Miközben Budapesten alig találkozom emberrel, aki hinne Orbánéknak, a közvélemény-kutatások szerint a Fidesz és a vezér népszerűsége az eget ostromolja. Nem kétséges, hogy számtalan okból torzul a mégoly szakszerű tudományos fölmérés eredménye, azonban a kormány valóságos hatalma a bűnözésig terjedően korlátlan, és még sincs számottevő kormány-ellenes tömörülés, amely lényeges tömegbefolyással rendelkezne. A közvéleményt formálni szándékozó liberális értelmiség – úgy tűnik – szép tud lenni, de okos nem. Ha szidja a hivatalos ellenzéket, az a kontraproduktív, ha mentegetni, vagy támogatni próbálja, akkor az.
Pedig
a belpolitikai helyzet cseppet sem bonyolult.
Épp olyan egyszerű, amilyen a kétharmados országfő gondolkodása. Szemérmetlen és kíméletlen önkényuralom van. Nem lehetne tehát kétséges, hogy ezzel a hatalommal – politikai erőként – semmiféle együttműködés sem lehetséges besározódás nélkül. És ott még nem tart az önkényt elvben utáló magyarok erkölcsi tartása, hogy a kicsit sáros embereket se szeresse. Illetve ne bízzon bennük. Márpedig ellenzékben lévő pártjaink kivétel nélkül – kisebb-nagyobb mértékben – együttműködnek a kormányerővel. Többnyire nem kollaboránsok, csak demokraták. Nem hajlandók tudomásul venni, hogy itt már szó sincs demokráciáról és jogállamiságról. Ez odáig megérthető, hogy elutasítják a nem választás útján történő hatalomváltást. Az viszont teljesen amortizálta az ellenzéki pártokat, hogy formailag részt vesznek az ország irányításában. A kormányoldal minden hülye és aljas mondatára azonnal szigorú elvi alapon reagálnak, mintha a kormánypropaganda ostobaságait és őket komolyan venné bárki épeszű szavazó Magyarországon. Szánalmas, amit művelnek. Csoda, hogy egyáltalán mérhetőek a közvélemény-kutatásokban. Ennél nagyobb hibát csak azok az ellenzéki médiumok követnek el, akik naponta többször plakátolják ki ezeket a keserű bohócokat. Ez már kegyetlenség.
A közvéleményt megváltoztatni csak tettekkel lehetne.
Ne tessenek félreérteni, nem egy új Szent Bertalan éj megrendezését javaslom. Mindössze azt várnám el, hogy ismerjék föl azt a két következő lehetőséget, amellyel közelebb hozhatnánk az önkény lerázásának napját, és addig is, amíg „rajtunk a sors igája”, legyen világos, hogy „habár fölül a gálya, / s alul a víznek árja, / – azért a víz az úr!/ Jövőre két alkalmat kapunk. Tavasszal lesz az uniós parlamenti választás. Az Európa párti Magyarország csak akkor nyerhet, ha az ellenzéki pártok (egyébként is harmatos) önazonosságukat félreteszik és beállnak Hadházy Ákos – az Európai Ügyészséghez oly szükséges csatlakozásunkat forszírozó – aláírásgyűjtése mögé, amiből, ha el nem toljuk, kialakulhat egy erős unió-párti mozgalom, amely népszerű, lehetőleg pártpolitikában le nem járatódott jelöltekből állított listával megverheti a Fideszt. Nem kicsit, nagyon.
A szerző sebész.
