Uitz Renáta: Lassan már csak a balettben lehet majd ugrálni – A kilencedik Alaptörvény-módosításról

Publicisztika

A kilencedik módosítás újabb kiváló példája a kereszténynek csúfolt illiberális alkotmányos működésnek: némi sunyítás az anyagiakról, erőből alázás és jó adag fenyegetés a miheztartás végett.

Uitz Renáta, a CEU összehasonlító alkotmányjog tanára a Magyar Narancs legfrissebb számában írt publicisztikájában a kilencedik Alaptörvény-módosítást értelmezi. Ebből mutatunk be egy részletet.

A járvány második hullámának derekán és a második felhatalmazási törvény margóján a kormány előállt az Alaptörvény kilencedik módosításának tervezetével. Az már szinte említést sem érdemel, hogy most is hirtelen felindulásból cselekedett; azt pedig kifejezetten hazafiatlan kukacoskodásnak hat megjegyezni, hogy alkotmányos demokráciában nem szerencsés olyan tételeket rögzíteni az alkotmányban, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg egyes embertársaink egyenlő méltóságát és szabadságát.

A szövegből két fő motívum rajzolódik ki. A kormánynak elege van a közhatalom gyakorlását béklyózó közjogi szabályokból, és elérkezettnek látta az időt arra is, hogy emlékeztessen a túlságosan másképp gondolkodás közjogi korlátaira. Hogy ehhez olyan fordulatokra volt szükség, mint hogy „az anya nő, az apa férfi”, az legyen a békétlenek szégyene. A kormány a maga részéről mindent megtesz, amit a szükség megkíván: a papás-mamás igazság azonnal hatályba lép, míg a különleges jogrend új szabályai a távoli jövőben, 2023. július 1-jén kelnek életre a tervek szerint.

Ki gondolta volna, hogy a két menyasszony által kötött házasság híre, pár mesekönyv vagy az SZFE hallgatóinak tüntetése az egyetem irányításának új modellje ellen villámcsapásszerű Alaptörvény-módosításhoz vezet? Lengyel pajtásától eltérően a magyar kormány ritkán enged a tiltakozásnak, és a tűréshatárt szereti közjogi eszközökkel kijelölni. Ezzel a NER logikája szerint tiszta helyzet teremtődik, hiszen az Alaptörvény rögzíti az állami működés olyan alaptételeit, mint a már említett férfi=apa, nő=anya egyenlet, vagy a hasonlóan tömör „(k)özpénz az állam bevétele, kiadása és követelése” definíció. A magyar állampolgár ebből megérti: nincs helye a kérdezősködésnek, sem a „de hát…” kezdetű mondatoknak, sem az állami kiadásokat firtató közérdekű­adat-igényléseknek. Az alaptörvényi utasítás a közpénz definíciójáról vagy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok jogi helyzetéről arra szolgál, hogy a polgár ne üthesse bele az orrát az állam dolgába. Az állami működés átláthatóságának visszaszorítása pedig a felelős kormányzásnak már az esélyét is csökkenti – és minél kevesebbet tud az állampolgár a közügyek vitelének mikéntjéről, annál valószínűbb, hogy érzelmek és benyomások alapján szavaz.

A Magyar Narancs továbbra is kapható az újságárusoknál, az élelmiszerboltokban és a benzinkutakon, de még jobb, ha előfizet a lapra vagy digitális változatára!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.