Csillag István

Útvesztők

Miért akarja koncesszióba adni a kormány az autópályákat?

  • Csillag István
  • 2021. július 28.

Publicisztika

Június közepén jelent meg az európai közbeszerzési értesítőben a magyar kormány hirdetménye arról, hogy valamennyi magyarországi autópályát, a létezőket és majdan megépítendőket is koncesszióba kívánja adni.

Nem aprózták el: még egyszer, ezentúl minden magyar autópálya magánbefektető és magánüzemeltető kezébe kerül, szemben azzal a gyakorlattal, amit az általuk vehemensen kritizált elődjeik, a magyar (és más európai) kormányok folytattak, amelyek ott alkalmazták a koncessziós modellt, más néven a PPP-konstrukciót, ahol valamilyen szűk keresztmetszetet csak a magántőke bevonásával lehetett feloldani. (A PPP-ről, azaz a Public Private Partnershipről lásd keretes anyagunkat.)

Az is mellbevágó, hogy egyetlen, monopolhelyzetet élvező magánvállalkozó lesz ezentúl a magyarországi autópályákon élet és halál ura, s így a kiíró kizárja azt a termelékenységet és a hatékonyságot kikényszerítő, ösztönző erőt, amit korábban a 100-100 kilométeres szakaszokon alkalmazott versenyeztetés megvalósított.

Álpályázat

A legvaskosabb meglepetés azonban a pályázat módja. Mindössze 21 nap áll a tőkeerős, tapasztalt pályázók rendelkezésére, hogy magyar nyelvű jelentkezésüket beadják, miközben szinte semmit sem tudnak a feltételekről. Legfeljebb annyit, hogy a befektetésük és munkájuk ellenértéke az ún. rendelkezésre állási díj lesz, amit a költségvetéstől kapnak. Ebből kell fedezniük az új autópályák megépítését, a már meglévők üzemeltetését, folyamatos karbantartását, a koncesszió maximum 35 éves időtartama alatt többször esedékes felújításokat, illetve a pénzügyi költségeket: a felvett kölcsönök tőke- és kamattörlesztését, a szükséges biztosításokat, a devizafedezeti (ún. hedging) díjakat.

Az ilyen, jelentős részben bizonytalan feltevéseken alapuló, komoly kereskedelmi és pénzügyi kockázatok számszerűsítését igénylő számításoknak csak a képletei több tucat oldalt tesznek ki; maguk a számítások több százat. De biztos úgy van, hogy a koncessziókat mind ez idáig messzire kerülő Fidesz-kormány gyakorlott az ilyen üzleti tervek elbírálásában és az időtényező kalkulálásában.

A pályázóknak azt is vállalniuk kell, hogy a szerződéskötést követő egy éven belül megkezdik a beruházást. Szinte „semmiség”, amit ehhez elő kell készíteniük: egymilliárd eurós tőkefedezetet kell bemutatniuk, s az indulás azt is feltételezi, hogy már kidolgozták és egyeztették a kiviteli terveket a környezetvédőkkel, a helyi lakossággal, a közműcégekkel; megszerezték a jogszabályokban előírt hatósági jóváhagyásokat és a szükséges területeket. (Ezek az előkészítő feladatok az eddigi gyakorlat szerint két-három évig, néha tovább tartottak.) Képesnek kell lenniük arra is, hogy a már létező autópálya-szakaszokon haladéktalanul átvegyék az üzemeltetést.

A kiírást olvasva senkinek sincs kétsége afelől, hogy ez álpályázat. Ezt a meggyőződést erősíti, hogy az adatait tíz évre titkosították, ami lehetetlenné teszi, hogy a nyilvánosság bármit is ellenőrizhessen. A körülmények azt valószínűsítik, hogy erre a projektre is újabb „csókos” jelentkezik, ahogy a paksi erőmű bővítésére, a Budapest–Belgrád vasútvonal vagy a Fudan Egyetem megépítésére. „Piaci hírek” szerint három konzorcium indul majd el: az első a Mészáros Lőrinc-közeli vállalatcsoport, a második a francia Colas és az osztrák Strabag párosa (ezek az útépítő vállalatok részvényesek az M5-ös és M6-os autópályákat megépíttető és azokat ma üzemeltető koncessziós társaságokban), és a Dömper Kft. brigádja; igen ez az a Dömper, amelyik a 2005-ös Viadom-botrányban egyszer már megégette magát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”