A menekültkérdés kormányzati kommunikációja alapján a Magyarországra érkező menedékkérők túlnyomó többsége azért jön el hazájából, hogy elvegye a munkát a magyaroktól, miközben nem tiszteli a kultúránkat, és nem tartaná be a törvényeinket. Mivel valódi tapasztalata a magyar lakosság többségének nincs, maradnak azok a benyomások, amiket a plakátokról vagy a televízióból szerez. A köztévé híradója már hosszú hetek óta olyan riportokban mutatja be a kérdést, ahol rendőri igazoltatás közben, közterületen összezsúfolódva, esetleg orvosi felügyelet mellett látjuk őket – ráerősítve a kormány által sugallt képre. A meglévő statisztikák ugyanakkor minimum árnyalják a képet.
Az Eurostat 2015 első negyedévéről készített statisztikája alapján a magyarországi menekültkérelmek 70 százalékát Koszovóból, 12 százalékát Afganisztánból, 7 százalékát pedig Szíriából érkezett állampolgárok nyújtották be. Koszovó északi része, illetve a két ország egyaránt szerepel a külügyminisztérium utazásra nem javasolt országainak felsorolásában: nem túlzás tehát kijelenteni, hogy ezekben az országokban nem csupán a szegénység üldözi el az ott élőket, hanem sok esetben az életük van veszélyben. A tavalyi évben Afganisztánból és Koszovóból érkezett menekültek 35-36 százaléka ráadásul 18 éven aluli gyermek volt – aligha lehet tehát igaza Orbán Viktornak, amikor 90-95 százaléknyi gazdasági bevándorlóról beszél.
Fontos látni továbbá, hogy az elbírálás mindezek ellenére igen szigorú: a Magyarországra érkezett legnagyobb csoport – a koszovói menedékkérők – éppen az, ahol a menedékkérelem végül elutasításra került. 2014-ben a koszovóiak esetén csak 7 százaléknyi volt a pozitív elbírálás, ugyanez az arány a szíriai vagy afganisztáni menekültek esetén 95, ill. 63 százalék. Szó sincs tehát arról, hogy az uniós menekültpolitika olyan puha szabályozást jelentene, amely minden menedékkérőt szinte automatikusan befogad.
| ||
.jpg "A Magyarországon benyújtott menedékkérelmek, állampolgárság szerinti arányok – (öt legnagyobb arány)")
A menekülthullámok egy része megjósolható: egy háború vagy polgárháború kitörése után természetes, hogy sokan elindulnak egy békésebb ország felé. Bizonyos esetekben ugyanakkor nemcsak az ott zajló folyamatok indíthatják el a menekülteket, hanem a potenciális célországok politikája is. Éppen ezért az Európai Uniónak és jelen esetben Magyarországnak komoly szerepe van abban, hogy a meglévő helyzetet – a menedékkérők számának valós növekedése – hogyan kezeli. A szabályozás tervezett szigorítása ugyanis adott helyzetben rávehet olyanokat is az otthonuk elhagyására, akik ezt végső megoldásként tartották csak számon, ám félnek attól, hogy ha most nem indulnak el, később már egyáltalán nem lesz esélyük.
Ebből a szempontból könnyen lehet, hogy az Orbán-kormány elmúlt havi kommunikációja – a plakátkampány és különösen a tervezett kerítés – katalizátorként fog hatni a közelben, elsősorban Koszovóban élőkre, és megindulnak még a határ fizikai lezárása előtt. Így a kormány a probléma felnagyításával lényegében hozzájárul, hogy a menekültügy súlyosabb legyen, mint valójában.
| ||
Tény ugyanis, hogy a menedékkérők száma az elmúlt közel két évben jelentősen megnőtt – ráadásul a növekedés egyenlőtlenül oszlott meg a tagállamok között. 2014 negyedik negyedéve és 2015 első negyedéve között a Magyarországon benyújtott menedékkérelmek tizenhét százalékkal nőttek – ennél nagyobb mértékben csak Németországban változott, ott harmadával emelkedett ez a szám. Ebben nyilvánvalóan közrejátszik az a tény, hogy jelentősen nőtt a koszovói menekültek aránya – akik mind Magyarország, mind Németország esetén a legnagyobb menedékkérő csoportot adják.
Ez azonban 2014 végének fejleménye: ha megnézzük az elmúlt évek menedékkérőinek állampolgárságát, akkor jól látszik, hogy évről évre jelentősen változik a belső megoszlásuk: a szíriai és afganisztáni menekültek minden évben az öt legnagyobb alcsoportot jelentették, rajtuk kívül azonban évről évre változott, hogy honnan érkeznek még sokan.
| ||
Jól látszik továbbá, hogy nemcsak a benyújtók állampolgársága változott az évek során, hanem jelentősen átalakult az is, hogy mely országban nyújtják be kérelmüket. Németországban évről évre koncentrálódott a menedékkérelmek aránya: 2012-ben minden negyedik, 2014-ben már minden harmadik kérelmet itt nyújtottak be. Jól látszik továbbá, hogy Magyarország 2014-ben már az ötödik helyen szerepelt – az összes kérelem hét százalékát regisztrálták hazánkban.
Mindez azonban sokkal inkább megerősíti azt, hogy a menekültek problémájára európai szintű megoldást kell találni: egy olyan, gyorsan változó folyamatról van ugyanis szó, amely bármikor nehezebb helyzetbe hozhat egy tagállamot, miközben átmenetileg enyhül a nyomás egy másikon. Minden tagország, így Magyarország érdeke is az lenne tehát, hogy egy olyan szabályozást dolgozzon ki az Európai Unió, amely rugalmasan követi a menekülthullámok változását, és annak az országnak ad támogatást, amelyiknek éppen szüksége van rá.
