Adóslista Miskolcon

Szégyenfalra hányt borsó

  • Gaal Ilona
  • 2012. február 21.

Publicisztika

Nehéz lesz kimutatni, még hosszú távon is, mit árt egy társadalom önképének, abból eredően pedig versenyképességének a világban, ha ilyen pitiáner, személyeskedő módon büntetik a jogkerülő magatartást. Bár elvileg nem elképzelhetetlen, hogy a jogszabályt alkotmányellenesnek minősítse az Alkotmánybíróság, hiszen a személyes adatok védelmének jogába ütközhet.

Törvényerőre emelkedett a megszégyenítés: az év elejétől hatályos adótörvény-módosításra hivatkozva Miskolc kifüggesztette azon cégek és magánszemélyek listáját az önkormányzat virtuális falára, amelyek és akik tízezer, illetve ezer forintot meghaladó helyi adóhátralékot halmoztak fel. (De jó fejek voltak: csak most, csak nekik előre szóltak, hogy ki lesznek szerkesztve, ha nem sietnek.) Tavaly szeptemberben a gátlástalanságban élen járó Lázár János már megtette ugyanezt Hódmezővásárhelyen, ám mivel akkor még a jog nem támogatta az ilyen húzást, kénytelen volt eltávolíttatni a névsort. (Mint korábban a szociális segélyt fel nem vett helyiek listáját névvel, címmel, születési dátummal.) Feltehetőleg napokon belül újra kint lesz ott is, most már jogszerűen.

Mert a törvényhozók végre meghallották a nép hangját, s a jogalkotás végre utolérte a társadalmi igényt. Vagy mit is? Mert nincs annyi (adó)törvénykövető nyárspolgár Magyarországon, amennyi a minimum hivatkozási alap lehetne egy ilyen jogszabály kiagyalásához. (Bár ismerjük untig az orbáni retorikát a kétharmadról.) Ráadásul mit ér egy olyan országban ez a lajstrom, ahol az adóelkerülés kicsit sem ciki, hiszen a mindenkori gazdasági és politikai elit nagyban űzi? Kíváncsian várjuk, hogy Miskolcon a 711 büntetésbe állított közül hányan fizetik be az adót, s hogy ők vajon a kis- vagy a nagykutyák közül kerülnek-e ki, azaz mennyi adót szed be így a város. A legmagasabb adóhátralék több mint 14 millió forint cégnél, magánszemélyek esetében pedig 9. Vajon ők lesznek azok, akik szaladnak a pénztárhoz befizetni? Kíváncsian várjuk, ki fogja megszüntetni ezekkel a vállalkozásokkal az üzleti kapcsolatot, arra hivatkozva, hogy sáros céggel nem boltolunk. De ezek legalább számszerűsíthető szempontok. Azonban a jogszabály mögött meghúzódó elvi, illetve morális megfontolás kevésbé az. Nehéz lesz kimutatni, még hosszú távon is, mit árt egy társadalom önképének, abból eredően pedig versenyképességének a világban, ha ilyen pitiáner, személyeskedő módon büntetik a jogkerülő magatartást.

Bár elvileg nem elképzelhetetlen, hogy a jogszabályt alkotmányellenesnek minősítse az Alkotmánybíróság, hiszen a személyes adatok védelmének jogába ütközhet, de ez utóbbi – és itt a TASZ volt segítségünkre jogértelmezésben – csak akkor korlátozható, ha a korlátozó rendelkezés a szükséges, az arányos és az elérni kívánt közérdekű cél megvalósítására alkalmas. Hogy a szégyenfal szükséges-e, nehéz megítélni, mert ehhez azt kéne tudni, hatékony-e az adóvégrehajtás. Hogy arányos-e 1000 forintért valakit pellengérre állítani, azt bízzuk ki-ki jó ízlésére. Hogy a közérdekű cél megvalósul-e, hát e felől vannak kétségeink. Nemcsak azt illetőleg, hogy az adott összeg befolyik-e Miskolcnak, hanem hogy a jövőre nézve javul-e ettől az adózási morál. Ám ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság bármit is mondjon erről a rendelkezésről és a gyakorlatról, újabban az kell, hogy valamelyik listán szereplő pert indítson a személyes adatai védelme érdekében, s ha minden jogorvoslati lehetőséget kimerített, akkor alkotmányjogi panasszal éljen. Idáig valószínűleg nem fogunk eljutni. De innentől szaporodnak majd a jogszerű listák, s félő, hogy nem csak az adóhátralékosokra vonatkozóan.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.