Hol van már a közel húsz évvel ezelőtti magabiztosság, amikor a mai miniszterelnök azt mondta híveinek a 2006-os választás előtt (amikor törvénytelenségre bíztatta őket), hogy „majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt jónapot”? Most pánikszerűen próbálnak előre menekülni a Magyar Nemzeti Bankból (MNB) bő tíz éven át magánzsebekbe szivattyúzott mintegy félezer milliárd forint miatt kitört orbitális balhé lehetséges következményei elől, de már azzal, hogy „csak lesz valahogy”.
Jó két hete tett feljelentést az Állami Számvevőszék (ÁSZ) az MNB-ben végzett vizsgálat megállapításai alapján, két napra rá pedig a rendőrség elindította az eljárást. Az ÁSZ három jelentést tett közzé, a Magyar Nemzeti Bank, a Neumann János egyetem és az MNB Pallas Athéné Domus Meriti Alapítványának és a hozzájuk kötődő Optima Csoportnak a működéséről. Többek között azt állapította meg, hogy mintegy 500 milliárd forint értékű vagyon sorsát intézték „lényegében átláthatatlan, a valós vagyon értékelését szinte ellehetetlenítő” szervezeten keresztül. Azt ma is csak találgatják elemzők, hogy a rengeteg pénz hányad része tűnt el a Matolcsy György ex-MNB-elnök Ádám fia és annak üzleti köre által üzemeltetett cégek, magántőkealapok kusza rengetegében.
Szorosan célra lőnek
Az viszont jól látható, az ÁSZ kínosan ügyel(t) arra, hogy a vizsgálat a 2019-20-as időszakban kezdődött machinációkra szorítkozzék, és a lehetséges felelősséget is az akkori szereplők között igyekezzen megtalálni. Holott az MNB Pallas Athéné alapítványai Matolcsy 2013-as kinevezése után kezdték meg tevékenységüket, és a jegybank akkori felügyelő bizottságának egyes tagjai már ezek létrehozását is törvénytelennek tartották, a Transparency International Magyarország már 2016-ban feljelentést tett az ügyészségen hűtlen kezelés miatt, eredménytelenül – Ligeti Miklós jogi igazgató cikke a Narancsban itt olvasható.
Ezekben az években (2013-2019) a döntéseket meghozó MNB-vezetés tagja, alelnök volt Windisch László, aki most az ÁSZ vezetőjeként vezényelte a legalább egy-másfél éve a háttérben készülő vizsgálatot és tette meg a feljelentést most ismeretlen tettes ellen hűtlen kezelés miatt. És ugyanebben a periódusban pénzügyminiszterként Varga Mihály is évekig tétlenül nézte a Magyar Nemzeti Bank pénzszórását. Az MNB száz százalékban a magyar állam tulajdona, képviseletében az államháztartásért felelős miniszter jár el, idén március elejéig Varga. A kormány által állandóan hivatkozott „függetlenség” csak a jegybank árfolyampolitikájára és pénzügypiaci felügyeleti tevékenységére igaz, gazdálkodásának ellenőrzésére nem.
Már az a kérdés is megválaszolásra vár, hogy miért most borította ki a bilit a kormányból az MNB-be egy hónapja átült Varga. Egyesek szerint ez volt a feltétele a jegybankvezetői tisztség elvállalásához, mások szerint viszont neki nincs ekkora személyes reputációja. Lehetséges, hogy egyszerűen a váltás volt a kézen fekvő alkalom, a még nagyobb zűrt és az újabb nézeteltérést az Európai Központi Bankkal (EKB) pedig úgy tudták elkerülni, hogy nem Matolcsy uralma idején mennek neki ennek az ügynek. Az nem vitás, hogy Matolcsy „jobb kézből” (amit, ugye, nem vágunk le) és „korszakos közgazdászból” a miniszterelnök ádáz ellenségévé vált, legkésőbb az infláció okainak homlokegyenest eltérő magyarázata, vagyis 2023 ősze óta.
