Uitz Renáta: Lassan már csak a balettben lehet majd ugrálni – A kilencedik Alaptörvény-módosításról

A kilencedik módosítás újabb kiváló példája a kereszténynek csúfolt illiberális alkotmányos működésnek: némi sunyítás az anyagiakról, erőből alázás és jó adag fenyegetés a miheztartás végett.

Uitz Renáta, a CEU összehasonlító alkotmányjog tanára a Magyar Narancs legfrissebb számában írt publicisztikájában a kilencedik Alaptörvény-módosítást értelmezi. Ebből mutatunk be egy részletet.

A járvány második hullámának derekán és a második felhatalmazási törvény margóján a kormány előállt az Alaptörvény kilencedik módosításának tervezetével. Az már szinte említést sem érdemel, hogy most is hirtelen felindulásból cselekedett; azt pedig kifejezetten hazafiatlan kukacoskodásnak hat megjegyezni, hogy alkotmányos demokráciában nem szerencsés olyan tételeket rögzíteni az alkotmányban, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg egyes embertársaink egyenlő méltóságát és szabadságát.

A szövegből két fő motívum rajzolódik ki. A kormánynak elege van a közhatalom gyakorlását béklyózó közjogi szabályokból, és elérkezettnek látta az időt arra is, hogy emlékeztessen a túlságosan másképp gondolkodás közjogi korlátaira. Hogy ehhez olyan fordulatokra volt szükség, mint hogy „az anya nő, az apa férfi”, az legyen a békétlenek szégyene. A kormány a maga részéről mindent megtesz, amit a szükség megkíván: a papás-mamás igazság azonnal hatályba lép, míg a különleges jogrend új szabályai a távoli jövőben, 2023. július 1-jén kelnek életre a tervek szerint.

Ki gondolta volna, hogy a két menyasszony által kötött házasság híre, pár mesekönyv vagy az SZFE hallgatóinak tüntetése az egyetem irányításának új modellje ellen villámcsapásszerű Alaptörvény-módosításhoz vezet? Lengyel pajtásától eltérően a magyar kormány ritkán enged a tiltakozásnak, és a tűréshatárt szereti közjogi eszközökkel kijelölni. Ezzel a NER logikája szerint tiszta helyzet teremtődik, hiszen az Alaptörvény rögzíti az állami működés olyan alaptételeit, mint a már említett férfi=apa, nő=anya egyenlet, vagy a hasonlóan tömör „(k)özpénz az állam bevétele, kiadása és követelése” definíció. A magyar állampolgár ebből megérti: nincs helye a kérdezősködésnek, sem a „de hát…” kezdetű mondatoknak, sem az állami kiadásokat firtató közérdekű­adat-igényléseknek. Az alaptörvényi utasítás a közpénz definíciójáról vagy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok jogi helyzetéről arra szolgál, hogy a polgár ne üthesse bele az orrát az állam dolgába. Az állami működés átláthatóságának visszaszorítása pedig a felelős kormányzásnak már az esélyét is csökkenti – és minél kevesebbet tud az állampolgár a közügyek vitelének mikéntjéről, annál valószínűbb, hogy érzelmek és benyomások alapján szavaz.

A Magyar Narancs továbbra is kapható az újságárusoknál, az élelmiszerboltokban és a benzinkutakon, de még jobb, ha előfizet a lapra vagy digitális változatára!