Az újfent pártelnök Vona Gábor nemrég arról ötletelt, hogy a helyhatóságokból száműzné a pártokat: „A pártok működése így az országos politikára korlátozódna. Ettől még lehetnének helyi szervezeteik és települési működésük, ahonnan be tudják csatornázni az információt az országos tevékenységükbe és javaslataikba.” A „politikamentesség” lépésről lépésre befedi az országot és társadalmat, horizontálisan és vertikálisan is.
Vona előző pártja, a Jobbik élén a maga bőrén tapasztalta meg a „politizálás” határait, az ellene indított lejáratókampány után el is vonult. Ma tehát ettől óvná a helyi közösségeket, és ezt számukra „fejlődésnek” tekinti. Szabadságuk visszaállítását is ígéri, bár nem mondja meg, hogy ki tartja fogva az önkormányzatokat: „A pártmentes önkormányzatiság megvalósítása a helyi közösségek és az önkormányzatiság fejlődése felé tett első lépés. Napjainkra Magyarországon meggyengült az önkormányzatok autonómiája, amit fontosnak tartunk fokozatosan visszaállítani. Másfelől az önkormányzatok mindennapjai tekintetében a pártok szerinti törésvonal mentén törzsi viszály uralkodott el, aminek következtében a helyi közösségért való munka háttérbe szorult. Javaslatunk az önkormányzatiság e két alapvető problémájának megoldását szolgálja: arról szól, hogy az önkormányzati választások esetén a jelölő szervezetek közül vegyük ki a pártokat. Ez azt jelentené, hogy polgármester vagy helyi képviselő kizárólag egyesület jelöltje vagy független magánszemély lehetne.”
*
A „politikamentesség” fogalmával ma újra ismerkedik a magyar társadalom, miközben annak tartalmát nem ismerjük. Jó volna fogódzót lelni ebben, és az evidens kapaszkodó mindig a múlt. Számosan ösztönösen felelevenítik a Kádár-rendszerben szerzett tapasztalataikat, amikor valóban a „politikamentesség” jegyében éltünk. Meglepő módon a demokratikus átmenet alakjai között is akadt olyan, aki ezt megőrzendőnek tartotta. 1989-ben, a Magyar Demokrata Fórum párttá alakulása körüli vitában a későbbi alelnök, Csurka István oly könnyedén jutott el a „politikamentes önkormányzatiságtól” a mostanság nagyon népszerű „szuverenitás”-ig, mint ahogyan Vona kanyarodott a Szövetség a Nemzetért Polgári Körből, vagyis Orbán közvetlen közeléből a Csurkával közös, MIÉP–Jobbik-féle Harmadik Út választási listájáig. Vona „pártmentes önkormányzatokról” szóló javaslata Csurka munkásságából szinte szó szerint idézhető; abból az életműből, amelyet az orbáni politika és hatalomgyakorlás is majdhogynem betű szerint követ. Vonára tehát figyeljünk, mert könnyen lehet, hogy ez Magyarország orbáni jövőképe is: a „politizálás” sérti a magyar „szuverenitást”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
