n A pénzmosás mind ez ideig legpregnánsabb esetével akkor találkozhattunk, amikor három nigériai állampolgár fekete papírdarabokról azt hitette el néhány honfitársunkkal, hogy azok tulajdonképpen dollárok, csak nem részletezhető okokból feketére vannak festve. ´k tudnak viszont egy vegyszert, kannáját 30 000 márkáért, amivel a dezsőket meg lehet tisztítani, viszont az összeg előre kéne, mert az anyósuk leugrott a lagosi piacra leveszöldségért, és magával vitte a kosztpénzt. A trükk majdnem bejött, a fekák ott szúrták el, hogy elúrhodott rajtuk az elbizakodottság, és még annál is hülyébbnek gondolták a magyarokat, mint amennyire, és visszamentek a szállodai szobába, hogy bocs, elnéztük az árcédulát, a szer drágább. Ekkor viszont a helyiségben már rendőrök vigasztalták a nekibúsult palimadarakat. Hiába, a magyar nemigen érti a képes beszédet, a jóhiszeműnek még a legjobb indulattal sem nevezhető áldozatok azt gondolhatták, hogy a pénzmosás igazából lavórban, mosószerrel történik, a többi rizsa.
Akár még igazuk is lehet.
A pénzmosás ugyebár az illegálisan, bűnözés útján szerzett jövedelmek legalizálása: a pénzmosó cégének számláján feltűnik egy nagyobb összeg, ami után a pénzmosó tisztességgel leadózik, majd elutazik Balfra, hogy a helyi termálfürdőben pihenje ki a jól végzett bűncselekmény fáradalmait. Ezenkívül meglehetősen keveset lehet tudni róla, az például figyelemre méltó, hogy demokratikus rendőrségünk az elmúlt években meglehetősen kevés ilyen esetet nyomozott ki, vádemelésekről, ítéletekről nem sűrűn értesültünk. Ami nem is csoda: hiszen a rendőrségnek, illetve a vádhatóságnak azt kéne bizonyítania, hogy a jövedelmek bűncselekményből származnak - miközben az esetek többségében a cégek könyvelésében minden le van papírozva, a forma szerint minden stimmel.
De majd a könyvelők!
A büntető törvénykönyv (Btk.) és a pénzmosásról szóló törvény tavaly decemberi módosításai nyomán ugyanis a bérkönyvelőknek (azaz azoknak, akik külsősként, megbízási szerződés alapján könyvelnek) ezentúl fel kell nyomniuk a kuncsaftjaikat, ha pénzmosásra utaló gyanús jeleket vélnek fölfedezni azok könyveiben. És hogy ne legyen félreértés, a módosítások e kötelesség elmulasztása esetére három év börtönt irányoznak elő.
Az irány helyes. Tömlöcbe a néppel!
Azt ugyanis, hogy pont a könyvelők szúrják majd ki a leánykereskedők, drogbárók, kamu cégekkel üzletelők orgazdáit, ép ésszel talán még a Pénzügy- és az Igazságügyi Minisztériumban sem várhatják el. A bűnözésből származó pénz számos módon érkezhet a pénzmosó cég számlájára: lehet tagi kölcsön, tőkeemelés, és jöhet szépen, szabályosan kitöltött számla ellenében is (csak éppen nem áll e számla mögött valós teljesítés). Viszont mind a tőkeemelés, mind a tagi kölcsön lehet tökéletesen törvényes is, és a könyvelő nem látja, mert nem is láthatja, hogy a cégbe betett pénz legális vagy illegális forrásból származik; és azt sem vizsgálja, hogy a számlamozgások milyen valós gazdasági tranzakciókat takarnak. A különbségtétel az adóhatóság dolga, amelynek - helyesen és épp ezért - nyomozati jogköre is van; és gyanús jelek esetén a rendőrséghez vagy az ügyészséghez fordulhat.
A törvénymódosítások viszont rendőrségi tippadókat, mindközönségesen vamzereket csinálnak a könyvelőkből. Kapnak egy pénzmosásról szóló kiskátét a rendőrségtől, és lesz egy rendőrségi összekötőjük, neki fognak jelenteni. Nyilván presszókban találkoznak majd. Ha az elején akadozik az együttműködés, elég lesz csak egyet lesittelni közülük, hogy a többi ész nélkül köpjön; és akkor a rendőrök lényegében minden magyarországi bt., kft., egyéni vállalkozás könyveibe és fiókjaiba és páncélszekrényeibe bekukkanthatnak majd avval, hogy jó napot kívánunk, kaptunk egy fülest, gyanúnk megalapozott, a tagadásnak nincs értelme, kérem, mutassa meg önként tisztítószereit. És ezt bárki megszívhatja; és mivel bárki megszívhatja, mindenki meg is fogja (ahogy az már lenni szokott, a valódi pénzmosók kivételével), mint azokat a rendszereket általában, amelyek abból az elvből indulnak ki, hogy mindenki gyanús, aki él, és amelyek ennélfogva társadalmasítják a bűn üldözését.
Mondanánk, mindebben újfent a Fidesz társadalomképe és rendpártisága köszön vissza, a "hozzunk törvényt, nem baj, ha hülye, a lényeg, hogy jól hangozzék és minél kevesebb embert érintsen közvetlenül" filozófiája (mondd már, a könyvelők majd nem szavaznak rájuk: de kit érdekel néhány piszkos tégla szavazata?) - ha a szóban forgó módosításokat annak idején nem nagy többséggel fogadta volna el az Országgyűlés. És mivel az nem lehet, hogy itt mindenki rendőrállamot szeretne Magyarországból csinálni (pedig lehet), tanúsítsunk jóhiszeműséget. Egyes hírek szerint pusztán fordítási hibáról van szó: a minisztériumban valaki egy EU-direktívát rosszul ültetett át magyarra, és "könyvvizsgáló" helyett "könyvelőt" írt.
És akkor csak őt kell kirúgni, mielőtt a módosítást sürgősen módosítja a parlament.
