Voszka Éva: Egy tál pilótakeksz (A Danone-szindróma)

  • 2001. május 10.

Publicisztika

Most már világos, hogy nemcsak az autópályát és a Nemzeti Színházat, az olcsó gázt és a nyugdíjemelést, hanem a Balaton szeletet és a Pilóta kekszet is pártunknak és kormányunknak, sőt személyesen a miniszterelnöknek köszönhetjük.
Most már világos, hogy nemcsak az autópályát és a Nemzeti Színházat, az olcsó gázt és a nyugdíjemelést, hanem a Balaton szeletet és a Pilóta kekszet is pártunknak és kormányunknak, sőt személyesen a miniszterelnöknek köszönhetjük.

Népszerű volt, amit az elmúlt hetekben tettek.

A helyi tiltakozás mellett a bojkottra felszólító civil kezdeményezés és a franciaországi tüntetések hátterével, a polgárok egyetértésére, sőt ezúttal a nemzetközi fősodorra is bízvást hivatkozva a magyar kormányzó elit teljes erőbedobással küzdött a Győri Keksz- és Ostyagyárért. A Fidelitas szervezte tüntetésen a Fidesz frakcióvezető-helyettese mondott gyújtó hangú beszédet, a Gazdasági Minisztérium tényfeltáró munkacsoportot állított fel, majd politikai államtitkára tárgyalt az anyavállalat vezetőivel. A Versenyhivatal sajtótájékoztatón értékelte az ügyet. A kormányfő eddig nem fogadta ugyan a francia konszern elnökét, de határozott véleményt mondott a gyár bezárásának tervéről ("méltánytalan és elfogadhatatlan"), és mindenki számára megnyugtató megoldást ígért. A gyár francia ügyvezető igazgatója néhány héttel korábban még azt állította, hogy "földöntúli csodára" van szükség a megmeneküléshez. A csoda megtörtént. A gazdasági tárca hivatalos tájékoztatása szerint a Danone vezetői a magyar kormánnyal folytatott tárgyalások után úgy döntöttek, hogy mégsem zárják be az üzemet, sőt további fejlesztéseket terveznek.

Pillanatnyilag úgy látszik, hogy a kormánynak sikerült megmenteni kedvenc kekszeinket, ezzel együtt a több mint százéves, régebben és most is nyereségesen működő gyárat. Szaván fogták a tavaly ősszel tulajdonossá vált Danone-t: akkor azért kapta meg a vásárláshoz a Versenyhivatal engedélyét, mert új beruházásokat és exportpiacokat ígért. Nem kerül az utcára 680 dolgozó, vagy nem kell közülük 270-nek Győrből Székesfehérvárra költözni. A nemrég két másik élelmiszer-ipari üzem bezárásával is sújtott - de azért még mindig prosperáló - város az idén is megkapja a 250 millió forint helyi adót.

Nem lesz népszerű, amit mindennek ellenére állítok: a politika beavatkozása több kárt tesz, mint amennyi hasznot hajt.

Nem az a baj, hogy a Balaton szelet és a Pilóta keksz gyártásának megszüntetéséről nem is volt szó, vagyis a széles körben ható internetes felhívás félreértésen (félremagyarázáson?) alapult. Nem is az, hogy a győri polgármester és a szakszervezet okkal aggódik: a kormány által átütő sikerként értékelt tárgyalások eredménye teljesen bizonytalan. A Danone írásban, de még szóban sem vállalt semmi elkötelezettséget. A tárgyaló delegációnak arra sem volt felhatalmazása, hogy az emlékeztetőt aláírja. A cég hivatalos közleménye csak a vezetőség "érzékenységét" és "nyitottságát" hangsúlyozza. Vizsgálatot ígértek, nem fenntartást.

Nem is azt furcsállom, hogy a kormány azt teszi, amit az MSZP-s honatyák interpellációban követeltek, és hogy a Fidelitas felváltva tüntet a baloldali fiatalokkal - ugyanazért. Még csak nem is az az érdekes, hogy a magát polgári centrumként definiáló magyar kormány a francia kommunistákkal meg a magyar jobb és bal legszélén álló - ebben az ügyben szóról szóra azonos nézeteket valló - pártokkal került egy platformra. Attól, hogy Csurka és Thürmer mondja, akár még igaz is lehetne.

Csakhogy nem igaz.

