A németek, amikor átlépik az osztrák határt, szeretik megállapítani, hogy az „österreichische schlamperai”-ban járnak. Ha mi megyünk át Ausztriába, akkor rögtön észrevételezzük, hogy ott még a fű is zöldebb. Szóval minden viszonylagos, de azért az osztrákok csak tudnak valamit: például elhitették a világgal, hogy Hitler német, Beethoven pedig osztrák volt, miközben fű, fa, virág tudja, hogy pont fordítva áll a dolog, és azt is, hogy ennek valójában semmi jelentősége nincs.
De a „sógorok” – ahogy focidrukkerként elneveztük őket – most megint megrázták magukat. Európának most Bécsre kellene vetnie vigyázó szemét! Ebből a politikai és köztörvényes bűnöktől hemzsegő közép-kelet európai politikai slamperájból – mint báró Münchausen a mocsárból, saját hajuknál fogva – kihúzták magukat.
A történet maga tipikus, általános, a reakció viszont sajnos szokatlan. De példaadó.
A szélsőjobboldali pártról (kerüljük most el a neonáci minősítést) két év után egy újsághírből kiderült mindenféle törvénytelenség (első látásra a hazaárulás sem tűnik nagy szónak esetében). Sajnos tudjuk, hogy Magyarországon (és Trump Amerikájában) azonnal fake newszá kiáltották volna ki a hírt. Nálunk ízibe megvetetnék a lapot egy osztrák üzletemberrel, aki – bizonyítandó, hogy jó üzletet csinált – kimutatná, hogy a lap veszteséges és megszüntetné a megjelenést. Az eddig nem minden tekintetben vitán felül politizáló kancellár nem így tett.
Órákon belül nem egyszerűen azt tette egyértelművé, hogy a bűnelkövető alkancellárral egy tapodtat sem lép együtt, hanem azt is, hogy a Szabadság-párt elveszítette hitelét, nem kaphat szerepet a keresztény-demokrata kormányban. A kancellár tehát megkapja a csillagos ötöst. De az elvetemült radikálisként elkönyvelt alkancellár – Orbán miniszterelnök baráti szövetségese – nem hordozta körbe Ausztria szerte őseinek véres kardját, felszólítva híveit az ellenállásra, s
nem próbálta letagadni, amit tett.
Sőt azt is belátta, hogy saját pártját lehetetlenítené el azzal, ha nem állna félre. Nem jókedvében cselekedett. Tudta, hogy még az ő pártjának egyébként borzalmas ízlésű szavazói sem szeretik a hazaárulást. Ausztriában úgy látszik, létezik közerkölcs. S tán minden országnak olyan vezetői vannak, amilyeneket érdemel.
A szerző sebész.
