Szadi-mazi

  • 2005. március 10.

Publicisztika

Kuncze Gábor újra ringbe száll a Szabad Demokraták Szövetségének elnöki tisztéért. Ez az! Csak így tovább! Fodor Gábor ezúttal megméretteti magát az SZDSZ elnöki posztjáért folytatott vetélkedésben. Jól teszi. Virágozzék a demokratikus pártélet, nehogy már csak egy jelölt legyen, így legalább lehet választani. (Legutóbb nem mérettette meg magát Kunczéval szemben.

De milyen jól tette, nincs is fontosabb a pártegységnél!) Kiss Zoltán sorompóba áll a szabad demokraták elnöki székéért, Kóródi Máriával járja a vidéket, hogy megnyerje az ottaniak támogatását. Biztosítjuk legteljesebb egyetértésünk felől, a vidék állítólag nagyon kellemes hely, még ha olykor (legfőként télvíz idején) szar is az idő arrafelé. De vele vagyunk mind, aki magyar liberális, bizonyítsa csak be, hogy a Nagykörúton túl is van élet (a Kortes körút). Lapzártánkig több elnökjelöltről nem érkezett hír, pedig kiállítottunk valakit cinkelni a Kőbányai út sarkára.

Nagyon örülünk az aspiránsok fellépésének, úgy liberális, mint háztáji szempontból. Nyerjen Kuncze! És azonnal hozza tető alá az adócsökkentést! Ha ez utóbbi mégse sikerülne neki, esze ágában se legyen meggondolatlan adócsökkentésbe belehajszolni tántorgó államháztartásunkat! Nagy előrelépés lesz az SZDSZ életében Fodor Gábor győzelme, melynek minimálisan elvárható hozadékaként a melegek végre összeházasodhatnak, s a szabad vőfélyválasztási jogukat sem éri többé csorba. Mi nagyon szurkolunk Kiss Zoltánnak, a vidék emberének, mert ha ő nyer (mint ahogy ki más), azonnal behordatja az asztagot vagy mindjárt mást.

Aztán ha mindezt rendbe tették (Demszkynek is indulnia kéne, triumfálása esetén rögtön dudálhatna egy nagyot), még nem pihenhetnek meg. Sürgősen ki kéne találniuk, hogy most, vagyis 2006-ban miért szavazzanak rájuk, akik eddig rájuk szavaztak, ne adj' isten, akik nem óhajtják a Fidesz visszatértét. Efelől mostanában olyan keveset lehet hallani tőlük. (Az egészségügy rendbetételét most nem ér mondani! Az már volt!) És ha ez így marad, könnyen azon vehetik észre magukat, hogy néhai szavazóik Gyurcsány Ferencet támogatják majd. (Ehhez persze elengedhetetlen feltétel, hogy a miniszterelnök mögött legyen egyál-talán jelölő szervezet, ami olyan bizonytalannak tűnik. De ez egy másik történet.) Arra bazírozni ugyanis, hogy megint akkora mázlijuk lesz, mint 2002-ben volt, több mint bátorság. Ha a két nagy párt 2006 tavaszán pont úgy fog állni a versenyben, ahogy 2002-ben álltak, vagyis fej fej mellett (és, vakuljunk meg, úgy fognak!), akkor az ő könyökük alatt kapaszkodó kicsik sikere dönt majd arról, ki kormányozza 2006-tól az országot. Mi lesz itt, ha most a szocpárt szélét sorjázza le a választás? És mit tesz majd Kuncze, mit Fodor és mit Kiss, hogy ez ne állhasson elő?

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)