Csillag István

Útvesztők

Miért akarja koncesszióba adni a kormány az autópályákat?

  • Csillag István
  • 2021. július 28.

Publicisztika

Június közepén jelent meg az európai közbeszerzési értesítőben a magyar kormány hirdetménye arról, hogy valamennyi magyarországi autópályát, a létezőket és majdan megépítendőket is koncesszióba kívánja adni.

Nem aprózták el: még egyszer, ezentúl minden magyar autópálya magánbefektető és magánüzemeltető kezébe kerül, szemben azzal a gyakorlattal, amit az általuk vehemensen kritizált elődjeik, a magyar (és más európai) kormányok folytattak, amelyek ott alkalmazták a koncessziós modellt, más néven a PPP-konstrukciót, ahol valamilyen szűk keresztmetszetet csak a magántőke bevonásával lehetett feloldani. (A PPP-ről, azaz a Public Private Partnershipről lásd keretes anyagunkat.)

Az is mellbevágó, hogy egyetlen, monopolhelyzetet élvező magánvállalkozó lesz ezentúl a magyarországi autópályákon élet és halál ura, s így a kiíró kizárja azt a termelékenységet és a hatékonyságot kikényszerítő, ösztönző erőt, amit korábban a 100-100 kilométeres szakaszokon alkalmazott versenyeztetés megvalósított.

Álpályázat

A legvaskosabb meglepetés azonban a pályázat módja. Mindössze 21 nap áll a tőkeerős, tapasztalt pályázók rendelkezésére, hogy magyar nyelvű jelentkezésüket beadják, miközben szinte semmit sem tudnak a feltételekről. Legfeljebb annyit, hogy a befektetésük és munkájuk ellenértéke az ún. rendelkezésre állási díj lesz, amit a költségvetéstől kapnak. Ebből kell fedezniük az új autópályák megépítését, a már meglévők üzemeltetését, folyamatos karbantartását, a koncesszió maximum 35 éves időtartama alatt többször esedékes felújításokat, illetve a pénzügyi költségeket: a felvett kölcsönök tőke- és kamattörlesztését, a szükséges biztosításokat, a devizafedezeti (ún. hedging) díjakat.

Az ilyen, jelentős részben bizonytalan feltevéseken alapuló, komoly kereskedelmi és pénzügyi kockázatok számszerűsítését igénylő számításoknak csak a képletei több tucat oldalt tesznek ki; maguk a számítások több százat. De biztos úgy van, hogy a koncessziókat mind ez idáig messzire kerülő Fidesz-kormány gyakorlott az ilyen üzleti tervek elbírálásában és az időtényező kalkulálásában.

A pályázóknak azt is vállalniuk kell, hogy a szerződéskötést követő egy éven belül megkezdik a beruházást. Szinte „semmiség”, amit ehhez elő kell készíteniük: egymilliárd eurós tőkefedezetet kell bemutatniuk, s az indulás azt is feltételezi, hogy már kidolgozták és egyeztették a kiviteli terveket a környezetvédőkkel, a helyi lakossággal, a közműcégekkel; megszerezték a jogszabályokban előírt hatósági jóváhagyásokat és a szükséges területeket. (Ezek az előkészítő feladatok az eddigi gyakorlat szerint két-három évig, néha tovább tartottak.) Képesnek kell lenniük arra is, hogy a már létező autópálya-szakaszokon haladéktalanul átvegyék az üzemeltetést.

A kiírást olvasva senkinek sincs kétsége afelől, hogy ez álpályázat. Ezt a meggyőződést erősíti, hogy az adatait tíz évre titkosították, ami lehetetlenné teszi, hogy a nyilvánosság bármit is ellenőrizhessen. A körülmények azt valószínűsítik, hogy erre a projektre is újabb „csókos” jelentkezik, ahogy a paksi erőmű bővítésére, a Budapest–Belgrád vasútvonal vagy a Fudan Egyetem megépítésére. „Piaci hírek” szerint három konzorcium indul majd el: az első a Mészáros Lőrinc-közeli vállalatcsoport, a második a francia Colas és az osztrák Strabag párosa (ezek az útépítő vállalatok részvényesek az M5-ös és M6-os autópályákat megépíttető és azokat ma üzemeltető koncessziós társaságokban), és a Dömper Kft. brigádja; igen ez az a Dömper, amelyik a 2005-ös Viadom-botrányban egyszer már megégette magát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."