Pestiesen szólva

  • 1998. szeptember 24.

Publicisztika

Kár a gőzért, pestiesen szólva, ugye, a magyar futballnak nevezett kóros tünetegyüttesről már eddig is a megengedettnél, célszerűnél és értelmesnél jóval több betű lett leírva. Ezért most avval nem is foglalkozunk, csupán érintőlegesen, bemelegítés gyanánt. Komoly ember evvel már nemigen törődik, az viszont, ami a múlt szombaton a Megyeri úti UTE-stadionban és környékén történt, aktívabb hozzáállásra serkenti a sportág szerelmeseit. Nem kéne mégis inkább kifejezetten betiltani az egészet? Még mielőtt valaki belehal?

Kár a gőzért, pestiesen szólva, ugye, a magyar futballnak nevezett kóros tünetegyüttesről már eddig is a megengedettnél, célszerűnél és értelmesnél jóval több betű lett leírva. Ezért most avval nem is foglalkozunk, csupán érintőlegesen, bemelegítés gyanánt. Komoly ember evvel már nemigen törődik, az viszont, ami a múlt szombaton a Megyeri úti UTE-stadionban és környékén történt, aktívabb hozzáállásra serkenti a sportág szerelmeseit. Nem kéne mégis inkább kifejezetten betiltani az egészet? Még mielőtt valaki belehal?

Ahhoz, hogy a dolgok idáig fajulhassanak - hogy Budapest egyik külvárosában utcai harcok dúljanak -, sok ember áldozatos, kitartó munkájára volt szükség. Kellettek hozzá először is maguk a klubok. Egyik magyar egyesület sem próbálja a szurkolóit jobb belátásra bírni; ellenben sokat lehet hallani arról, hogy például az FTC irányításába, sőt néha még a csapat összeállításába az ultráik is bele szoktak szólni. Sőt a klubok, az edzők és a játékosok inkább heccelik legvérmesebb szurkolóikat, például a diósgyőri Tornyi és az újpesti Várhidi edző közötti leplezetlen, anyázásba torkolló ellenszenv nyilván nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a két szurkolótábor között háborús állapotok uralkodjanak el. Aztán sokat munkálkodtak nyilván maguk a szurkolótáborok is, a futballhuliganizmus a nyugati világban sem csak úgy spontán van, a futballhuligánoknak meg kell szervezniük magukat, civil társadalom, ilyesmi.

Kellett hozzá a rendőrség is.

Most nem azon kell elmélkedni, vajon a rendőrség megtett-e mindent, hogy a rendbontást, a tömegverekedést megakadályozza. Az sem lehet kérdés, hogy a rendőrség jól végezte-e a dolgát. A tévéfelvételeken látszott, hogy nem jól végezte. Az RTL Klub például egy hajtóvadászatot mutatott be: a rendőrök kiráncigáltak egy Fradi-szurkolót a bokorból, leteperték és megverték. A verés lezárásaképpen az egyik rendőr a földön fekvő civil nemi szervére mért - remélhetőleg nem - megsemmisítő csapást. Ezután kicsit inzultálták az operatőrt. Naszóval: bárki készséggel elhiszi, hogy az a szurkoló korábban ütötte-verte a rendőröket és az UTE-szurkolókat, rendőrlovakat rontott meg, és nem eszi a spenótot. De amikor elfogták, akkor az a szurkoló nem tanúsított ellenállást.

És még ez is előfordul: stresszben vannak a rendőrök is, idegesek, eljár a kezük, odacsapnak. Esetleg módszeresen vernek - helytelen, de megtörténhet.

Hanem egy magát demokratikusnak valló ország rendőrségi szóvivője - ha rendőrségi túlkapással, brutalitással vagy csak annak gyanújával szembesítik - nem viselkedhet úgy, ahogy Dézsi Mihály, a BRFK szóvivője viselkedett.

Egy szóvivőnek talán sajnálnia kellene a történteket. Mondja azt például, hogy őt is megrázták a látottak; hogy kivizsgálják az esetet, és beszámolnak; hogy rossz felszereléssel nagyon nehéz fegyelmezni a civileket. Mondja akár azt is, hogy ez bizony nem volt rendjén.

De azt nem mondhatja, amit Dézsi mondott: hogy bizony, aki ilyen helyzetbe keveredik, az számíthat arra, hogy elverik. Azaz mondhat ilyet Dézsi, csak akkor azt úgy is kell érteni: bárki, aki ezentúl meccsre megy, készüljön fel a verésre. Készüljön a verésre az is, aki véletlenül arra jár. A rendőrség mindenkit megver. A rendőrség gyűlöli a civileket.

Ezt üzente Dézsi, kicsit mosolyogva. Aki korpa közé keveredik, megeszi a gumibotot. (Akit meg túszul ejtenek, azt a rendőrök homlokon lövik, úgy kell neki, minek mutatkozik túszejtők társaságában.) Minden civil rossz, amikor meccs van, ne csodálkozzon senki, ha megverik a rendőrök - ez is benne van a pakliban, pestiesen szólva.

Hát nagy lófaszt van benne, pestiesen szólva.

De tessék figyelni: Dézsi arcát még sokáig fogjuk látni. Talán még ezüstkoszorús junta-érdemrendet is kap, mint legjobb szóvivő.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.