Nem valószínű, hogy a július 16-án Tapolcáról 17:38-kor induló Kék Hullám InterCity esete olyan nagyon elütne egy átlagos nyári vasárnapi balatoni hazavonatozástól, mégis érdemes foglalkozni vele, mert a történetben egyszerre mutatkozik meg a MÁV minden nyomora. Márpedig innen nézve nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az állami vasúttársaság gyakorlatilag nem tudja ellátni normálisan az alapfeladatát. Ráadásul évről évre ugyanazok a felháborító jelenségek fordulnak elő a balatoni vonalakon, de másutt is. Esettanulmány következik egyéb példákkal és a tanulságok levonásával.
A vasárnap este hőse, a Kék Hullám IC pontosan érkezik Badacsonyba, ahol kerékpárunkkal együtt felszállunk rá. Itt még nincsenek tömegek, az ülőhelyünk szabad, a biciklit egy diákmunkás segíti fel az egészen pofásan kialakított kerékpárszállító kocsiba, ahol kényelmesen elhelyezzük. Az ideálisan induló hazautat némiképpen beárnyékolja, hogy a vagonban még a kintinél is nagyobb a hőség, az ablakok egy része pedig csak a felső harmadáig nyitható. Valaki igazán elmagyarázhatná, hogy ennek mi az értelme.
Balatonfüredhez közeledve egyre több az utas. Imitt-amott kezdődik is az "Elnézést, ez az én helyem." "Bocsánat, de az enyémen is ülnek" című felelgetős népi játék, aminek az a lényege, hogy mivel a vonat helyjegyköteles, mindenkinek van helyjegye, de sokak helyén mások ülnek, mivel az ő üléseiken is mások ülnek. De a helyzetek előbb-utóbb megoldódnak, nem lesz feszültség belőlük. Abból viszont már sokkal inkább, hogy a Kék Hullám áll vagy bő negyedórát – de inkább többet – Füreden, várakozni kell. Mozdonycsere történik – de nem azért, mert az előző elfáradt, hanem mert innentől Budapest felé már villamosított a vonal, és villanymozdony váltja a Nohabot. Tájékoztatás nincs, mindenki csak találgatja, meddig dekkolunk, mikor megyünk tovább.
Aztán ami ezután következik, az már 100 százalék MÁV: a vonat gyakorlatilag lépésben megy Alsóörsig, az IC-kocsik közül kettőben nem működik a légkondi, a többiben is a saját izzadságukban főnek az utasok.
A következő csapás Balatonalmádiban éri azokat a szerencsétleneket, akik ezt a Kék Hullámot választották: egy rakás ember próbál felszállni a már amúgy is zsúfolt vonatra, mindez pedig oda vezet, hogy többen inkább a kerépárszállítóban ácsorognak, vagy a kocsik lépcsőjén ücsörögnek. Hogy ez miképp fordulhat elő egy helyjegyköteles vonaton, arra lenne egy tippünk.
A szerelvény végül 30 perces késéssel fut be Kelenföldre. Valóságos megváltás leszállni róla, miután ötvenszer leizzadtunk az elviselhetetlen hőségben.
Nem véletlenül állítottuk írásunk elején, hogy a vasárnapi Kék Hullám esete nemigen különbözhet egy bármilyen más nyári balatoni vonatozásétól. 2022 augusztus elején utaztunk úgy Budapestről Ábrahámhegyre, hogy az IC-kocsikban nem volt klíma a kétszáz fokban. Tavaly júniusban Zamárdiban egy vonatot el kellett engednünk, mert a zsúfoltság miatt nem fért fel rá a biciklink, a kerékpárhelyjegyet mégis kiadták rá. Tavalyelőtt az augusztus 20-i hétvégén egy szintén Tapolcáról a fővárosba tartó szerelvényről hiányzott két kocsi: azoknak, akik Balatonfüreden szálltak fel, nem volt hova ülniük, hiába vették meg az oda szóló helyjegyet.
