A felszínesség, a végiggondolástól való ódzkodás velünk maradt. Lustaságból és kényelmességből? Talán jellemhibából. Íme, két friss példa.
1.
Az ellenzék előválasztásra készül. Forrnak az indulatok a kölcsönös visszalépések miatt: „megfosztják a választókat a választási lehetőségtől, az elköteleződéstől” (pártmutyi) versus „ez normális dolog, az erőforrások korlátozottak, a megosztottság látszata csökken” (realitások, sőt reáliák). Amiről nem esik szó: milyen elv szerint fogják elosztani a közös listán induló pártok egymás közt a befutónak álmodott helyeket. Ha ezt az előválasztás után találják ki a pártok, jön majd a torzsalkodás, jönnek az elvtelen alkuk. A közös lista hitelét veszti. Aki legalább kivonatosan ismeri John Rawls, az előző évszázad talán leghatásosabb liberális filozófusának gondolatait, az ismeri a probléma triviális megoldását. Ilyen helyzeteket a tudatlanság fátyla mögött előre kell rendezni. Akkor kell megállapodni (lehetőleg a közvélemény bevonásával), amikor a kimenetel, a jelen esetben teljesen képlékeny valós helyzet (én ennyire vagyok népszerű, én ennyi aktivistát tudok mozgósítani stb.) még ismeretlen. Vagyis most (tegnapelőtt) kell meghatározni, hogy milyen elv szerint osztják el a helyeket. Most, amikor még egyetlen versenyző ellenzéki párt sem tudja, milyen helyzetbe kerül. Mivel senki sem ismerheti jövőbeli erejét (az adott párt támogatottságát), az ellenzéki pártok számára az olyan megoldás az észszerű, ami elvileg egyforma esélyt biztosít a pártlistára kerülésre egy semleges teljesítménymutató alapján, esetleg korrekcióval, hogy minimumszinten minden ellenzéki erő képviselve legyen. (Korrekciós alap lehet a közvélemény-kutatások átlageredménye is.)
Az egyéni körzetek visszalépései az előválasztási eredményeket a közös lista szempontjából értékelhetetlenné teszik. Marad a miniszterelnök-jelölti verseny első fordulója.
A fő dolog, hogy előre meghatározzák a döntési szabályt. Lehet – bár valószínűtlen –, hogy létezik is ilyen megegyezés. Ez esetben Rawls vagy a józan ész érvényesült, de az elosztási elvet nem nyilvános vita után határozták meg, semmibe vették a választóik akaratát. Majd megcsináljuk okosba’. Vagy tudatlanság, vagy karakterhiba. Rawls ráér.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
