Nemcsak Varga Judit, hanem Ángyán József és egy vidéki fideszes képviselő is beszélt már maffiakormányról

Publicisztika

Kísérteties hasonlóságot mutat Varga Judit még igazságügyi miniszterként tett kijelentése, miszerint a maffiakormányból nem tud kiszállni, valamint Ángyán József jó évtizeddel ezelőtti esete és egy alföldi megye fideszes országgyűlési képviselőjének magyarázkodása egy régi ismerősének.

„Néhány dologgal nem értek egyet a Fidesz politikájában, de nem tudok mit tenni. Itt nem lehet ellentmondani, itt nem lehet másképp szavazni, innen nem lehet kiszállni, mert akkor tönkretesznek, semmi és senki leszek – szabadkozott egy őszinte pillanatában évtizedek óta ismert kollégájának egyszer az utcán ez a testileg és szellemileg elhízott ember.

Most jött rá, hogy a maffiában maffiaszabályok működnek? – merülhet fel a kérdés. Ahol az omerta, azaz a hallgatás törvénye mindenek felett irányít és szabályoz mindent a maga kegyetlen és következetes módján. De ennyire naiv és tökkelütött nem lehet, hiszen ő is a kedvezményezettek kiemelt csoportjához tartozik: a maffia tagja. Nem tudta, amikor ide csatlakozott, hogy miről szól a történet? Mit gondol, amikor újra és újra bizonyított hűségéért kap a rabolt koncból, nem is keveset? Hogy ez csupán neki szóló, semmire sem kötelező ajándék?”

Mindezt tavaly áprilisban írtam a Népszava Szép Szó című hétvégi mellékletében egy olyan, általam jól ismert fideszes parlamenti képviselőről, aki az elmúlt években testileg és szellemileg elhízott ember lett, s aki az utóbbi években, amit és ahogyan mond és tesz, nemcsak intellektuálisan, de köznapi értelemben is szánalmas. A beszédhelyzet pedig a következő volt. Sok évtizede ismerős kollégák találkoztak össze az egyik hipermarket bejáratánál, s az egyikük, aki nagyon kiábrándult és csalódott a Fidesz-kormányban megkérdezte politikussá lett egykori munkatársát: hogyan bírja mindezt, mit gondol a kormányról és kormányzásról, a miniszterelnökről, a kormánypolitikáról, a propagandáról, a korrupcióról. Erre volt a fentebb idézett, szabadkozó válasz, amelynek lényege az, bár lehettek illúziói, de már hosszabb ideje nem tudja nem látni, hogy mi folyik,

de itt nem lehet ellentmondani, innen nem lehet kilépni, mert akkor őt és családját tönkreteszik.

Emberünk a bátorságnak mindig is a híján volt, behízelgése, gerincének hajlékonysága közismert, gyermekeinek pedig politikai alapon jól fizető, kényelmes pozíciókat járt ki, úgy, ahogy a maffiaállamban ez szokás. Ha ezzel élt és ezeket elfogadta, akkor most nem mondhat nemet, s végképp nem szállhat ki. Erre utalt.

Amikor hétfő este meghallgattam a Magyar Péterrel készült interjút, amelyben részben megelőlegezte, hogy mi lesz hallható a másnap nyilvánosságra hozott, s egyben a ügyészségen is leadott hangfelvételen, hogy tudniillik a felesége azt mondta neki, hogy „ez egy maffiakormány, amiből nem lehet kiszállni”, akkor egyből ez a vidéki fideszes országgyűlési képviselő kollégájának tett szabadkozása jutott az eszembe. A kettő egybevágóan leleplező.

A maffialogikát és -narratívát 2013 februárjában megtapasztalhatta Ángyán József volt vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár is a Fidesz-KDNP kihelyezett gyulai frakcióülésén. Itt napirendre került a földtörvény parlamenti megvitatása, amihez utóbb hetven módosító indítványt nyújtott be Ángyán, de a képviselőcsoport mindet leszavazta. Ezért az államtitkár a frakcióülésen szót kért, előadva minden bánatát. A föld- és birtokpolitikai ügyek mellett megvilágította azt is, mi a különbség az alaptörvény-módosítás által preferált integrátorok és a családi gazdaságok létrehozta szövetkezetek között.

A felvetésekre a vidékfejlesztési miniszter, Fazekas Sándor akart válaszolni, ám Orbán ingerülten magához ragadta a szót. A lényegről, a szövetkezetről meg az integrációról nem beszélt, viszont szinte kiabálva olyanokat vágott az államtitkár a fejéhez, hogy ő egy kútmérgező, aki a saját fészkébe piszkít. Itt hangzott el az azóta sokat citált, a maffia gondolkodásmódját idéző mondata, hogy „aki tisztességesen viselkedik, ha megsebesül is a csatatéren, kihozzuk, de aki nem, arra mi is lőni fogunk”. Értsd: a kritika tilos és életveszélyes. Lesütött szemmel hallgatták a frakciótagok, sose látták és tapasztalták ilyennek. Megdöbbentek a megfélemlítés ilyen élességén és nyíltságán. Így maffiafőnök beszél miheztartás végett a maffiózókhoz.

Magyar Bálint és szerzőtársai már régóta maffiakormányról és maffiakormányzásról írnak. Ettől és az említett két esettől még csak borzasztóbb Varga Judit volt férjének tett közlése a kormány mibenlétéről. Csak éppen nem előzmény nélküli.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.