Nyilván szerepet játszott a történtekben, hogy az MNB (főleg ekkora) vagyonvesztését nem lehet csak úgy elsikálni, ahogyan ez rutinszerűen megy másfél évtizede: nem csak költségvetési tétel és cselekvési kötelezettség, hanem az EKB-nak is lehet pár megjegyzése az ügyhöz. Végezetül
nem kizárt, hogy az egy év múlva várható parlamenti választás sürgető közelsége a magyarázat.
Ami Lázár Jánost – majd nyomában a teljes Fidesz-frakciót – arra késztette, hogy hirtelen felismerje: valakik viszik haza a pénzt. „Azokat a NER-eseket, akik kullancs módon ránk telepedtek és visszaéltek a megteremtett lehetőséggel, valóban eljött az ideje, hogy lesöpörjük magunkról, annak érdekében, hogy a ránk szavazók bizalmát meg tudjuk tartani” – fogalmazott Lázár.
Orbán cipői
Ennél sokkal komolyabb kérdés, hogy azt a tűzfalat, amely megvédené a kormányt az MNB-botránytól, mennyire stabilan tudják felhúzni. Az a lehetőség elvethető, hogy a rendőrség/ügyészség a szokásnak megfelelően bűncselekmény hiányában lezárja az eljárást; a feljelentésről – ahogyan az ÁSZ-vizsgálat elkezdéséről – nyilvánvalóan a miniszterelnöki irodában döntöttek. Az ismeretlen tettesekből idővel nevesített gyanúsítottak lesznek, csak azt nem tudjuk, hogy a névsort tartalmazó miniszterelnöki papír Polt Péternél kiket tartalmaz.
Csak néhány kis halat vetnek oda? Nevenincs kuratóriumi, igazgatósági, felügyelő bizottsági tagokból van elég, náluk fajsúlyosabb figurákról, például Matolcsy-rokon polgármesterről Kecskeméten nem is beszélve. Netán Matolcsy papa és fia (meg a vele összenőtt „üzletemberi” kompánia) is célkeresztben van? Akár ez, akár az a megoldás, abban tisztán kell látnia a leszámolást elrendelőnek, hogyan állítják meg a lángok tovaterjedését azokra, akikről egyfolytában azt a képet kell festeni, hogy mi sem áll távolabb tőlük, mint ilyen bűncselekmény elkövetése. Ahogyan szintén Lázár János mondta a közelmúltban: „Azt elhiheti, én dolgozom 25 éve Orbán Viktorral, az az ember ugyanúgy él, mint 25 évvel ezelőtt, nincs több cipője, nincs többi inge, nincs több autója, semmi.”
Felbomlik a vérszerződés
Mivel veszik rá a közvetlen közreműködő-döntéshozó kis halakat arra, hogy vállalják a feljelentésben olvasható hűtlen kezelés miatt különösen nagy vagyoni hátrány okozása miatt öttől tíz évig (!) terjedő börtönbüntetést? A maffiaszerűen szerveződő csoportosulások jellemzője, hogy szoros belső kohéziót alakítanak ki, amelyet két erő tart össze: mindenki bűnössé válik, nem ugorhat ki senki, mert annak súlyos következménye van, de mindegyikük busásan részesül a szajréból – a ranglétrán elfoglalt helye szerint.
Nálunk ez a „senkit nem hagyunk az út szélén” elvében ölt testet. Akiket most – vélhetően – áldozati bárány szerepre kárhoztatnának, könnyen úgy érezhetik, hogy a főnökök megszegték a nekik tett ígéretet. És most nem 2014–16-ot írunk, amikor az alapítványosdit kitervelték és az MNB-ben felgyülemlett – a devizaadósságok forintosításából származó – tetemes, 266 milliárd közpénztelenítéséhez nekiláttak. Akkor úgy tűnt, időtlen időkig maradhat a berendezkedés, idővel minden szépen kisimul, a pénz törvényileg védett „nemzeti tőkévé” nemesül.
Most azonban mindannyiunk szeme előtt bomlik fel a rendszer szövete, kis, közepes és nagy halak kezdenek „tájékozódni” másfelé.
