Újabb módszerekkel próbálják elhallgattatni a sajtót, és ez az EU államaiban is gyakori

Újabb veszély leselkedik a független sajtóra Európában, olyan, amelyre még szavunk sincs magyarul, és amelyről néhány érintett újságon kívül alig tud valaki itthon.

Az Orbán-rezsim mára kitermelte azt a társadalmi csoportot, amely – a kormányról véve példát – meg akarja gátolni, hogy a sajtó és így a magyar lakosság belelásson az ügyeikbe, jóllehet ezek az ügyek közügynek minősülnek. Hiszen a közvélemény joggal kíváncsi arra, hogy ezek a befolyásos szereplők hogyan szerezték és hogyan használják a vagyonukat, s milyen politikai kapcsolataik vannak.

Csakhogy ezek a gazdag és nagy hatalmú emberek egyre gyakrabban indítanak egy-egy lappal, portállal szemben stratégiai támadást: az összehangolt, több eljárásból álló pereskedés célja az, hogy a róluk szóló, közérdeklődésre számot tartó cikkek ne születhessenek meg. Talán emlékeznek még arra az olvasók, amikor a Barabás család tett olvashatatlanná bizonyos, róluk szóló tényeket ebben a lapban. (A Magyar Narancs jogi képviseletét ebben az ügyben a TASZ látja el – a szerk.)

Ez a jelenség nem új, angolul már neve is van: strategic litigation against public participation, azaz SLAPP. (Magyarul kb. a közéleti részvétel elleni stratégiai pereskedés – a szerk.) Az Európai Unió több tagállamában is mind gyakoribb, hogy a sajtóval vagy civil szervezetekkel szemben egy-egy vagyonos család vagy cég eljárások tömkelegét indítja meg azért, hogy elhallgattassa a kritikus hangokat, azaz akadályozza a részvételüket a közéletben. Ez az új helyzet új eszközöket kíván az újságírók és a szabad sajtóért dolgozó civil jogvédők részéről is.

*

Daphne Caruana Galizia máltai oknyomozó újságírót 2017-ben ölték meg. A korrupciót feltáró cikkei miatt a halálakor 42 jogi eljárás volt folyamatban ellene. Ezekkel az volt a cél, hogy ellehetetlenítsék az újságíró munkáját, nem pedig az, hogy bárki igazságot vagy jogvédelmet kapjon. Daphne Caruana Galiziát nem lehetett ezzel az ostrommal eltántorítani, s talán ezért kellett meghalnia.

A kisebb szerkesztőségek munkáját a szó szoros értelmében ellehetetlenítheti az ellenük indított, összehangolt pereskedés, a félelem az esetleges költségektől, a tárgyalásokra készülés – bármi, ami időt, pénzt és energiát vesz el az érdemi újságírói munkától. Félreértés ne essék: előfordul, hogy az újságíró hibázik, és ezért jogi értelemben is felelősséget kell vállalnia. Ám amikor valamely tényfeltáró cikk célpontja négy-öt különböző eljárást is megindít, annak nem a jogorvoslat a célja, hanem az elhallgattatás.

Daphne Caruana Galizia halála komoly lendületet adott annak, hogy európai civil szervezetek együttes erővel lépjenek fel és követeljenek cselekvést az EU-tól. A berlini székhelyű, uniós fókuszú jogvédő szervezet, a Civil Liberties Union for Europe (röviden Liberties) alkotta meg 2020-ban azt a jogszabálytervezetet, amely alkalmas lehetne arra, hogy ne a tagállamokra legyen bízva, akarnak-e cselekedni. Azt akarják elérni, hogy

az EU joga közvetlenül és kényszerítő erővel teremtse meg azokat a jogi lehetőségeket, amelyek segíthetnek az áldozattá váló újságíróknak, szerkesztőségeknek, civil szervezeteknek.

A Liberties által javasolt szabályozás lehetővé tenné, hogy a nyilvánvalóan az elhallgattatásra irányuló eljárásokat a bíróságok már az eljárások korai szakaszában megszüntessék, és ezzel mentesítsék a jogszerűen eljáró sajtót a súlyosabb következmények alól. Az is a csomag része lenne, hogy a támadást indító fizessen az okozott terhekért, és az áldozattá vált sajtó megfelelő segítséget kaphasson a jogi eljárásokban.

