Kende Tamás

Mert ő visszaütött!

Miért védhetetlen Oroszország ukrajnai agressziója?

Publicisztika

A II. világháború után a háborúban győztes koalíció, az Egyesült Nemzetek által 1945 októberében elfogadott Alapokmány nem pusztán a háborúindítást tiltotta be, hanem ennél is tovább ment: a fegyveres erőszakot, illetve a fegyveres erőszakkal fenyegetést is tilalmi listára helyezte, ha azok az Alapokmány megfogalmazása szerint egy másik állam „területi épsége” vagy „politikai függetlensége” ellen irányulnak.

Ez a tilalom nemcsak az ENSZ ma már 193 tagállamára, hanem a maradék, közel tucat államra is vonatkozik. Már itt fontos megjegyezni, hogy a tilalom nem vonatkozik viszont a gazdasági szankciókra. Azok lehetnek nemzetközi jogba ütközők is, de nem ütköznek az erőszak tilalmába és nem minősülnek fegyveres támadásnak, így azokkal szemben „önvédelemmel” sem lehet élni.

Az ENSZ rendszere – leegyszerűsítve – a sok lúd disznót győz elvére épül, azaz arra, hogy a jogellenesen erőszakot alkalmazó állammal szemben önvédelmet gyakorló állam oldalán a többiek akár fegyveresen is jogszerűen felléphetnek, de fegyvert is szállíthatnak neki. A megtámadott jogos önvédelme addig tart, amíg az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem tesz megfelelő intézkedéseket az érdekében – igaz, ez a vétójoggal rendelkező állandó tagok által indított fegyveres támadások esetén nem jön szóba.

Az Uppsalai Egyetem konfliktuskutatói szerint – az erőszak alkalmazását tilalmazó szabály ellenére – mintegy 285 nemzetközi fegyveres konfliktus zajlott a világon az Alapokmány hatálybalépésétől a mai napig. Ám az erőszak tilalma miatt – mások szerint attól függetlenül – 1945 óta jóval kevesebb a nemzetközi fegyveres konfliktus, mint a megelőző évszázadokban, azok kisebb intenzitásúak, kevesebb halálos áldozattal járnak és a nagyhatalmak között a világháború óta nem is volt közvetlen fegyveres konfliktus. Az uppsalaiak számai szerint az elmúlt évtizedben évi 10 ezer alá esett a nemzetközi fegyveres konfliktusokban elhunytak száma. (Az ukránok szerint február 24. óta 16 500 orosz katona halt meg a konfliktusban.)

 

A kis színes történet

Az erőszak tilalma a nemzetközi fegyveres konfliktusok kialakulási körülményeit is befolyásolta. A 18–20. század nagy részében a háborúkat megelőző időszak diplomáciája és politikusai arra törekedtek, hogy a bel- és külföldi közvélemény meggyőzése érdekében olyan, az akkori emberek számára elfogadható háborús okokat, casus belliket farigcsáljanak, amelyek mellett a háború megindítása és lefolytatása a közvélemény szemében indokoltnak és jogosnak tűnik. Jogszabály a legtöbb esetben nem gátolta a háborút, s a casus belli leginkább arra szolgált a háborút indító államnak, hogy a hazai tömegeket mozgósítsa, és a külföldiekben is szimpátiát ébresszen; de legalább ne legyenek nyíltan ellenségesek (és töltsék fel üzemanyaggal az oligarchái jachtját). A casus belli az a kis színes történet, ami az egyszerű embe­rek­nek eladja a háborút.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.