Kárpáti Judit

Zsákbamacska

Zsidóbútor és a letagadott náci múlt

Publicisztika

A legelsők voltak szinte, velük kezdték. Az abaúji zsidóság minden magyar zsidó közösségnél hamarabb szembesült sorsával. Egy jó tízéves felvétel egy szlovákiai magyar hírportál felületén (ma7.sk) még őrzi az egykori szemtanúk szavait. A visszaemlékezésekben egymás után szólalnak meg túlélők és szemtanúk. Akkor még gyerekek voltak, de még fel tudják idézni, hogy mi lett a zsidók által birtokolt, majd hátrahagyott tárgyak sorsa.

A nagyobb dolgokat, a bútorokat, jószágot, terményt, az eszközöket és gépeket mindjárt széthordták, valami kevéske pénzért kiárusították. A javát megkapták az elöljárók, utána sorban a többiek, kinek, milyen tehetsége volt a szerzésben, mesélik.

Hátramaradt egy temérdek mindabból, ami egy háztartásban nélkülözhetetlen. Kismozsár, cipőkefe. Az a közepes tál, amelyben a legjobb a habot felverni, s hozzá a kézre álló, örökölt habverő. Varrókészlet ezüstgyűszűvel. Ki veszi számba, amikor használja, mi minden tartozik a hétköznapokon rendre kézbe vett tárgyak sorába?

Ezek maradtak a végére, hogy új gazdára leljenek. Kis semmiségek. De darabonként hogyan is lehetne ezeket átruházni, odaadni, eladni? Sehogy. A lelemény megoldotta: maradt a magára hagyott házakban, lakásokban ágynemű, dunna, párnahuzat, asztalnemű, azokból batyut kötöttek, majd a kiárusítást lebonyolító hivatalnokok abba beleszórták a hiányos eszcájgkészlet darabjait, porcelánbabát, habverőt, gyűszűt, minden egyebet. Ha megtelt a batyu, jött a következő, amíg be nem lett zsákolva minden. Már csak a batyukat kell szétosztani.

Öregember következik a filmben, ő meséli az emlékeit, közben elmosolyodik. Hiszen nem öregember most, dokumentumfilm készül, és ő hajlandó elmesélni, szemtanúként, mit látott. Hétéves fiúként megélt emlékeit idézi fel. A felnőttek azt mondták, hogy ma kimegyünk a vasúthoz, mert a zsákbamacskát osztják. Abban lehet értékes, szépséges apróság és kifakult spulni cérna is, szerencsétől függ, melyik batyut kapja az ember. Az idős férfi arcán ott marad a réveteg mosoly, aztán magára ismer, hogy már nem gyerek ő, vagy a kérdező csendje akasztja meg.

Családok, emberek szeretett, megszokott, naponta használt tárgyai, amelyeken ott voltak az egyedi, csakis az ő kezük nyomát viselő használat apró jelei, karcok, horpadások, égésnyomok. Azok számára, akik tegnap még a szomszédjaik voltak, mindez most zsákbamacska.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.