Nemcsak Varga Judit, hanem Ángyán József és egy vidéki fideszes képviselő is beszélt már maffiakormányról

Publicisztika

Kísérteties hasonlóságot mutat Varga Judit még igazságügyi miniszterként tett kijelentése, miszerint a maffiakormányból nem tud kiszállni, valamint Ángyán József jó évtizeddel ezelőtti esete és egy alföldi megye fideszes országgyűlési képviselőjének magyarázkodása egy régi ismerősének.

„Néhány dologgal nem értek egyet a Fidesz politikájában, de nem tudok mit tenni. Itt nem lehet ellentmondani, itt nem lehet másképp szavazni, innen nem lehet kiszállni, mert akkor tönkretesznek, semmi és senki leszek – szabadkozott egy őszinte pillanatában évtizedek óta ismert kollégájának egyszer az utcán ez a testileg és szellemileg elhízott ember.

Most jött rá, hogy a maffiában maffiaszabályok működnek? – merülhet fel a kérdés. Ahol az omerta, azaz a hallgatás törvénye mindenek felett irányít és szabályoz mindent a maga kegyetlen és következetes módján. De ennyire naiv és tökkelütött nem lehet, hiszen ő is a kedvezményezettek kiemelt csoportjához tartozik: a maffia tagja. Nem tudta, amikor ide csatlakozott, hogy miről szól a történet? Mit gondol, amikor újra és újra bizonyított hűségéért kap a rabolt koncból, nem is keveset? Hogy ez csupán neki szóló, semmire sem kötelező ajándék?”

Mindezt tavaly áprilisban írtam a Népszava Szép Szó című hétvégi mellékletében egy olyan, általam jól ismert fideszes parlamenti képviselőről, aki az elmúlt években testileg és szellemileg elhízott ember lett, s aki az utóbbi években, amit és ahogyan mond és tesz, nemcsak intellektuálisan, de köznapi értelemben is szánalmas. A beszédhelyzet pedig a következő volt. Sok évtizede ismerős kollégák találkoztak össze az egyik hipermarket bejáratánál, s az egyikük, aki nagyon kiábrándult és csalódott a Fidesz-kormányban megkérdezte politikussá lett egykori munkatársát: hogyan bírja mindezt, mit gondol a kormányról és kormányzásról, a miniszterelnökről, a kormánypolitikáról, a propagandáról, a korrupcióról. Erre volt a fentebb idézett, szabadkozó válasz, amelynek lényege az, bár lehettek illúziói, de már hosszabb ideje nem tudja nem látni, hogy mi folyik,

de itt nem lehet ellentmondani, innen nem lehet kilépni, mert akkor őt és családját tönkreteszik.

Emberünk a bátorságnak mindig is a híján volt, behízelgése, gerincének hajlékonysága közismert, gyermekeinek pedig politikai alapon jól fizető, kényelmes pozíciókat járt ki, úgy, ahogy a maffiaállamban ez szokás. Ha ezzel élt és ezeket elfogadta, akkor most nem mondhat nemet, s végképp nem szállhat ki. Erre utalt.

Amikor hétfő este meghallgattam a Magyar Péterrel készült interjút, amelyben részben megelőlegezte, hogy mi lesz hallható a másnap nyilvánosságra hozott, s egyben a ügyészségen is leadott hangfelvételen, hogy tudniillik a felesége azt mondta neki, hogy „ez egy maffiakormány, amiből nem lehet kiszállni”, akkor egyből ez a vidéki fideszes országgyűlési képviselő kollégájának tett szabadkozása jutott az eszembe. A kettő egybevágóan leleplező.

A maffialogikát és -narratívát 2013 februárjában megtapasztalhatta Ángyán József volt vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár is a Fidesz-KDNP kihelyezett gyulai frakcióülésén. Itt napirendre került a földtörvény parlamenti megvitatása, amihez utóbb hetven módosító indítványt nyújtott be Ángyán, de a képviselőcsoport mindet leszavazta. Ezért az államtitkár a frakcióülésen szót kért, előadva minden bánatát. A föld- és birtokpolitikai ügyek mellett megvilágította azt is, mi a különbség az alaptörvény-módosítás által preferált integrátorok és a családi gazdaságok létrehozta szövetkezetek között.

A felvetésekre a vidékfejlesztési miniszter, Fazekas Sándor akart válaszolni, ám Orbán ingerülten magához ragadta a szót. A lényegről, a szövetkezetről meg az integrációról nem beszélt, viszont szinte kiabálva olyanokat vágott az államtitkár a fejéhez, hogy ő egy kútmérgező, aki a saját fészkébe piszkít. Itt hangzott el az azóta sokat citált, a maffia gondolkodásmódját idéző mondata, hogy „aki tisztességesen viselkedik, ha megsebesül is a csatatéren, kihozzuk, de aki nem, arra mi is lőni fogunk”. Értsd: a kritika tilos és életveszélyes. Lesütött szemmel hallgatták a frakciótagok, sose látták és tapasztalták ilyennek. Megdöbbentek a megfélemlítés ilyen élességén és nyíltságán. Így maffiafőnök beszél miheztartás végett a maffiózókhoz.

Magyar Bálint és szerzőtársai már régóta maffiakormányról és maffiakormányzásról írnak. Ettől és az említett két esettől még csak borzasztóbb Varga Judit volt férjének tett közlése a kormány mibenlétéről. Csak éppen nem előzmény nélküli.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.