Kárpáti Judit

Zsákbamacska

Zsidóbútor és a letagadott náci múlt

Publicisztika

A legelsők voltak szinte, velük kezdték. Az abaúji zsidóság minden magyar zsidó közösségnél hamarabb szembesült sorsával. Egy jó tízéves felvétel egy szlovákiai magyar hírportál felületén (ma7.sk) még őrzi az egykori szemtanúk szavait. A visszaemlékezésekben egymás után szólalnak meg túlélők és szemtanúk. Akkor még gyerekek voltak, de még fel tudják idézni, hogy mi lett a zsidók által birtokolt, majd hátrahagyott tárgyak sorsa.

A nagyobb dolgokat, a bútorokat, jószágot, terményt, az eszközöket és gépeket mindjárt széthordták, valami kevéske pénzért kiárusították. A javát megkapták az elöljárók, utána sorban a többiek, kinek, milyen tehetsége volt a szerzésben, mesélik.

Hátramaradt egy temérdek mindabból, ami egy háztartásban nélkülözhetetlen. Kismozsár, cipőkefe. Az a közepes tál, amelyben a legjobb a habot felverni, s hozzá a kézre álló, örökölt habverő. Varrókészlet ezüstgyűszűvel. Ki veszi számba, amikor használja, mi minden tartozik a hétköznapokon rendre kézbe vett tárgyak sorába?

Ezek maradtak a végére, hogy új gazdára leljenek. Kis semmiségek. De darabonként hogyan is lehetne ezeket átruházni, odaadni, eladni? Sehogy. A lelemény megoldotta: maradt a magára hagyott házakban, lakásokban ágynemű, dunna, párnahuzat, asztalnemű, azokból batyut kötöttek, majd a kiárusítást lebonyolító hivatalnokok abba beleszórták a hiányos eszcájgkészlet darabjait, porcelánbabát, habverőt, gyűszűt, minden egyebet. Ha megtelt a batyu, jött a következő, amíg be nem lett zsákolva minden. Már csak a batyukat kell szétosztani.

Öregember következik a filmben, ő meséli az emlékeit, közben elmosolyodik. Hiszen nem öregember most, dokumentumfilm készül, és ő hajlandó elmesélni, szemtanúként, mit látott. Hétéves fiúként megélt emlékeit idézi fel. A felnőttek azt mondták, hogy ma kimegyünk a vasúthoz, mert a zsákbamacskát osztják. Abban lehet értékes, szépséges apróság és kifakult spulni cérna is, szerencsétől függ, melyik batyut kapja az ember. Az idős férfi arcán ott marad a réveteg mosoly, aztán magára ismer, hogy már nem gyerek ő, vagy a kérdező csendje akasztja meg.

Családok, emberek szeretett, megszokott, naponta használt tárgyai, amelyeken ott voltak az egyedi, csakis az ő kezük nyomát viselő használat apró jelei, karcok, horpadások, égésnyomok. Azok számára, akik tegnap még a szomszédjaik voltak, mindez most zsákbamacska.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.