Stumpf István halmozta az egyetemi állásokat, most pont ezt bírálja

  • Bod Péter
  • 2021.05.23 19:21

Publicisztika

Saját személyes történetén keresztül iskolapéldáját adja, hogy az általa hangoztatott elvek miért nem egyeztethetőek össze egyetemi oktatói munkájával. Alkotmánybírói munkájáról nem is beszélve.

„Én, ugye, végigjártam az egyetemi lépcsőfokot. Kezdtem tudományos ösztöndíjas gyakornokként, (most) egyetemi tanár vagyok. Megtapasztaltam azt, hogy az egyetemeken belül uralkodik a lex minimi törvénye, a teljesítmény-visszatartás törvénye. Ha te, hallgató, nekem elhiszed, hogy én nem kérem rajtad számon a vizsgán a nagyon keményen a dolgokat, akkor én, hallgató, megbocsátom neked, oktató, hogy nem készülsz fel az órára. Van egy nagyon erős magja az egyetemi oktatásnak, amelyik visszahúzza a teljesítménytől az embereket. És nincs igazán rákényszerítve a környezete által sem, hiszen biztosított az állami finanszírozás, úgyis megkapja a fizetését. Ez viszont alacsony fizetés. Az alacsony fizetés miatt újabb munkahelyeket kell találni, valójában egyiken sem tud igazán helytállni. Tehát én úgy gondolom, hogy többször, több kormány nekifutott, hogy változtasson ezen a rendszeren ” – mindezt Stumpf István mondta el idén február 3-án a Hír TV Magyarország élőben című műsorában. Csak néhány nappal azt követően, hogy az egyetemi "modellváltást" levezénylő kormánybiztosnak nevezték ki. 

Ahhoz szükséges némi eufemizmus, hogy az állami fenntartásból alapítványi működésbe kerülő egyetemek átalakítását modellváltásnak nevezzük. Különösen azért, mert ez leginkább a Fidesz szimpla hatalomátmentése. Nagyon más következtetés aligha vonható le azoknak a kuratóriumoknak a névsorából, amelyek mint az egyetemeket irányító és tulajdonosi jogokkal gyakorló testületekként már megalakultak. Ugyanez mondható el arról a tizenegy, most formálódó kuratóriumról is, amelyek még nem jöttek létre, ám a tagságuk egy ideje ismert.

A lényeg mégsem ez, hanem sokkal inkább Stumpf István személye, akit nemrégiben reaktivizált a miniszterelnök. A volt kancelláriaminiszter fenti gondolataival akár egyet is érthetnénk. De akad ezzel kapcsolatban egy aprócska bökkenő. Egyetemi oktatóként pályája egy tekintélyes szakaszában nem egyszerűen azt csinálta, amit az idézett műsorban elítélt, hanem mindezt túlteljesítette.

Lássuk a tényeket! Stumpf István 2010. július 23-a és 2019. július 22-e között, két cikluson keresztül volt az Alkotmánybíróság tagja. Ezzel részben egy időben egyszerre volt egyetemi tanárként oktatója a győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Politikai Tanulmányok Intézetének, illetve tudományos főmunkatársa a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerikai Tanulmányi Központjának.

Vagyis pontosan azt tette, amit a vele készült tévébeszélgetésben elítélt: egyetemi oktatóként állást halmozott.

 

Stumpf esetében azonban valójában még ennél is többről van szó. Nem mintha három különböző egyetemen könnyű volna helytállni egy időben oktatóként. Ő mindezt úgy végezte, hogy közben az Alkotmánybíróság bírája volt.

Hogy melyik egyetemi oktatónál hogyan érvényesül a lex minimi, vagyis a teljesítmény-visszatartás törvénye, nem tudom. De hogy egy fenékkel nagyon nehéz lehetett egyszerre négy lovat megülni, abban egészen biztos vagyok. Meg abban is, hogy Stumpf István helyében ilyen előélettel biztosan nem hoznám szóba az egyetemi oktatókkal kapcsolatban a lex minimit.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.