2010 óta minden más, de talán semmi nem annyira más, mint a foci. Nemcsak azért, mert akkor olyan miniszterelnökünk lett, akit a világ dolgainak jelentős részénél jobban érdekel a magyar klubfoci (annyira, hogy egészen példátlan módon elvileg három kedvenc csapata – Újpest, Videoton, Felcsút – is van az NB I-ben, tehát a bajnokság negyedéért hivatalosan is rajong), hanem mert ezt a szeretetet a teljes magyar futball reformjává tudta alakítani. Ennek a leglátványosabb része természetesen a stadionépítés, aminek köszönhetően egyrészt lett végre normális nemzeti stadion Budapesten, másrészt még generációk is merenghetnek majd azon, mit keres egy 3500 fős Makovecz-paródia Felcsúton.
Aki nem követi a hazai izgalmakat, az egyfelől sok felejthetetlen élménytől fosztja meg magát, másfelől nem láthatja kifejlődni a köznyelven csak NER-focinak hívott időszak stadionokon túlmutató termékét: a kisvárosok felemelkedését. Az idén véget ért szezonban ugyanis kijelenthető, hogy a közpénzzel, államközeli szponzorpénzekkel kitömött, emiatt értelmezhető vetélytárs nélkül állandó bajnok Ferencvároson kívüli fociuniverzum szép lassan kitermeli a saját hagyományait, hogy a múltnak adja át a korábbiakat. Így történhetett, hogy a Kisvárda-Felcsút idén már veretes rangadónak számíthatot, hiszen tavaly dobogón végeztek Seszták Miklós és Mészáros Lőrinc/Orbán Viktor szerelemprojektjei, Tállai András Mezőkövesdje pedig évek óta stabilan első osztályú.
Kiemelkedő teljesítményt tud maga mögött a Paks, de még inkább az amúgy valóban szenzációs módon három év alatt a harmadosztályból az NB I ezüstérmesévé vált Kecskemét: mögöttük ugyanis nincs fideszes erős ember, bár Paksra azért így is lecsúszott egy új stadion. A fideszes erős emberek hiányának legerősebb jele az, hogy főleg olyan magyar focisták játszanak egy csapatban, akik máshol nem kerültek szóba az egyszerűbb utat jelentő légiósok miatt. A Kecskemét konkrétan az egész magyar bajnokság legolcsóbb keretértékével verte végig az egész mezőnyt – a Ferencvárost kétszer is – idén mindössze annyival, hogy Szabó István edzősködésével évek óta rendszerben gondolkodva játszik egy csapat, fokozatosan beépítve olyan fiatalokat, akikről a legtöbben korábban soha nem is hallottak.
Az alföldi minicsoda persze kitakarja az önmagán valóban túlmutató tényt: a Vasas és a Budapest Honvéd FC esett ki. Ez összesen húsz bajnoki cím, Puskás Ferenc vagy mondjuk Mészöly Kálmán klubcsapatai, a hőskori budapesti klubfoci egyik legfontosabb nevei, és ami még fontosabb, hogy a kevés még látható méretű szurkolótáborral bíró egységek egyikei. Rövidebben: itt még legalább néha kimennek az emberek meccsre, ilyenről Mezőkövesden általában szó sem lehet, és Kisvárdán is csak azért, mert a rendezők rendre több nézőt írnak be egyes meccsekre, mint amennyien hivatalosan elférhetnének a stadionban.
