Václav Němec

A megrendültek szolidaritásáról

Fukuyama kontra Patočka: a történelem vége vagy a háborúk új évszázada jött el?

Publicisztika

Az 1989-es demokratikus forradalmak után sokan úgy vélték, hogy a demokrácia és a kapitalizmus győzedelmes hadjáratot indított a globalizálódó világban. Ezt az optimizmust sugározta Francis Fukuyama amerikai politológus jól ismert tézise is a „történelem végé­ről”, mely tézis a nyugati demokrácia és a jóléti társadalom győzelmét jelentette be. Felcsillant az államok és népek közötti békés együttélés kiterjesztésének és megszilárdításának reménye. 

Fukuyama szerint az erőpolitika, a hatalmi érdekek erőszakos, akár katonai érvényesítése ezután már csak a „nem liberális demokráciáknak számító államokban” fordul majd elő. A demokratikus államok viszont – állította – eredendően békés természetűek, és szükségük van „együttműködésre a demokrácia és a nemzetközi béke előmozdítása érdekében”. Fukuyama úgy érvelt, hogy a „poszttörténelmi világban” a béke a „demokratikus legitimitás sajátos természetéből fakad, és abból a képességéből, hogy kielégítse az ember elismerés iránti vágyát”.

A történelem vége helyett: a befolyás tengelyének megfordulása

Fukuyama többször is hangsúlyozta, hogy tézise nem a világtörténelem fejlődésének előrejelzése volt, csupán annak a megállapítása, hogy a demokrácia és a kapitalizmus nyugati modelljének globális szinten nem maradt hiteles ideológiai alternatívája. Mégis egyértelmű, hogy a liberális demokrácia további terjedésére vonatkozó optimista várakozás, és ezzel együtt a globális béke reménye az új évezred kezdete óta egyre gyorsabban foszlik szét. „A volt keleti blokk demokratikus átalakulásának sikertörténete nem ismétlődött meg a világ más részein, s a legtöbb demokratikus forradalmi kísérletet – legyen szó Fehéroroszországról, Venezueláról, Hongkongról, Burmáról vagy az arab tavaszról – véresen elfojtották. Káoszba és polgárháborúba süllyedtek azok az országok is, ahol a diktatórikus rezsimet külső nyugati beavatkozással megdöntötték – mint Líbia vagy Irak. A demokratikus forradalmi kísérletek elfojtását és a diktátorok hatalmon maradását sokszor az egyre magabiztosabb despotikus hatalmak, Oroszország és Kína segítették, amelyek maguk is egyre szorosabbra húzták hatalmi gépezetük csavarjait, kíméletlenül eltiporva saját polgáraik ellenállását.

Timothy Garton Ash és Timothy Snyder történészek már „a fejlődési spirál”, illetve „a befolyás tengelyének” megfordulásáról beszélnek. Míg 1989 és 2000 között a Nyugat gyakorolt hatást a Keletre – a nyugati gazdasági és politikai modellek átvétele, valamint az EU és a NATO bővítése zajlott –, addig az új évezred első évtizedét az iszlám fundamentalizmus és a terrorizmus térnyerése meg a keleti despotizmusok felemelkedése jellemezte. Oroszország és Kína a nem demokratikus rezsimek „informális internacionáléjának” építésébe fogott. E két ország gazdasági, politikai és katonai befolyását más államok, sőt egész kontinensek fű alatti gyarmatosítására használja, és arra, hogy beavatkozzon a nyugati országok demokratikus folyamataiba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.