Radnóti András

Izompóló

A magyar külpolitika ukrajnai lépéseiről

  • Radnóti András
  • 2018. november 11.

Publicisztika

Az ukrán kormány eddig is jól tudta, hogy legalább százezer ukrajnai magyar felvette a magyar állampolgárságot – de szemet hunyt felette. Az ukránok olykor szankciókkal fenyegették meg a kettős állampolgárokat, de végül sosem történt semmi. Így volt kényelmes.

Ukrajna alkotmánya tiltja a többes állampolgárságot; az állampolgársági törvény szerint, aki önként felveszi egy másik ország állampolgárságát, elveszíti az ukránt. Ám a szabályozás részleteiben nem rendelkezik a szankciókról, nem jelöli ki az állampolgárság elvesztésének folyamatát. Vagyis a kettős állampolgárság, noha tiltott, nem szankcionálható. És nemcsak a száz­ezer kárpátaljai magyaré, hanem vélhetően több tíz-, sőt százezer állampolgáré: az ukrajnai üzleti és politikai elit jelentős részének van valamilyen nyugati útlevele. És akkor még nem esett szó a több millió orosz útlevéllel rendelkező ukrán állampolgárról, akik közül rengetegen, úgy 2,5 millióan át is települtek Oroszországba. A törvényi tilalom tehát köszönő viszonyban sincs a valósággal, fel is merül a feloldása, de ez nem olyan egyszerű. A Krím 2014-es orosz annexiója, a Donyec-medencében több mint négy éve dúló háború, és általában az orosz hibrid hadviselés miatt a többes állampolgárság Ukrajnában véresen komoly nemzetbiztonsági kérdés. A feloldással a kárpátaljai magyarokon és egyéb határ menti kisebbségeken kívül az elit járna jól, a szigorítással – valamiféle szankció törvénybe írásával – ugyanők rosszul. Ennél pedig egyszerűbb a struccpolitika és a hallgatás.

Ebbe zavart most bele a beregszászi magyar főkonzulátusról néhány hete kiszivárgott videó, amelyen egy csapat ukrán állampolgár veszi fel éppen a magyar állampolgárságot. A felvételen a magyar köztársasági elnök küldötte figyelmezteti újdonsült honfitársainkat, hogy magyar állampolgárságukat titkolják el az ukrán hatóságok elől, különösen a határ átlépésekor. Tekintettel a többes állampolgárság alkotmányos tilalmára, ez olyan botrány, amely bármely civilizált országban diplomáciai lépéseket vonna maga után.

 

Kierőszakolt csörte

Ukrajnában 2019 márciusában elnök-, 2019 októberében pedig parlamenti választás lesz. A politikai tér töredezett, a közvélemény-kutatások szerint az elnöki posztért folyó versenyfutást a korábbi miniszterelnök, Julija Timosenko vezeti, de mindössze 13 százalékkal; őt követi a jelenlegi elnök Petro Porosenko és másik hat jelölt, 5–10 százalékkal. Porosenko kampányában a külpolitika előkelő helyen fog szerepelni; a nyugati közeledés és annak eredményei – legfőképpen az EU-val kötött társulási szerződés és a schengeni vízummentesség – programjának legfontosabb elemei. Az elnöknek tehát úgy kell a konfliktus Magyarországgal, mint púp a hátára. A néhány százaléknyi nacionalista szavazó megszerzésének sem a magyarok elleni hergelés, hanem az oroszellenes nemzetbiztonsági diskurzus az elsődleges eszköze. Aggasztó ugyanakkor, hogy erősödnek azok az eddig marginális szélsőséges hangok, amelyek a Donyec-medenceihez hasonló, szakadár szcenáriót vizionálnak Kárpátalján. A kormány egyelőre nyugtatja a népet, de közben épít ezekre a félelmekre, amikor hadgyakorlatokat tart a nyugati országrészben, vagy a belbiztonsági szolgálat, az SZBU hazaárulás gyanúja miatt kezd nyomozni kettős állampolgár kárpátaljai magyarok ellen. Ez a vád aligha fog megállni a bíróság előtt – de nem is ez a fontos, hanem a hírverés, a fenyegetés látszata. A félelem az instabilitástól Porosenko malmára hajtja a vizet.