A Vasas az OTP Bank projektje, tehát ugyebár Csányi Sándoré: a lelátói pletykák szerint az MLSZ elnöke azt találta ki, hogy ha már plusz pénzzel sem volt képes elérni a magyar első osztály klubjainál, hogy magyar focistákat játszassanak, majd ő megmutatja a Vasasnál, micsoda ütőképes brigádot lehet összeszedni. A koncepció ezen túllépve maga lett a NER-foci plakettje: már másodosztályú egyesületként NB I-es gólkirályokat igazoltak, stabil válogatott kerettagnak számító focisták döntöttek "valamiért" úgy, hogy Angyalföldön kapnak olyan jövőképet és szakmaiságot, amit ők elképzeltek maguknak. Gyakorlatilag mindenkit leigazoltak, aki focizik és van magyar útlevele, a végeredmény pedig pont olyan, mint az a még nemlétező vicc, hogy mi történik, ha egy keretnyi agyonfizetett magyar labdarúgót bezárnak az 8,13 milliárdért épült Illovszky Rudolf Stadionba? A csattanót sajnos csak látni lehetett, elmondani nem, hiszen két év másodosztály után feljutva reális bennmaradási esély nélkül estek ki összesen három edzőt elfogyasztva úgy, hogy még a tartalékcsapatban is olyan focisták ültek, akik múltjuk és képességeik alapján az ország nagyrészében alapembernek számítanának.
Ha a Vasas a NER-foci címerállata a bármiféle szakmaiság és értelmezhető eredmény nélkül elköltött pénzeivel, akkor a Honvéd arra példa, milyen sokszínű is ez a NER: a klubnak viszonylag későn jutott igazi fideszes oligarcha, a Legendás Magyar Határkerítést üzemeltető cég emberei csak 2019-ben vették át a csapatot a furcsa szerzet George F. Hemingwaytől azzal az ígérettel, hogy Kispesten profi és modern klubot építenek. Abból a Kispestből akarták ezt megcsinálni, ami 2017-ben még sok-sok helyi kötődésű játékossal (és egy Marco Rossival) tudott bajnok lenni.
Bozó Zoltán és Mendelényi Dániel megérkezésével az derült ki, hogy nemcsak a NER-focinak, hanem magának a NER-nek is van NB II-je:
itt már azért nincs szó korlátlan mennyiségű pénzről, csak amolyan közepesen túlfizetett mindenről, miközben az államtól megkapták az ország egyik leglassabban felépült, cserébe székekre lebontva legdrágább stadionját. A megérkezéstől kezdve ért véget az addig nagyjából felismerhető koncepció Kispesten, hogy gyorsan átadja a helyét a kiesés előli menekülésnek, a munka pedig ahogy látható, idén végre beért.
A Kispest így is csodát tudott tenni, hiszen őrületes teljesítményük miatt nem esett ki a most épp MOL Fehérvár néven futó Videoton. Nekik különleges szerepük van a hazai labdarúgás 2010 utáni világában, hiszen ez az a csapat, aminek a külföldi meccseire Orbán Viktor a tulajdonos Garancsi István magánrepülőjével járogatott. Jövőre nem nagyon kell ilyennel foglalkoznia a miniszterelnöknek, hiszen nemzetközi meccsről szó sincs az egész bajnokság második legdrágább keretével dolgozó fehérváriaknál. A klub természetesen szintén vadonatúj stadionnal (ezt annyira nem kell mondani, hiszen már mindenkinek van vadonatúj stadionja az Újpesten kívül; a lila-fehérek még az első Fidesz-kormány alatt kaptak, jóllehet nem újat, hanem egy akkor is csupán C kategóriásnak számító létesítményt) csillogva volt képes a veretes tizedik helyet megszerezni úgy, hogy a már biztos kieső és teljesen szétesett Vasassal 0-0-át játszottak, és csak és kizárólag azért lehetnek jövőre az első osztályban, mert a más említett Kispest képtelen volt megverni a Puskás Akadémiának csúfolt Felcsútot. Székesfehérvár fideszes polgármestere, Cser-Palkovics "Emberarcú Fideszes Vagyok" András ki is jelentette, hogy valószínűleg ez minden idők legtöbb pénzéből minden idők leggyengébben működő csapata, és valószínűleg nem jár messze az igazságtól. A polgármester azt is szóvá tette, hogy a jó gazda is hiányzik a klub környékéről az elmúlt években. Ez azért érdekes, mert ez a gazda ugyebár a közbeszerzéseken meggazdagodott Garancsi Istvánt jelenti, aki az utóbbi időben mintha valóban kevesebbet foglalkozna az egésszel. Az okokat csak találgatni lehet: egyes hírek szerint lassan a MOL is kiszállna a székesfehérvári pénztemetőből, de az is nyilvánvaló, hogy a gazdasági válság még ebben a rendszerben sem tesz túl jót az olyan drága hobbiknak, mint a fociklub-üzemeltetés.
