Vigyázó szemetek Bécsre vessétek, európaiak: kihúzták magukat, s tették, amit tenni kellett!

  • Haskó László
  • 2019. május 19.

Publicisztika

Amikor átlépünk a határon, mindig úgy tűnik, hogy ott a fű is zöldebb. Vajon miért?

A németek, amikor átlépik az osztrák határt, szeretik megállapítani, hogy az „österreichische schlamperai”-ban járnak. Ha mi megyünk át Ausztriába, akkor rögtön észrevételezzük, hogy ott még a fű is zöldebb. Szóval minden viszonylagos, de azért az osztrákok csak tudnak valamit: például elhitették a világgal, hogy Hitler német, Beethoven pedig osztrák volt, miközben fű, fa, virág tudja, hogy pont fordítva áll a dolog, és azt is, hogy ennek valójában semmi jelentősége nincs.

De a „sógorok” – ahogy focidrukkerként elneveztük őket – most megint megrázták magukat. Európának most Bécsre kellene vetnie vigyázó szemét! Ebből a politikai és köztörvényes bűnöktől hemzsegő közép-kelet európai politikai slamperájból – mint báró Münchausen a mocsárból, saját hajuknál fogva – kihúzták magukat.

A történet maga tipikus, általános, a reakció viszont sajnos szokatlan. De példaadó.

A szélsőjobboldali pártról (kerüljük most el a neonáci minősítést) két év után egy újsághírből kiderült mindenféle törvénytelenség (első látásra a hazaárulás sem tűnik nagy szónak esetében). Sajnos tudjuk, hogy Magyarországon (és Trump Amerikájában) azonnal fake newszá kiáltották volna ki a hírt. Nálunk ízibe megvetetnék a lapot egy osztrák üzletemberrel, aki – bizonyítandó, hogy jó üzletet csinált – kimutatná, hogy a lap veszteséges és megszüntetné a megjelenést. Az eddig nem minden tekintetben vitán felül politizáló kancellár nem így tett.

Órákon belül nem egyszerűen azt tette egyértelművé, hogy a bűnelkövető alkancellárral egy tapodtat sem lép együtt, hanem azt is, hogy a Szabadság-párt elveszítette hitelét, nem kaphat szerepet a keresztény-demokrata kormányban. A kancellár tehát megkapja a csillagos ötöst. De az elvetemült radikálisként elkönyvelt alkancellár – Orbán miniszterelnök baráti szövetségese – nem hordozta körbe Ausztria szerte őseinek véres kardját, felszólítva híveit az ellenállásra, s

nem próbálta letagadni, amit tett.

Sőt azt is belátta, hogy saját pártját lehetetlenítené el azzal, ha nem állna félre. Nem jókedvében cselekedett. Tudta, hogy még az ő pártjának egyébként borzalmas ízlésű szavazói sem szeretik a hazaárulást. Ausztriában úgy látszik, létezik közerkölcs. S tán minden országnak olyan vezetői vannak, amilyeneket érdemel.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.