Mégis az a valószínű, hogy Kijev nem akart diplomáciai perpatvart Magyarországgal. A konzulátuson készült videó felbukkanása után Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter arra kérte Szijjártó Pétert, hívja vissza a beregszászi konzult – rotációra, előléptetésre, családi okokra, bármire hivatkozva –, és küldjön helyette mást. Így csendben elhalt volna az ügy; az ukrán kormány el tud számolni az esettel a saját választói előtt, és a magyar viszony sem mérgesedik tovább. A magyar külügyminiszter azonban megvárta, amíg a határidő letelik és a konzult nemkívánatos személynek nyilvánítják Ukrajnában, majd értetlenkedve és „az arányos válaszadás jegyében” maga is kiutasított egy ukrán diplomatát. A magyar fél szerint a konzul és a magyar állampolgárságot felvevő ukrán állampolgárok nem követtek el törvénysértést, hiszen egyetlen törvény sem szankcionálja a második állampolgárság felvételét. (Amint láttuk, szankció valóban nincsen, de a tilalomról a törvény egyértelműen fogalmaz.) A külügy szerint továbbá Ukrajnának engedélyeznie kellene a többes állampolgárságot, hiszen az EU-ban, ahová Ukrajna is igyekszik, ez a „szokás”. (Az EU tagállamainak állampolgársági szabályozásai között rengeteg az eltérés, ráadásul több ország – jelesül Ausztria és Észtország – csak korlátozottan vagy egyáltalán nem engedélyezi a többes állampolgárságot.) Szijjártó még hozzátette azt is, hogy valójában Ukrajna követett el törvénysértést, amikor „titkosszolgálati akciót” folytatott a „magyar területnek minősülő” konzulátuson.

Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy a videót az ukrán titkos­szolgálat készítette. Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója azt mondta, a felvétel egy határőrtől származik, aki maga is felvette a magyar állampolgárságot. Ebből semmi sem következik: lehetett a határőr magánakciója vagy valamelyik nacionalista csoport szervezett akciója is. Az pedig, hogy a konzulátus magyar területnek minősül, csak nyelvbotlás lehetett Szijjártótól. Közkeletű tévhit, hogy a külképviseletek a küldő ország szuverén területét képezik; a hatályos nemzetközi jog szerint a külképviseletek sérthetetlenek, tehát a fogadó ország rendvédelmi szervei nem mehetnek be „csak úgy”, de területük természetesen a fogadó ország területének része.

 

Elszántan blokkolunk

Mindebből egyértelműnek tűnik, hogy a magyar kormány nem elsimítani, hanem mélyíteni akarja a konfliktust Ukrajnával. Ezt támasztja alá a tavaly szeptemberben elfogadott ukrán oktatási törvényre adott aránytalan válasz is. Ez év elején felröppent a hír, hogy lengyel és román kollégájához hasonlóan Szijjártó Péter is megállapodott Pavlo Klimkinnel arról, hogy közös bizottság fogja felügyelni az oktatási törvény nyelvi passzusainak megvalósulását a magyar ajkú kisebbség által lakott területeken. E megállapodás ellenére Magyarország folyamatosan blokkolja a NATO–Ukrajna Tanács miniszteri szintű találkozóit – a múlt héten immár hatodszor tette ezt, az amerikai tiltakozás ellenére. Ez ugyan szimbolikus tett csak, de annak jelentős: ráerősít a kormány azon fogadkozásaira, hogy „élesben” is gáncsolni fogják Ukrajna összes lépését az európai és a NATO-integráció felé.

A hivatalos érvelés szerint – Görögország példáját követve, amely évekig gátolta Macedónia EU- és NATO-csatlakozását a névvita miatt – a kormány így akar nyomást gyakorolni Ukrajnára, hogy az garantálja a kárpátaljai magyarok kisebbségi jogait. De egyrészt nem egyértelmű, hogy ezek a jogok sérültek vagy sérülni fognak, másrészt nem biztos, hogy Ukrajna „elvesztésének” kockázata viselhető. Az oktatási törvény nyelvi passzusai még nem léptek életbe, és a törvény tartalmaz egy menekülő klauzulát, amely szerint „egy vagy több tárgy” negyedik osztálytól felfele is tanítható angolul vagy más uniós tagállam nyelvén. A Velencei Bizottság nem kérte a törvény nyelvi cikkelyének eltörlését, csak a kiskapu kiterjesztését az orosz nyelvre, valamint az átmeneti időszak meghosszabbítását. És ahogy Ukrajnában általában, az oktatási törvény esetében is minden a megvalósítástól függ majd – éppen ezért bölcs gondolat az implementáció felügyelete.