A teljesség igénye nélkül érdemes kiemelni, hogy sokáig kiesőjelölt volt az Újpest, a Zalaegerszeg és a Mezőkövesd is, talán nem kell mondani, hogy miért az utóbbi a kakukktojás a felsorolásban.
Azért érdemes kicsit merengeni azon, hogy ha már egy egész nemzeti identitást sikerült felhúzni a futballra, akkor pontosan milyen lett ez az identitás: a válogatott meccseire valamiféle spirituális megtisztulás lett járni, a teljes magyar bajnokság az FTC sikerei köré épül. Klubként csak a lehető legfeudálisabb viszonyok közt lehet jól működni: a mintázat jól mutatja, hogy azoknál a hagyományokkal rendelkező nagycsapatoknál, ahol megjelenik a NER-foci, érkezik az ezerfelé tartó klientúra is, miközben Kisvárdán értelemszerűen egyszerűbb elérni, hogy egy irányba haladjanak a dolgok. Emiatt történhet főleg az, hogy például a focira továbbra is vevő Miskolcon a Diósgyőr két év után jut fel, és a legkomolyabb reményei valahol a középmezőny környékén vannak. Második érkezőként az évek óta liftező MTK éli fel az hazai szinten legjobban működő fociakadémiája maradékát majd jövőre a Kispest és a Vasas helyett.
Az persze nem helyes megközelítés, hogy a létező hagyományok valamiféle előjogot kéne, hogy adjanak a pályán,
az viszont így is megkérdőjelezhetetlen, hogy a piacról teljesen leválasztott magyar futball olyan alternatív valóságot hozott létre, ahol a hagyományok és támogatottság kifejezetten hátrányos tulajdonságnak számítanak, a sikeres klubrecept pedig tulajdonképpen annyiból áll, hogy kezdd el lehívni a TAO-pénzeket egy megyefőtől fél-egyórás útra lévő 15 ezres kistelepülés addig főleg megyei szinten varázsló klubjához.
A másik minta a szenvedés, aminek a csúcsát a szebb napokat látott Nyíregyháza hozhatja el. Nem véletlenül hagytam a kissé csapongó szezonelemzés végére őket, hiszen ők eleve másodosztályúak, a meccseiket pedig két éve Balmazújvárosban játsszák (ott amúgy nincs most épp értelmezhető klub a szintén új stadionban, mivel csődbe mentek), ugyanis épül a már most 19 milliárd forintnál járó új stadionjuk. A baj csak az, hogy mindeközben a másodosztály 18. helyén végeztek, ami azt jelenti, hogy osztályozó mérkőzést fognak játszani június elején a harmadosztályú Veszprémmel. Ha ott elbuknak, akkor a város a harmadosztályra avathat olyan stadiont, amiért horvát, szerb vagy akár cseh klubok is összetennék a két kezüket. Talán az lesz a NER-foci tetőzése, bár egy ilyen érzelmi hullámvasútban akár mindennapra juthat emlematikus pillanat.
(Címlapképünkön: Kispesti játékosok a labdarúgó OTP Bank Liga 33., utolsó fordulójában játszott Felcsút - Budapest Honvéd mérkőzés végén a felcsúti Pancho Arénában 2023. május 27-én. A Honvéd 2-1-es vereséget szenvedett, így búcsúzott az élvonaltól. Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
