora csörömpöléssel, tán máig sem keresi senki, hogy hova is lett közben a párt, az a kis huncut. Úgyszólván a papírkosárban akadtak rá, gyakorlatilag felismerhetetlen állapotban, pusztán az volt gyanús, hogy idõnként elénekelte az Inter-nacionálét, bizonyos - azóta cáfolt - állítások szerint egyes megyékben trágár szöveggel. Olyannyira felismerhetetlen volt, hogy nem lehetett megítélni róla, használható-e valamire. Minden eshetõségre felkészülve ezért megalakult a Sikeres Magyarországért mozgalom, nincs mit szépíteni, a polgári körök tükörfordítása, már tizenhét megyében van szervezetük, hurrá. Ám idestova egyévnyire kerültünk az újabb választásokhoz.
Amit az fog megnyerni, aki nem veszíti el. Hiller május végére ígéri a tagrevízió végit, a sikeres sejtecskék biztos még szaporodnak valameddig. A kormány talán kormányoz, minden szem és fül Gyurcsány Ferencre tapad, hátha õ majd csinál valamit, vagy szimplán megint elszólja magát. A történelemben persze volt már arra példa, hogy egy pártnak látszó kormány nyert választásokat egy kormányzóképesnek látszó párt helyett, de az ilyesmire hülyeség lenne nagy összegû biztosítást kötni. Általában ugyanis az a módi, hogy választások idején a kormányok elviszik a balhét, s szerencsés estben a választók úgy ítélik meg, hogy a kormány mögött álló pártban van még tán tartalék, erõ a következõ négy évre.
Nos, a szocalista pártban pillanatnyilag nem nagyon látszik efféle. Vajon úgy érzik, ráérnek? Vagy Ferencre tesznek?
