Végre lett Ligeti György utca!

Publicisztika

Teljesen logikus, hogy a világhírű zeneszerzőről elnevezett közterület a Budapest Music Center mellett legyen - írja véleménycikkében Rácz Judit.

Idén ünnepeljük Ligeti György születésének századik évfordulóját. Az alkalomra született számos koncert, megemlékezés, kiállítás és egyéb esemény között is kiemelkedik a Budapest Music Center (BMC) által rendezett, Ligeti 100 című egyhetes rendezvénysorozat, melyre magyar szólisták és együttesek mellett számos világnagyság, Kim Kashkashian, Víkingur Ólaffson, Steven Isselris és mások is eljöttek, hogy játékukkal tisztelegjenek a zeneszerző előtt. A hét utolsó napján került sor egy méltó és jelentőségtejes eseményre: a rövid Imre utcát, amelynek sarkán a BMC áll a IX. kerületben, hivatalosan átnevezték Ligeti György utcává.

Az új utcanevet a hosszú évek óta a BMC-ben lakó Kurtág György avatta föl, akit hatvan éven át fűzött szoros barátság Ligetihez, tehát az utcaválasztás nem volt véletlen.

Már csak azért sem, mert az Erdélyben született és 1956-ban emigrált Ligeti György más budapesti helyhez nemigen köthető, kivéve felesége – a Ligeti 100-on szintén végig jelen lévő Ligeti Vera – Alkotmány utcai lakását, ahol pár nappal korábban emléktáblát avattak a zeneszerző tiszteletére.

Az utcanév-változtatását Gőz László, a BMC tulajdonosa és vezetője kezdeményezte. Az idén tízéves BMC – bár munkássága sokkal régebbre nyúlik vissza, de tíz éve működik ebben a saját tervezésű épületben – hamar felkerült a klasszikus és kortárs zene, valamint a dzsessz hazai és világtérképére: évente tucatnyi meghívást kapnak európai és ázsiai fesztiváloktól, nagyjából 100 dzsessz együttest hívnak meg egy évben, számos kamarazenei koncertnek, kurzusnak, előadásnak adnak helyt, évi 14-15 saját gyártású lemezt adnak ki és itt működik a nemzetközi Eötvös Foundation is. Mindebből tehát szintén logikusan következik, hogy a világ első Ligeti György utcája a BMC mellett legyen.

Utcanevek megváltoztatása nemcsak adminisztratív szempontból lehet bonyolult, hanem emberi-érzelmi hullámokat is verhet, különösen amikor politikai vonatkozása is van a változtatásnak. Éppen ezért hozták létre a védett utcanevek listáját, ami azonban szintén nem politikamentes, hiszen adott időben adott közpolitikusok hozták létre. Utcák elnevezése a legkülönbözőbb alapokon történhet: még a virágneveket is szokták indokolni, de a legvitatottabb a személyek nevének kijelölése, kezdve a szentektől a művészeken át a politikusokig. Szerencsére a számtalan Adyról, József Attiláról, Petőfiről, vagy éppen Bartókról, Kodályról elnevezett utcát-teret senki nem kifogásolja. Ugyanígy a korabeli Kossuth-Deák ellentét is megszelídült mára annyira, hogy ne adjon vitára okot, s az említetteknek már nem kell konkrétan valamely helyhez sem kapcsolódniuk, hogy utcát kaphassanak.

 
A Ligeti György utca táblája a zeneszerző portréjával. Az alatta látható Tévút feliratú tábla értelme: Ligeti maga viccelt azzal, hogy nem szeretné, ha utcát neveznének el róla; de ha már muszáj, akkor az ne utca, hanem tévút legyen
Fotó: A szerző felvétele

A politika azonban sajnos máig szereti fölöslegesen borzolni az idegeket vitatott közszereplők utcához-térhez juttatásával vagy éppen régóta elfogadott-megbecsült személyek nevének levételével; példákat mindenki tud. Ilyenkor sokan szeretnének zéró pontot kijelölni az utcanév -áltoztatásokban, csak éppen abban nehéz konszenzusra jutni, hogy ez a pont a Mussolini sugárút, a Horthy tér vagy éppen a Horn Gyula sétány elnevezése előtt vagy után legyen-e. Hihetnénk, hogy a régen Emerich utca névre hallgató Imre utca Ligeti György utcává átnevezése leginkább szép és méltó adózás a világhírű zeneszerző emlékének, de kiderült, hogy ebből is lehet nemtelen ügyet csinálni. Árva Péter kerületi képviselő az utcanév-változtatással kapcsolatos cikkében ugyan állítólag nem Ligeti ellen emel kifogást, de az alkalmat jónak találja arra, hogy Gőz Lászlót és a BMC-t idézhetetlen stílusban emlegesse. Ha a névváloztatással kapcsolatos döntési folyamatot helyteleníti, akkor leginkább arról kellett volna írni. A demokratikus döntéshozatal védelmében sajnos számtalan esetben volna alkalma fölszólalni, ezúttal azonban mindössze tájékozatlanságáról tett tanúbizonyságot, s szóhasználatából ítélve talán arra is következtethetünk, hogy némi irígységet érez az intézmény és vezetője valós teljesítményével szemben. Nem baj – szavait már régen por lepi, míg nekünk, budapestieknek és Magyarországnak még mindig megmarad a Ligeti György utca.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Elvárt igazodás

Tavaly novemberben derült ki, hogy a 2019 óta amúgy is mostoha sorsú, az MTA-ról korábban leválasztott kutatóhálózatot ismételten átalakítaná a kormány. A változások az MTA ingatlanvagyonát is érintenék, egy váratlan per azonban megakasztotta az ügymenetet.