Uitz Renáta: Lassan már csak a balettben lehet majd ugrálni – A kilencedik Alaptörvény-módosításról

Publicisztika

A kilencedik módosítás újabb kiváló példája a kereszténynek csúfolt illiberális alkotmányos működésnek: némi sunyítás az anyagiakról, erőből alázás és jó adag fenyegetés a miheztartás végett.

Uitz Renáta, a CEU összehasonlító alkotmányjog tanára a Magyar Narancs legfrissebb számában írt publicisztikájában a kilencedik Alaptörvény-módosítást értelmezi. Ebből mutatunk be egy részletet.

A járvány második hullámának derekán és a második felhatalmazási törvény margóján a kormány előállt az Alaptörvény kilencedik módosításának tervezetével. Az már szinte említést sem érdemel, hogy most is hirtelen felindulásból cselekedett; azt pedig kifejezetten hazafiatlan kukacoskodásnak hat megjegyezni, hogy alkotmányos demokráciában nem szerencsés olyan tételeket rögzíteni az alkotmányban, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg egyes embertársaink egyenlő méltóságát és szabadságát.

A szövegből két fő motívum rajzolódik ki. A kormánynak elege van a közhatalom gyakorlását béklyózó közjogi szabályokból, és elérkezettnek látta az időt arra is, hogy emlékeztessen a túlságosan másképp gondolkodás közjogi korlátaira. Hogy ehhez olyan fordulatokra volt szükség, mint hogy „az anya nő, az apa férfi”, az legyen a békétlenek szégyene. A kormány a maga részéről mindent megtesz, amit a szükség megkíván: a papás-mamás igazság azonnal hatályba lép, míg a különleges jogrend új szabályai a távoli jövőben, 2023. július 1-jén kelnek életre a tervek szerint.

Ki gondolta volna, hogy a két menyasszony által kötött házasság híre, pár mesekönyv vagy az SZFE hallgatóinak tüntetése az egyetem irányításának új modellje ellen villámcsapásszerű Alaptörvény-módosításhoz vezet? Lengyel pajtásától eltérően a magyar kormány ritkán enged a tiltakozásnak, és a tűréshatárt szereti közjogi eszközökkel kijelölni. Ezzel a NER logikája szerint tiszta helyzet teremtődik, hiszen az Alaptörvény rögzíti az állami működés olyan alaptételeit, mint a már említett férfi=apa, nő=anya egyenlet, vagy a hasonlóan tömör „(k)özpénz az állam bevétele, kiadása és követelése” definíció. A magyar állampolgár ebből megérti: nincs helye a kérdezősködésnek, sem a „de hát…” kezdetű mondatoknak, sem az állami kiadásokat firtató közérdekű­adat-igényléseknek. Az alaptörvényi utasítás a közpénz definíciójáról vagy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok jogi helyzetéről arra szolgál, hogy a polgár ne üthesse bele az orrát az állam dolgába. Az állami működés átláthatóságának visszaszorítása pedig a felelős kormányzásnak már az esélyét is csökkenti – és minél kevesebbet tud az állampolgár a közügyek vitelének mikéntjéről, annál valószínűbb, hogy érzelmek és benyomások alapján szavaz.

A Magyar Narancs továbbra is kapható az újságárusoknál, az élelmiszerboltokban és a benzinkutakon, de még jobb, ha előfizet a lapra vagy digitális változatára!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.