Kárpáti Judit

Zsákbamacska

Zsidóbútor és a letagadott náci múlt

Publicisztika

A legelsők voltak szinte, velük kezdték. Az abaúji zsidóság minden magyar zsidó közösségnél hamarabb szembesült sorsával. Egy jó tízéves felvétel egy szlovákiai magyar hírportál felületén (ma7.sk) még őrzi az egykori szemtanúk szavait. A visszaemlékezésekben egymás után szólalnak meg túlélők és szemtanúk. Akkor még gyerekek voltak, de még fel tudják idézni, hogy mi lett a zsidók által birtokolt, majd hátrahagyott tárgyak sorsa.

A nagyobb dolgokat, a bútorokat, jószágot, terményt, az eszközöket és gépeket mindjárt széthordták, valami kevéske pénzért kiárusították. A javát megkapták az elöljárók, utána sorban a többiek, kinek, milyen tehetsége volt a szerzésben, mesélik.

Hátramaradt egy temérdek mindabból, ami egy háztartásban nélkülözhetetlen. Kismozsár, cipőkefe. Az a közepes tál, amelyben a legjobb a habot felverni, s hozzá a kézre álló, örökölt habverő. Varrókészlet ezüstgyűszűvel. Ki veszi számba, amikor használja, mi minden tartozik a hétköznapokon rendre kézbe vett tárgyak sorába?

Ezek maradtak a végére, hogy új gazdára leljenek. Kis semmiségek. De darabonként hogyan is lehetne ezeket átruházni, odaadni, eladni? Sehogy. A lelemény megoldotta: maradt a magára hagyott házakban, lakásokban ágynemű, dunna, párnahuzat, asztalnemű, azokból batyut kötöttek, majd a kiárusítást lebonyolító hivatalnokok abba beleszórták a hiányos eszcájgkészlet darabjait, porcelánbabát, habverőt, gyűszűt, minden egyebet. Ha megtelt a batyu, jött a következő, amíg be nem lett zsákolva minden. Már csak a batyukat kell szétosztani.

Öregember következik a filmben, ő meséli az emlékeit, közben elmosolyodik. Hiszen nem öregember most, dokumentumfilm készül, és ő hajlandó elmesélni, szemtanúként, mit látott. Hétéves fiúként megélt emlékeit idézi fel. A felnőttek azt mondták, hogy ma kimegyünk a vasúthoz, mert a zsákbamacskát osztják. Abban lehet értékes, szépséges apróság és kifakult spulni cérna is, szerencsétől függ, melyik batyut kapja az ember. Az idős férfi arcán ott marad a réveteg mosoly, aztán magára ismer, hogy már nem gyerek ő, vagy a kérdező csendje akasztja meg.

Családok, emberek szeretett, megszokott, naponta használt tárgyai, amelyeken ott voltak az egyedi, csakis az ő kezük nyomát viselő használat apró jelei, karcok, horpadások, égésnyomok. Azok számára, akik tegnap még a szomszédjaik voltak, mindez most zsákbamacska.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.