A cikkek (az első itt, a második pedig itt olvasható) apropójául a Cser-Palkovics András, Gulyás Gergely és dr. Vejkey Imre által a választási eljárási törvényhez benyújtott módosító javaslat szolgált.
A Szenvedélybetegsége miatt 1. című írás azon akadt ki, hogy a javaslat értelmében korlátozható azon állampolgárok választójoga, akikről a bíróság megállapította, hogy belátási képességük hiányzik vagy csökkent. Fontos tudni, hogy jelenleg ez a korlátozás a cselekvőképesség korlátozásához és a gondnokság alá helyezéshez kapcsolódik: csak és kizárólag a gondnokság alá helyezett személyekről van és lehet szó. Ők legtöbbször idős, értelmi fogyatékos vagy mentális zavarokkal, adott esetben szenvedélybetegséggel élő emberek. Ma több mint ötvenezer állampolgár áll cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt. A 89-es alkotmány általános és automatikus kizárást alkalmazott, a 2012-ben hatályba lépett alaptörvény pedig úgy rendelkezett, hogy minden gondnokság alá helyezési eljárásban egyedi döntést kell hozni az alperes választójogának elvételéről vagy meghagyásáról. Erre a strasbourgi emberi jogi bíróságon 2010-ben a K. A. kontra Magyarország ügyben hozott azon ítélet kényszerítette a jogalkotót, amely kimondta: az általános és automatikus korlátozás nem összeegyeztethető az Emberi Jogok Európai Egyezményével. Ma tehát minden eljárásban egyedi döntést kell hozni a választójog elvonásáról és meghagyásáról. (A gondonokság alá helyezett személyek választójogáról lásd korábbi írásainkat itt és itt.) A Szenvedélybetegsége miatt 2. című írásban a szerző elismeri az előrelépést, és elnézést kér a tévedés miatt, amelyet az okozott, hogy nem tudott a progresszióról.
Ez az előrelépés azonban megtévesztő: ahhoz hasonló, amikor egy csoport nem minden tagját, csak egyes tagjait – a TASZ tapasztalatai szerint a többségét – verik vasra pusztán a csoporthoz tartozásuk miatt. A K. A. kontra Magyarország ügy óta eltelt időben ezt a nemzetközi emberi jog is egyértelművé tette: a közelmúltban egymást érték az erre vonatkozó deklarációk. A Velencei Bizottság, az Európa Tanács Miniszterek Tanácsa és az ENSZ illetékes szervei számos dokumentumot tettek közzé, hazánkat pedig az ENSZ illetékes bizottsága rótta meg az enyhébb korlátozás miatt is, és beszámolási kötelezettséget szabott ki ránk, amelynek 2013 októberéig kell eleget tennünk. A fogyatékossággal élő személyek jogai bizottság azt várja el Magyarországtól, hogy minden fogyatékos állampolgár választójogát ismerje el, beleértve azokét is, akikről biztosan tudható, hogy súlyos értelmi fogyatékosságuk miatt soha nem fognak szavazni.
A vitatott törvénymódosítási javaslat azonban a meglévő szabályozást csupán alakilag tenné helyre a választójogi törvényben, amennyiben a záró rendelkezésekből a megfelelő fejezetbe helyezné át ugyanazt a korlátozást. A Szenvedélybetegsége miatt 2. című írásban jelzett előrelépés azért sem állja meg a helyét, mert e felemás progresszióra – az általános és automatikus korlátozás eltörlésére – az alaptörvény hatálybalépésekor már sor került.
A két írás nem foglalkozott vele, de a módosító javaslattal nem ez az egyetlen probléma: elfogadása a korlátozás lehetőségének kiterjesztését jelentheti. A törvényjavaslat 2. § (4) bekezdése értelmében ugyanis a gondnokság alá helyezési eljárástól függetlenül is kérhető bármely cselekvőképes személy választójogának korlátozása arra hivatkozva, hogy belátási képessége csökkent.
„(4) A gondnokság alá helyezés megszüntetésére irányuló per megindítására jogosultak az (1) bekezdéstől függetlenül is kérhetik a nagykorú személy választójogból való kizárását, illetve a gondnokság alá helyezett nagykorú személy választójogból való kizárásának megszüntetését.”
A zavaros rendelkezés arra utal, hogy a képviselőknek szándékukban állt a belátási képesség kifejezetten a választójog gyakorlása vonatkozásában értett fogalmának kidolgozása, amelynek alapján cselekvőképes személyek választójoga is korlátozható volna a gondnokság alá helyezéstől függetlenül. Ez lehetővé tette volna később a korlátozás kiterjesztését például arra hivatkozva, hogy az érintett személy nem érti elég jól a politikai eseményeket, vagy akár mert aluliskolázott.
Mindazonáltal nem érdemes pánikot kelteni: a törvénymódosítás elfogadása ehhez ugyanis még kevés lenne, tudniillik jelenleg egy ilyen eljárás procedurális alapjai nincsenek meg a polgári perrendtartási törvényben. E rendelkezés elfogadása azonban ebbe az irányba vágna ösvényt, és azzal fenyegetne, hogy bármely választópolgár szavazati joga elvonhatóvá válhat. Gulyás Gergely szabadkozása ezért legalábbis jó hír: a képviselő közleménye szerint egyetértenek a TASZ és a Nemzeti Választási Iroda aggályaival, és kiemelik ezt a szakaszt a javaslatból. A parlament honlapján elérhető új módosító pedig ténylegesen orovosolja ezt a problémát (a fenti idézetben az aláhúzott részt törlik a javaslatból).
Ennek őszintén örülhetünk. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy bár lenyesik javaslatuk vadhajtását, nem okoz problémát nekik, hogy átgyalogolnak ötvenezer állampolgár politikai jogain és emberi méltóságán.
A szerző a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa.