Az is kábé a vicc kategóriája, hogy a főszezonban Tapolcáról 19:38-kor elmegy az utolsó olyan vonat, amivel átszállás nélkül lehet eljutni Budapestre. De tudunk jobbat: Füred és Tapolca között a mai napig Bzmot motorvonatok közlekednek személyvonat gyanánt. Ezek a lerohadt csotrogányok már harminc évvel ezelőtt is korszerűtlennek számítottak, nemhogy manapság. Múzeumban lenne a helyük, vagy ócskavastelepen. A Kék Hullám IC-k és a Balatonfüredig közlekedő Vízipók InterRégió vonatok a déli parton futó Balaton és Tópart IC-khez hasonlóan nincsenek akadálymentesítve, babakocsival, gurulós bőrönddel, kerékpárral kínszenvedés felszállni rájuk.
A MÁV máshol is nagyot alkot, nemcsak a főszezoni balatoni vonatozásban. Egy legfrissebb, hétfői hír szerint felforrt egy motorvonat hűtővize a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Hodásznál, a tartályból kiáramló gőz több utasnak égési sérülést okozott. (Zárójelben jegyezzük meg: egy Bzmot típusú motorvonat volt a tettes – ennyit arról, mennyire biztonságosak ezek a szerelvények.) Múlt szombaton egy szegedi IC utasait Cegléd környékén a katasztrófavédelem munkatársai segítették le a vonatról, miután a szerelvény felsővezeték-szakadás miatt állt a nyílt pályán, és az utasok egy erdőn keresztül voltak kénytelenek elgyalogolni a pótlóbuszokhoz. Július elején egy Nyíregyházáról a fővárosba tartó IC-n nem működött a légkondicionáló berendezés, az ablakokat pedig csak másfél óra után nyitották ki. Végül jöjjön egy válogatás a MÁV tavaly nyári produkciójából: írtunk Balatonfürednél összeütköző vonatról, a Keletiben az utasokat foglyul ejtő nemzetközi vonatról, Miskolc és Fonyód között eltévedő vonatról.
E botrányos és rendszeresen előforduló esetek kapcsán nemcsak az a kérdés, miért és hogyan rohasztotta le a Fidesz 2010 óta Magyarország vasúti közlekedését, hogyan lopta szét a MÁV-ot, miért van még a vasúttársaság vezérigazgatói székében Pafféri Zoltán és mi a felelőssége az egészben mondjuk Lázár Jánosnak, hanem sokkal inkább az:
hogyan történhet meg, hogy egy állami cég lényegében alig tudja ellátni az alapfeladatát.
Persze a válasz kézenfekvő: úgy, hogy a Fidesz lerohasztotta Magyarország vasúti közlekedését, szétlopta a MÁV-ot, hogy Pafféri Zoltán és hasonló alakok irányítják, irányították, és mert mindebben felelőssége van Lázár Jánosnak (is), aki most hirtelen rácsodálkozott az állapotokra és azonnali vizsgálatot rendelt el az égési sérüléseket okozó szerelvény miatt.
Ám az, hogy egy állami vállalat tevékenysége gyakorlatilag bármikor befuccsolhat, nem áll meg csak a MÁV-nál. Ma ott tartunk, hogy a Magyar Posta csak akkor szolgáltat – vagyis végzi el a feladatát –, ha az önkormányzatok fizetnek érte. A víziközmű-szolgáltatók tekintélyes részét hazavágta a rezsicsökkentés. Az ilyen állami cégek most is úgy működnek, mint egy szocialista nagyvállalat: abszolút nem versenyképesek, szolgáltatásaik elavultak, korszerűtlenek, és feladataik egy részét másra tolják át. Ezt érezzük nap mint nap, ha nagyítóval kell keresni nyitva tartó postát a kerületünkben vagy a településünkön, ha elszivárog az ivóvíz a vezetékekből, meg ha szabályos kockázatvállalás vonattal utazni bárhova.
És akkor is, ha nyáron a Balatonra le-, vagy onnan normálisan hazajutni vonattal egyáltalán nem evidencia.
(Címlapképünk illusztráció: a Kék Hullám Aszófőnél a MÁV nosztalgia-hétvégéjén 2020. augusztus 1-jén. Fotó: MTI/Máthé Zoltán)