Az a rossz, hogy a hatalmon lévő politikai erő kritika nélkül átveszi a MIÉP és a Munkáspárt demagóg érveit. "Magyarország nem gyarmat!" - hangoztatta a Fidesz egyik vezetője, hozzátéve, hogy a "jó" multiknak örülünk ugyan, de a piacot vásárlókat, leépítőket nem szeretjük. Kár, hogy a győri gyár bezárása jó ürügy a külföldi befektetők szerepének megkérdőjelezésére, ami minden érintett számára fenyegető. Ha Matolcsy György most Párizsba utazna villámlátogatásra, mint ahogy tavaly a gázárszabályozás miatt az osztrák tapasztalatokra lett hirtelen kíváncsi, érdekes dolgokat tanulhatna: az elbocsátások után fizetendő járulékok megduplázását, az adminisztrációs idő meghosszabbítását, vagy - mint a kommunisták és a zöldek javasolják - a nyereséges vállalatok elbocsátási akcióinak megtiltását. Igaz, hogy a hazai és külföldi nagyvállalatok rögtön kijelentették: ha ez bekövetkezne, tömegesen menekülnének az országból.

A magyar kormány azonban egyelőre nem fenyegetőzik, hanem tárgyal. De ez nem kevésbé rossz.

Az a baj, hogy a kormány különalkukba bocsátkozik. A "legmagasabb szinten", "nemcsak közvetlen csatornákon" egyeztet egy multinacionális cég vezetőivel. A megbeszéléseket vezető államtitkár azt mondja, hogy a Danone nem kért és nem is kapott a kormánytól konkrét ígéretet pénzügyi támogatásra. Igaz, a semmiért cserébe ők sem kötelezték el magukat. Nemcsak a hivatalból gyanakvó elemzőben, hanem az érintettekben is felmerült: "A háttérben esetleg olyan egyezség született, amely egy Danone-fejlesztéshez társuló magyar pénzbeli hozzájárulást körvonalaz, és amíg erre nem kap francia cég ígéretet, addig nem döntenek véglegesen a győri üzem sosáról." Párizsban is úgy tartják - persze csak informálisan, névtelenül -, hogy a tervek megváltoztatásának ára van. Lehet, hogy a deal részleteit soha nem fogjuk megtudni. De az is lehet, hogy az indulatok lecsendesedtével, hónapokkal később lesz egy apró hír az újságban: kedvezményt kapott a győri kekszgyár.

Még nagyobb baj, hogy a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára nemhogy szigorúan kivételnek minősítené az esetet, hanem önként és nyilvánosan általánosít. Mi ez, ha nem felhívás keringőre? "A Danone-nal kötött megállapodás, a győri kekszgyár életben tartása jó példa arra, hogy a piacgazdaság szigorú szabályai között is jöhet létre megegyezés." Szerintem nagyon rossz példa, nagyon rossz precedens.

Egyes cégek eladása, átszervezése, emberek elbocsátása vagy áthelyezése a piacgazdaság mindennapjainak megszokott jelensége. Gyakoribbak és inkább egy irányba mutatnak az ilyen esetek, amikor lassul a növekedés. Erre az évre még nemcsak a kormány, hanem a független előrejelzők is jó számokat jósolnak Magyarországnak. De naponta olvashatunk arról, hogy elkezdődött az Egyesült Államok és Európa visszaesése. Mivel a növekedés motorja nálunk a kivitel, a recessziós hullám - a belső kereslet felfutása ellenére - előbb-utóbb minket is elér.

Ezt csak erősíti, hogy a legnagyobb termelők és exportőrök között többségben vannak a külföldi cégek. A politikai indíttatású kritika ennyiben jogos. A kibocsátás és a tulajdon koncentrációja sebezhetővé teszi a magyar gazdaságot. A teljes export negyedét négy multinacionális cég adja. A globális játékosok előbb és közvetlenebbül érzik a hullámzásokat. Elég, ha csak néhány ágazatban - mondjuk az autóiparban vagy az elektronikában - szűkül a piac, az érzékenyen érinti a magyar kivitelt. És nemcsak a leányvállalatokat, hanem az itteni beszállítókat is. Itt már nem számít a hazafiság: a magyar vállalatok is el fogják bocsátani feleslegessé vált dolgozóikat.

Gyárbezárás eddig is volt, s fogadni mernék, a következő egy-két évben még gyakrabban lesz. A győri példa éppen ezért, éppen most különösen veszélyes. Az orvosság, amit kínál, tüneti kezelés rövid távon, lokálisan hat. A kormány azt sugallja, sőt hirdeti, hogy vele lehet tárgyalni. Lehet alkudozni, a munkahelyek megtartása fejében lehet különleges bánásmódot kérni. Ha külföldiek kapnak kedvezményeket, akkor Csurka még több joggal mondhatja: nem egyenlők a versenyfeltételek. Még inkább mondhatja: ki a külföldiekkel! De biztos, hogy a tősgyökeres magyar cégek is beállnak a sorba.

A kormány már amúgy is osztogat. Ezzel még több adóforintot költene el a kevéssé hatékony termelés fenntartására - kisebb csoportok és a saját választási érdekei érvényesítésére.

A lavinát, ha elindul, nehéz lesz megállítani.

A szerző közgazdász, a Pénzügykutató Rt. munkatársa.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.