Teljesen amortizálta az ellenzéki pártokat, hogy formailag részt vesznek az ország irányításában

  • Haskó László
  • 2018. november 11.

Publicisztika

Ott még nem tart az önkényt elvben utáló magyarok erkölcsi tartása, hogy a kicsit sáros embereket se szeresse.

Miközben Budapesten alig találkozom emberrel, aki hinne Orbánéknak, a közvélemény-kutatások szerint a Fidesz és a vezér népszerűsége az eget ostromolja. Nem kétséges, hogy számtalan okból torzul a mégoly szakszerű tudományos fölmérés eredménye, azonban a kormány valóságos hatalma a bűnözésig terjedően korlátlan, és még sincs számottevő kormány-ellenes tömörülés, amely lényeges tömegbefolyással rendelkezne. A közvéleményt formálni szándékozó liberális értelmiség – úgy tűnik – szép tud lenni, de okos nem. Ha szidja a hivatalos ellenzéket, az a kontraproduktív, ha mentegetni, vagy támogatni próbálja, akkor az.

Pedig

a belpolitikai helyzet cseppet sem bonyolult.

Épp olyan egyszerű, amilyen a kétharmados országfő gondolkodása. Szemérmetlen és kíméletlen önkényuralom van.  Nem lehetne tehát kétséges, hogy ezzel a hatalommal – politikai erőként – semmiféle együttműködés sem lehetséges besározódás nélkül. És ott még nem tart az önkényt elvben utáló magyarok erkölcsi tartása, hogy a kicsit sáros embereket se szeresse. Illetve ne bízzon bennük. Márpedig ellenzékben lévő pártjaink kivétel nélkül – kisebb-nagyobb mértékben – együttműködnek a kormányerővel. Többnyire nem kollaboránsok, csak demokraták. Nem hajlandók tudomásul venni, hogy itt már szó sincs demokráciáról és jogállamiságról. Ez odáig megérthető, hogy elutasítják a nem választás útján történő hatalomváltást. Az viszont teljesen amortizálta az ellenzéki pártokat, hogy formailag részt vesznek az ország irányításában. A kormányoldal minden hülye és aljas mondatára azonnal szigorú elvi alapon reagálnak, mintha a kormánypropaganda ostobaságait és őket komolyan venné bárki épeszű szavazó Magyarországon. Szánalmas, amit művelnek. Csoda, hogy egyáltalán mérhetőek a közvélemény-kutatásokban. Ennél nagyobb hibát csak azok az ellenzéki médiumok követnek el, akik naponta többször plakátolják ki ezeket a keserű bohócokat. Ez már kegyetlenség.

A közvéleményt megváltoztatni csak tettekkel lehetne.

Ne tessenek félreérteni, nem egy új Szent Bertalan éj megrendezését javaslom. Mindössze azt várnám el, hogy ismerjék föl azt a két következő lehetőséget, amellyel közelebb hozhatnánk az önkény lerázásának napját, és addig is, amíg „rajtunk a sors igája”, legyen világos, hogy „habár fölül a gálya, / s alul a víznek árja, / – azért a víz az úr!/ Jövőre két alkalmat kapunk. Tavasszal lesz az uniós parlamenti választás. Az Európa párti Magyarország csak akkor nyerhet, ha az ellenzéki pártok (egyébként is harmatos) önazonosságukat félreteszik és beállnak Hadházy Ákos – az Európai Ügyészséghez oly szükséges csatlakozásunkat forszírozó – aláírásgyűjtése mögé, amiből, ha el nem toljuk, kialakulhat egy erős unió-párti mozgalom, amely népszerű, lehetőleg pártpolitikában le nem járatódott jelöltekből állított listával megverheti a Fideszt. Nem kicsit, nagyon.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.