n
Azt ugyanis nem árt tudatosítanunk magunkban, hogy a zárszámadási törvény tavaly novemberi elfogadása óta a Fidesz lényegében kisebbségben, a MIÉP külső támogatásával kormányozza Magyarországot.
Minderről azért nehéz beszélni, mert a szakkifejezések (kisebbségi kormány, külső támogatás, parlament, blablabla) azt sugallják, hogy a köztársaság kormányzása a köztársaság demokratikus, népképviseleti intézményeinek útján, bizonyos alapvető törvények (alkotmány, házszabály, államháztartási törvény, Btk. stb.) szabta keretek között zajlik, és ezért ezeknek a szavaknak van értelmük. Ez a látszat azonban megtévesztő. A parlament tavaly ősz óta mindösszesen egy igazán fontos törvényt szavazott meg: ezt a zárszámadásit. Bár a kétéves költségvetés 2000. év végi elfogadásakor a MIÉP nemmel voksolt, durván egy évvel később, a zárszámadáskor némi alkudozás és lebegtetés után inkább úgy döntöttek, nem háborúznak a Fidesszel. 2000-ben ugyanis még veszélytelenül lehetett nagy a szájuk: hiszen a kétéves költségvetés elfogadására rendkívül határozottan szólította fel az akkor még többé-kevésbé egy párthoz és frakcióhoz tartozó kisgazda képviselőket Torgyán József. Igaz, akkor Torgyán még reménykedhetett a szabad elvonulásban; sőt, ha nagyon ostoba volt, még talán abban is, hogy nem piszkálják ki a kormányból. 2001-ben azonban nem volt mese: mivel Torgyán és 13 hű partizánja nemmel szavazott, a MIÉP igenjei nélkül bajban lett volna a kabinet.
A Fidesz ötlete mindezekre a komplikációkra az volt, hogy ha nincs stabil többségük a parlamentben, akkor a francba a parlamenttel. Gázos a MIÉP - persze nem annyira elvi okokból, hanem mert mégiscsak egy másik pártról, azaz egy többé-kevésbé önálló politikai szereplőről van szó, amelyik még a fejükre is nőhet -, akkor kerüljük azokat a helyzeteket, amikor rájuk szorulunk. E taktika mellékhatása a magyar demokratikus intézményrendszer végső elsorvadása lett, az a parlamenti demokrácia ugyanis, ahol nincs parlament, nem demokrácia, de mit lehet tenni.
Tegyük most fel a vicc kedvéért, hogy ettől akár még rendesen is lehetne kormányozni az országot. Nincs parlament, ott egye meg a fene, végső soron vannak ezek az elnöki demokráciák is, némelyikben tényleg jó az elnök, tehetséges, jó kis tanácsadói meg jól fizetett hivatalnokai vannak, ők se járnak mondjuk rosszul, de a nép szépen gyarapodik, jut valami neki is, és mindenki boldog.
És akkor jön ez a Grespik.
Akinek az esete a miniszterelnökkel azt bizonyítja, hogy sajnos a MIÉP-pel nem megy minden olyan flottul, mint ahogy az a Fideszben képzelve van. (Például Tölgyessy Péter képzeli.) Oké, hogy a MIÉP-szavazók hajlandók magukkal elhitetni, hogy a Fideszt mégsem a nemzetközi nagytőke meg az idegenek (vagy miket szoktak a "zsidókra" mondani) mozgatják, ahogy korábban gondolták. Oké, hogy emiatt az első körben a MIÉP-re, a másodikban a Fideszre fognak szavazni, és így biztosítják Orbánnak a kormányalakítás lehetőségét. Oké, hogy Csurka belemegy abba, hogy ne lépjen be hivatalosan a kormányba, hanem a külső támogatásért (a kormányprogram és a költségvetés megszavazásáért) cserébe csak pénzt, sajtót és kisebb, eldugott miniszteriális posztokat kapjon a pártja; esetleg és maximum, hogy egy MIÉP közeli, de nem Fidesz távoli káder legyen mondjuk a művelődési miniszter. Oké, hogy a MIÉP-et nem engedik majd nagyon a büdzsé közelébe (bár ez már Torgyánnal sem jött be). Oké, hogy az Európai Unió mindezt lenyeli.
De Grespik, a MIÉP képviselőjelöltje már most eleresztett egy szolid patkányozást a Fidesz feltételezett tartózkodási helye felé, és perelni akarja a miniszterelnököt. Pedig a miniszterelnök sokáig lojális volt hozzá: a felmentését csak március 25-én írta alá, amikor Grespik már annyit kötözködött vele, hogy tényleg muszáj volt - jóllehet a belügyminiszter már hetekkel korábban megtette ez irányú előterjesztését. A többi, hogy Grespik miért kap 10 millió forintot, hogy a peres egyezséget egy volt beosztottja hozta össze, hogy bemegy-e a hivatalába, vagy megvárja, amíg a bíróság helyezi oda vissza, lényegtelen. Orbán ezt eltaktikázta: Grespiknek igaza van. ´t tényleg csak a miniszterelnök mentheti fel, a belügyminiszter nem; és a miniszterelnök is csak addig, amíg nem veszik nyilvántartásba mint képviselőjelöltet. Utána már senkit nem lehet kirúgni sehonnan.
A dolog tanulsága, hogy futóbolondokkal és megszállottakkal, pláne, ha valamiben még igazuk is van, nem lehet együtt kormányozni. Annak a vége más, mint káosz, nem lehet; az állam gépezetének lassú, de elkerülhetetlen szétmállása.
Már ha számít ez még valamit.
