Pestiesen szólva

  • 1998. szeptember 24.

Publicisztika

Kár a gőzért, pestiesen szólva, ugye, a magyar futballnak nevezett kóros tünetegyüttesről már eddig is a megengedettnél, célszerűnél és értelmesnél jóval több betű lett leírva. Ezért most avval nem is foglalkozunk, csupán érintőlegesen, bemelegítés gyanánt. Komoly ember evvel már nemigen törődik, az viszont, ami a múlt szombaton a Megyeri úti UTE-stadionban és környékén történt, aktívabb hozzáállásra serkenti a sportág szerelmeseit. Nem kéne mégis inkább kifejezetten betiltani az egészet? Még mielőtt valaki belehal?

Kár a gőzért, pestiesen szólva, ugye, a magyar futballnak nevezett kóros tünetegyüttesről már eddig is a megengedettnél, célszerűnél és értelmesnél jóval több betű lett leírva. Ezért most avval nem is foglalkozunk, csupán érintőlegesen, bemelegítés gyanánt. Komoly ember evvel már nemigen törődik, az viszont, ami a múlt szombaton a Megyeri úti UTE-stadionban és környékén történt, aktívabb hozzáállásra serkenti a sportág szerelmeseit. Nem kéne mégis inkább kifejezetten betiltani az egészet? Még mielőtt valaki belehal?

Ahhoz, hogy a dolgok idáig fajulhassanak - hogy Budapest egyik külvárosában utcai harcok dúljanak -, sok ember áldozatos, kitartó munkájára volt szükség. Kellettek hozzá először is maguk a klubok. Egyik magyar egyesület sem próbálja a szurkolóit jobb belátásra bírni; ellenben sokat lehet hallani arról, hogy például az FTC irányításába, sőt néha még a csapat összeállításába az ultráik is bele szoktak szólni. Sőt a klubok, az edzők és a játékosok inkább heccelik legvérmesebb szurkolóikat, például a diósgyőri Tornyi és az újpesti Várhidi edző közötti leplezetlen, anyázásba torkolló ellenszenv nyilván nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a két szurkolótábor között háborús állapotok uralkodjanak el. Aztán sokat munkálkodtak nyilván maguk a szurkolótáborok is, a futballhuliganizmus a nyugati világban sem csak úgy spontán van, a futballhuligánoknak meg kell szervezniük magukat, civil társadalom, ilyesmi.

Kellett hozzá a rendőrség is.

Most nem azon kell elmélkedni, vajon a rendőrség megtett-e mindent, hogy a rendbontást, a tömegverekedést megakadályozza. Az sem lehet kérdés, hogy a rendőrség jól végezte-e a dolgát. A tévéfelvételeken látszott, hogy nem jól végezte. Az RTL Klub például egy hajtóvadászatot mutatott be: a rendőrök kiráncigáltak egy Fradi-szurkolót a bokorból, leteperték és megverték. A verés lezárásaképpen az egyik rendőr a földön fekvő civil nemi szervére mért - remélhetőleg nem - megsemmisítő csapást. Ezután kicsit inzultálták az operatőrt. Naszóval: bárki készséggel elhiszi, hogy az a szurkoló korábban ütötte-verte a rendőröket és az UTE-szurkolókat, rendőrlovakat rontott meg, és nem eszi a spenótot. De amikor elfogták, akkor az a szurkoló nem tanúsított ellenállást.

És még ez is előfordul: stresszben vannak a rendőrök is, idegesek, eljár a kezük, odacsapnak. Esetleg módszeresen vernek - helytelen, de megtörténhet.

Hanem egy magát demokratikusnak valló ország rendőrségi szóvivője - ha rendőrségi túlkapással, brutalitással vagy csak annak gyanújával szembesítik - nem viselkedhet úgy, ahogy Dézsi Mihály, a BRFK szóvivője viselkedett.

Egy szóvivőnek talán sajnálnia kellene a történteket. Mondja azt például, hogy őt is megrázták a látottak; hogy kivizsgálják az esetet, és beszámolnak; hogy rossz felszereléssel nagyon nehéz fegyelmezni a civileket. Mondja akár azt is, hogy ez bizony nem volt rendjén.

De azt nem mondhatja, amit Dézsi mondott: hogy bizony, aki ilyen helyzetbe keveredik, az számíthat arra, hogy elverik. Azaz mondhat ilyet Dézsi, csak akkor azt úgy is kell érteni: bárki, aki ezentúl meccsre megy, készüljön fel a verésre. Készüljön a verésre az is, aki véletlenül arra jár. A rendőrség mindenkit megver. A rendőrség gyűlöli a civileket.

Ezt üzente Dézsi, kicsit mosolyogva. Aki korpa közé keveredik, megeszi a gumibotot. (Akit meg túszul ejtenek, azt a rendőrök homlokon lövik, úgy kell neki, minek mutatkozik túszejtők társaságában.) Minden civil rossz, amikor meccs van, ne csodálkozzon senki, ha megverik a rendőrök - ez is benne van a pakliban, pestiesen szólva.

Hát nagy lófaszt van benne, pestiesen szólva.

De tessék figyelni: Dézsi arcát még sokáig fogjuk látni. Talán még ezüstkoszorús junta-érdemrendet is kap, mint legjobb szóvivő.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.