 

Orosz érdekek mentén

Az orosz agresszió a Krímben és a Donyec-medencében relatíve stabil Nyugat-barát kurzust „termelt ki” Ukrajnában, s ez az irány nagy valószínűséggel megmarad a 2019-es választások után is. 
A földtörvénytől a honvédségen keresztül az önkormányzatokig jelentős reformok zajlanak. Az EU és Magyarország elemi érdeke a stabilizáció, a szabad, demokratikus, és legfőképpen Nyugat-barát ukrán rendszer megszilárdulása. Hiszen nyilvánvalóan ez lenne a szoros kapcsolat, és vele az ukrán belpolitikai folyamatokra gyakorolható befolyás feltétele. Ez a kárpátaljai magyarság érdeke is.

Putyin érdeke viszont pont ennek a folyamatnak a megakadályozása. Ezt szolgálja a Donyec-medencei háború, amelynek intenzitását évek óta a helyzet kívánalmainak megfelelően növeli vagy csökkenti a Kreml. Ezt szolgálja az információs háború, amit Ukrajnában és Ukrajnáról külföldön vívnak Putyin trolljai és propagandistái. Ezt szolgálják az ukrajnai magyarok elleni provokációk, amilyen a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség székházának felgyújtása volt. (Az ukrán nyomozók az incidenst az orosz belföldi hírszerzéshez, az FSZB-hez kötik.) És kétségkívül ezt segíti elő a Magyarországgal ápolt kapcsolat megromlása, különösképpen pedig a nyugati integrációs folyamatokban beígért magyar vétó is.

A Fidesz-kormány Ukrajna-politikáját az oktatási törvény elfogadása előtt sem a támogatás jellemezte – sokkal inkább az egyensúlyozás a nyugati szövetségesek által megkívánt támogatás és a Kreml szimpátiájához elengedhetetlen, ellenirányú gesztusok között. Magyarország hangosan pártfogolta az uniós vízummentességet; a kárpátaljai magyarság miatt ez természetes. Kevésbé hangosan bár, de elítélte a Krím annexióját is. Ugyanakkor a kormányzati kommunikáció 2014 óta előszeretettel szajkózza az orosz propaganda ukránellenes, ukrán nacionalista fordulatot és hasonlókat emlegető szólamait. Két hónappal a Krím elfoglalása és hetekkel a kelet-ukrajnai háború kezdete után, 2014 májusában Orbán Viktor autonómiát követelt Kárpátaljának, felhördülést okozva Kijevben és Varsóban is. 2014 szeptemberében pedig, miután az oroszok felfüggesztették az Ukrajna felé irányuló gázszállítást, a Gazprom-vezér Alekszej Miller Budapestre látogatott, és néhány nappal később elzárták az ellentétes irányú gázszállítást Magyarországról Ukrajnába. Ez utóbbi lépésre nincs más racionális magyarázat, mint hogy a kormány borsot akart törni Kijev orra alá, s némi dicséretet kicsikarni Moszkvától.

Mindemellett az oktatási törvényről folyó vitában a kormány hazai politikai érdeke is fontos mozgatórugó lehet. Jól tudjuk: a Fidesz profitál a magyarok és Magyarország elleni támadásként lefesthető külföldi konfliktusokból, amennyiben ezekre reagálva a magyarság megmentőjének szerepében tetszeleghet. Vagyis nem a megállapodás, s nem is a kárpát­aljai magyarság számára előnyös, biztonságot adó helyzet megteremtése a kormány érdeke Ukrajnában, hanem a konfliktus és a sérelmi pozíció fenntartása. Szembeötlő ugyanakkor, hogy Ukrajna ügyében az ellenzéki közvélemény jelentős része is kritikátlanul elfogadja a kormány narratíváját. Pedig fontos lenne a tisztánlátás. Ha Ukrajnában fennmarad a politikai instabilitás, ha Moszkvának sikerül visszarántania az országot befolyási övezetébe, azt Európa biztonsága bánja. Nem nehéz belátni: Magyarország is abban érdekelt, hogy e keleti szomszédja ne orosz bábállam, hanem szövetséges legyen. Ebben a játszmában Magyarországnak a statiszta szerepét osztották, de mert a tét nagy, ezúttal a statiszta is igen fontos. Kár lenne az agresszív kismalacot játszani.

A szerző külpolitikai elemző.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."