Megvan a veszélye, hogy ha akarnák, se tudnák megvédeni őket a piramis tetején lévők. És most meg még szándék sincs erre. Miért ne kezdenének beszélni találkozókon elhangzottakról, kerülnének elő elfeledettnek hitt régi elektronikus levelek, sms-ek és így tovább? Persze az ügyészek megtehetik, hogy elutasítják az alkuajánlatot, később a bíróság a vádirathoz lenne kötve, de láthatóan egyre több minden szivárog ki a sajtóhoz. Nem lenne meglepő, ha a nyomozás a következő egy évben nem érne véget, figyelvén, merre haladnak az események az országban, hogyan alakulnak az erővonalak.
Mert nem zárható ki, hogy a háttérben erősödő belső küzdelemnek is szerepe van a történésekben. A probléma „megoldása” szemmel láthatóan a beváltnak ismert módon történik. Magyar Péter információja és a sajtóértesülés ugyanaz: a Simicska-modellel megegyezően szabad elvonulás fejében a Matolcsyk átengedik a vagyont az orbáni körnek. A Szabad Európa azt is tudni véli, hogy az egyik legismertebb építőipari oligarchát is beáldozzák. Csakhogy Simicska O1G-zésekor szó se volt büntetőeljárásról (legfeljebb ezzel fenyegetésről), és hát ez is a rezsim delelőjén zajlott! Most viszont mindenki helyezkedik. Az infrastrukturális gigaépítkezéseken eddig ezermilliárdokat leakasztó „nemzeti tőkések” zöme EU-pénz híján már a tönk szélén egyensúlyoz, jószerével egyedül a Tiborcz-Mészáros nevű fekete lyuk tömegvonzó ereje maradt meg ahhoz, hogy beszippantsa a környéken keringő kisbolygókat.
Az irányított sorrendezést nem csak az nehezíti, hogy a bukásban nem akar senki dupla áldozat lenni, kihullva a pikszisből elveszteni az ebül szerzett jószágot, jó év múlva pedig esetleg végignézni, ahogyan az újak a maradéktól is megszabadítják, hanem az is, hogy
ezek a klánok az elmúlt évtizedben teljesen összegabalyodtak.
Az MNB-botrány kirobbanása óta azon dilemmázik a NER-elit, hogy mi legyen a második legnagyobb magyar pénzintézet sorsa. Az állam megszabadulna a Mészáros Lőrinc dominálta, az elmúlt években összerakott MBH Bankban lévő 20 százalékától, de a bűnügyben érintett Matolcsy-körnek is van itt 23 százaléka – e részvénypakett értéke pedig 500 milliárd forint. Ugyanez az MBH korábban 70 milliárdos hitellel segítette a jegybanki manővereket, továbbá személyesen Matolcsy Ádámra bízott egy 60 milliárdos eszközállománnyal rendelkező ingatlanvállalatot, és ezt az együttműködést is megpecsételte 70 milliárdnyi óriáshitellel – írta a Válasz Online. A cégben nem feleltek arra, hogy szakítanak-e Matolcsyékkal.
A Gránit Bank – amelybe többséggel bevásárolta magát a nemzeti vő – pedig a Matolcsy-fiú oldalvizén milliárdossá lett Száraz István érdekeltségét, a Culinaris bolthálózatot, valamint Matolcsy Ádám enteriőripari vállalkozását, a Balaton Bútor Kft.-t hitelezi milliárdokkal. A jelek szerint Száraz megértette az idők szavát és dobra veri érdekeltségeit: 450 millió forintért áruba bocsátotta a balatonakarattyai Pine Weekendhouse nevű panzióját, legutóbb pedig eladta a Culinaris mögötti nagykereskedő cégét, a Culinaris Wholesale Kft.-t is.
Ezekből az MBH ügye válhat különösen veszteségforrássá. A hosszú évek alatt állami akarattal (a Budapest Bankból, az MKB-ból és a Takarékbankból obskúrus körülmények közt) nagy nehezen összegyúrt pénzintézet megítélésének és anyagi helyzetének nem hiányzik egy nagytulajdonos körüli kavarodás. Amely miatt esetleg még felügyeleti jogával élve az MNB-nek is közbe kellene lépnie.