*

Az Európai Bizottság neki is látott a jogszabálytervezet elkészítésének, s 2022-ben letette a maga javaslatát az asztalra. A jogalkotás jelenleg is folyamatban van, de nem megy könnyen. A tagállamok kormányait tömörítő Európai Tanács szűkíteni szeretné az irányelv hatályát, az Európai Parlament viszont bővítené azt. A három uniós szervnek most kompromisszumra kellene jutnia, csakhogy Németország, Franciaország és néhány kisebb tagállam nem szeretné, hogy a rendelet hatálya széles körű legyen. Ezek a kormányok tartanak attól, hogy ha a saját eljárásjogi szabályaikat módosítaniuk kell, akkor az olyan tovagyűrűző hatással jár, amit a bíróságaik nem vennének jó néven.

Az irányelv tervezetében szerepel például, hogy ha a bíróság észleli az eljárások SLAPP jellegét, akkor lehetővé kell tennie, hogy jogvédő vagy civil szervezetek is részt vehessenek az eljárásban, és segítsenek a megtámadott újságnak. A nemzeti bíróságoknak pedig lehetőségük lenne a SLAPP-nek minősített pereket akár a pereskedés kezdeti fázisában megszüntetni. Erre most – például – a magyar szabályok szerint nincs lehetőség: még ha észleli is a bíróság, hogy az eljárás pusztán a sajtó elhallgattatását célozza, akkor is le kell folytatni a pert, és csak a hónapok, évek múlva megszülető ítéletben lehet rendelkezni az eljárás sorsáról.

A legkomolyabb dilemma azonban annak meghatározása, hogy mitől lesz valami SLAPP. A Bizottság javaslata szerint ilyennek számítana a közéleti részvétel kapcsán indított bírósági eljárás, amely részben vagy egészben megalapozatlan, és amelynek fő célja a közéleti részvétel megakadályozása, korlátozása vagy szankcio­nálása. A Tanács ezzel szemben csak a jogi szempontból nyilvánvalóan megalapozatlan eljárásokat minősíttetné SLAPP-nek. A baj ezzel az, hogy még a legszemérmetlenebb módon az elhallgattatásra törő eljárásoknak is lehet valamicske jogi alapjuk – vagy legalábbis a felperes ügyvédje fog ilyet találni. A Tanács javaslata tehát biztosan nem nyújthat pluszvédelmet a tagállami bíróságok előtt.

Az irányelv ügyét most a svéd elnökség dolga lenne előmozdítani, és a jogszabály meg is születhet a jövő év elejéig. Ám az még bizonytalan, hogy valójában mire lesz jó. A Liberties arra biztatja a nemzeti jogvédő szervezeteket, így minket is, hogy próbálják meggyőzni a kormányukat az irányelvek fontosságáról. Magyarországon azonban kilátástalan a kormányzattal folytatandó bármilyen párbeszéd a szabad sajtóról és a kritikus hangok védelméről. Ezért mi a magunk részéről a bíróságokon segítünk azoknak a szerkesztőségeknek, amelyek védtelenek a jogot visszaélésszerűen alkalmazó, befolyásos emberekkel, családokkal, cégekkel szemben. Ezek az eljárások nem csupán az alperesi szerepbe kényszerült médiatartalom-szolgáltatók, de a bíróságok számára is rendkívül terhesek. A jól használható irányelv nemcsak a szabad sajtó és a széles nyilvánosság, hanem az igazságszolgáltatás érdeke is lenne.

A szerző a TASZ Politikai Szabadságjogi Projektjének jogásza

(Címlapképünk illusztráció: Újságírók várják, hogy Mats Malm svéd irodalomprofesszor, a Svéd Akadémia állandó titkára bejelentse a 2018-as, és az idei irodalmi Nobel-díjat elnyert személyek nevét Stockholmban 2019. október 10-én. Fotó: MTI/EPA/Anders Wiklund)