Ez a tilalom nemcsak az ENSZ ma már 193 tagállamára, hanem a maradék, közel tucat államra is vonatkozik. Már itt fontos megjegyezni, hogy a tilalom nem vonatkozik viszont a gazdasági szankciókra. Azok lehetnek nemzetközi jogba ütközők is, de nem ütköznek az erőszak tilalmába és nem minősülnek fegyveres támadásnak, így azokkal szemben „önvédelemmel” sem lehet élni.
Az ENSZ rendszere – leegyszerűsítve – a sok lúd disznót győz elvére épül, azaz arra, hogy a jogellenesen erőszakot alkalmazó állammal szemben önvédelmet gyakorló állam oldalán a többiek akár fegyveresen is jogszerűen felléphetnek, de fegyvert is szállíthatnak neki. A megtámadott jogos önvédelme addig tart, amíg az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem tesz megfelelő intézkedéseket az érdekében – igaz, ez a vétójoggal rendelkező állandó tagok által indított fegyveres támadások esetén nem jön szóba.
Az Uppsalai Egyetem konfliktuskutatói szerint – az erőszak alkalmazását tilalmazó szabály ellenére – mintegy 285 nemzetközi fegyveres konfliktus zajlott a világon az Alapokmány hatálybalépésétől a mai napig. Ám az erőszak tilalma miatt – mások szerint attól függetlenül – 1945 óta jóval kevesebb a nemzetközi fegyveres konfliktus, mint a megelőző évszázadokban, azok kisebb intenzitásúak, kevesebb halálos áldozattal járnak és a nagyhatalmak között a világháború óta nem is volt közvetlen fegyveres konfliktus. Az uppsalaiak számai szerint az elmúlt évtizedben évi 10 ezer alá esett a nemzetközi fegyveres konfliktusokban elhunytak száma. (Az ukránok szerint február 24. óta 16 500 orosz katona halt meg a konfliktusban.)
A kis színes történet
Az erőszak tilalma a nemzetközi fegyveres konfliktusok kialakulási körülményeit is befolyásolta. A 18–20. század nagy részében a háborúkat megelőző időszak diplomáciája és politikusai arra törekedtek, hogy a bel- és külföldi közvélemény meggyőzése érdekében olyan, az akkori emberek számára elfogadható háborús okokat, casus belliket farigcsáljanak, amelyek mellett a háború megindítása és lefolytatása a közvélemény szemében indokoltnak és jogosnak tűnik. Jogszabály a legtöbb esetben nem gátolta a háborút, s a casus belli leginkább arra szolgált a háborút indító államnak, hogy a hazai tömegeket mozgósítsa, és a külföldiekben is szimpátiát ébresszen; de legalább ne legyenek nyíltan ellenségesek (és töltsék fel üzemanyaggal az oligarchái jachtját). A casus belli az a kis színes történet, ami az egyszerű embereknek eladja a háborút.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
