Tiborcz István érdekeltségébe került a Gránit Bank

Megkapta a magáét

Belpol

„Zöldmezős” bankból részben állami tőkeemelésekkel erősödött meg, majd a vállalati hitelezéssel a NER-közeli üzletekbe is beírta a nevét a Gránit Bank, Tiborcz István új szerzeménye.

A múlt év utolsó napjaiban derült ki, hogy Orbán Viktor veje, Tiborcz István bevásárolja magát a Gránit Bankba. A hír szerint a Tiborcz érdekeltségébe tartozó BDPST Zrt. az eddigi többségi tulajdonos, a bank elnök-vezérigazgatójának, Hegedüs Évának tulajdonában lévő, és a bankban többséggel rendelkező E. P. M. Tanácsadó Kft. részesedésének túlnyomó többségét veszi meg, ezzel pedig a bank részvényeinek 57 százaléka kerül a birtokába. De vajon mire kell Orbán Viktor vejének a bank, és mit jelez a Gránit Bank NER-közelbe kerülése akkor, amikor a magyar bankrendszerben egyébként is erős pozíciókat szereztek már a kormányhoz közeli oligarchák, és folyamatban van a Magyar Bankholding kialakítása is? (Lásd Épül a Magyar Bankholding című keretesünket!)

Orbán Viktor 2012-ben hirdette meg kormányának ama célkitűzését, hogy a magyar bankrendszer legalább fele legyen magyar kézben. Bár sem akkor, sem később nem derült ki, hogy pontosan mi alapján kívánják ezt mérni, 2014-ben, az MKB Bank állami felvásárlása után már Orbán maga is azt állította, hogy a „nemzeti tulajdon aránya” meghaladta az 50 százalékot. A kormányfő 2017-ben, Tusnádfürdőn pedig úgy fogalmazott, hogy egy ország csak akkor lehet erős, ha a stratégiai ágazatok „erőteljes többségi nemzeti tulajdonban vannak”; ilyen ágazatként említette Orbán a kereskedelmet, az energia-, a média- és a bankszektort. Azután 2020 nyarára már kormánypárti elemzők és médiumok is arra jutottak, hogy a 60 százalékot is meghaladja a hazai tulajdon aránya a bankokban – igaz, az egyébként többségi külföldi tulajdonban lévő OTP Bankot is a hazai tulajdonú bankok közé sorolták.

A Gránit Bank ugyanakkor eddig is 100 százalékban magyar tulajdonú volt. Elődjét Általános Vállalkozási Bank (ÁVB) néven 1985-ben hozta létre szakosított pénzintézetként a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzügyminisztérium és néhány vállalat. Az ÁVB 1988-tól univerzális kereskedelmi bankként működött. 1992-ben német többségi tulajdonba került, a neve 1993-ban WestLB Hungariára változott. 2010-ben a Wallis Zrt.-hez került, amely Milton Bankra változtatta a nevét, de még ugyanabban az évben a Demján Sándor tulajdonában álló Magyar Tőketársaság Zrt. vásárolta fel, és Gránit Bankként folytatta a működését. A Magyar Tőketársaság akkor azt közölte, hogy a bank elsődleges feladatának a forráshiánnyal küzdő magyar kis- és középvállalatok finanszírozását tartja.

A vezérigazgató Hegedüs Éva közgazdász lett. Hegedüs 1981 és 1996 között kormányzati intézményekben dolgozott, 1993 és 1996 között a Pénzügyminisztériumban helyettes államtitkárként, majd a Földhitel- és Jelzálogbank vezérigazgató-helyetteseként, 2000 és 2002 között, az első Orbán-kormány idején pedig a Gazdasági Minisztérium stratégiai és energetikai helyettes államtitkáraként. 2002 után visszatért a bankszektorba, 2010-ben úgy vállalta a Gránit Bank vezetését, hogy cégén, az E. P. M. Kft.-n keresztül részesedést is kért a bankból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.