A hazai sajtóban mínuszos hírként jelent csak meg, milyen vita alakult ki a konföderációs zászló jelentéséről annak kapcsán, hogy kilenc afroamerikai hívőt lemészároltak a fekete emancipáció szempontjából szimbolikus jelentésű templomban. A zászlók explicit politikai jelentéssel bírnak, azonban arról nem minden esetben van egyetértés, hogy pontosan mi is az a jelentés, ahogy évekkel korábban hazánkban az árpádsávos zászlóval is történt. Nem véletlen, hogy a társadalmi mozgalmak célja gyakran a zászlókhoz hasonló szimbólumok jelentésének megváltoztatása.
| ||
A zászló jelentéséről szóló vita jelenleg már odáig jutott, hogy több amerikai áruházlánc és online piactér, így a Walmart, az eBay, az Amazon és a Sears is felfüggesztette a konföderációs zászlók és az azokat feltüntető termékek forgalmazását. A vitát és a tiltakozást egyrészt az váltotta ki, hogy a tömeggyilkossággal vádolt 21 éves, rasszista Dylann Roof a közösségi médiában több képen is a konföderációs zászlóval pózolt. Másrészt a dél-karolinai törvényhozás kertjében nem vonták félárbocra a konföderációs zászlót; később persze magának a zászlónak a puszta jelenlétét is kritizálták a tüntetők. Azt a zászlót egyébként még 2000-ben egy kompromisszum keretében vették le a törvényhozás kupolájáról. Időközben sokan elhatárolódtak a zászlótól, Dél-Karolina kormányzójától a NASCAR-ig. Virginiában megtiltották a használatát a rendszámokon, Alabama kormányzója eltávolította a különböző konföderációs zászlókat a polgárháborús emlékművekről.
Az amerikai polgárháború óta a konföderációs zászló nem csupán egy történelmi relikvia, hanem sokak számára a déli identitás, függetlenség szimbóluma is. Barack Obama is az amerikai történelem részének tekinti, amely szerinte éppen ezért múzeumba való. A zászlóknak elsődleges szerepük az identitás hordozása, és a kiváltott hatás soha nem lehet független a kontextustól. A konföderációs zászló a megtűrt vagy éppen a „redneck” identitás részeként cikizett tárgyból a rasszizmus szimbóluma lett. A jelentésváltozás fordított irányban is megtörténhet, egy elutasított szimbólumnak lehet a korábbinál szélesebb körben is elfogadott jelentése, ami az árpádsávos zászlóval is történt Magyarországon.
| ||
Ismert tény volt, hogy az árpádsávos zászlót a hungarista mozgalom értelmezte újra a két világháború között. A rendszerváltás után a szkinhedcsoportok, elsősorban a Vér és Becsület gyűlésein tűnt fel. A Jobbik, illetve a Magyar Gárda is elkezdte használni, majd a 2006-os forró ősz után megjelent a Fidesz utcai eseményein. Az árpádsávos zászló használói akkor arra hivatkoztak, hogy Magyarország történelmi zászlóihoz tartozik, felvonultatják állami ünnepségeken, és ott van az Országgyűlésben is a képviselők eskütételekor. Valóban, az árpádsávos zászló történelmünk része, és – parafrazeálva Barack Obamát – a helye a múzeumban van.
A zászlók, szimbólumok „elfoglalása” tehát bevett gyakorlat a politikában, és elsősorban a társadalmi mozgalmakra jellemző. Ennek korábban tisztán praktikus oka volt: a szűk réteg által ismert jelentés segített a földalatti mozgalmaknak konspirációs tevékenységükben. A különböző tilalmak kijátszása, a hatóságok félrevezetése vagy éppen azok heccelése miatt választ a német szélsőjobboldal olyan germán rúnákat, amelyek emlékeztetnek az önkényuralmi jelképekre, de használatukat a német törvények nem tiltják. Ugyanezen okból használatos még a 88-as számkombináció, hiszen az ábécé 8. betűje a H, a HH pedig az ismert náci vezér nevének kezdőbetűi. Nem volt tehát véletlen a Lelkiismeret 88 részéről sem a névválasztás, és kezdhetünk gyanakodni, ha Türingiában egy olyan buliba tévedünk, ahol 88 cent az akciós sör.
Az árpádsávos zászló beemelése a fősodorba azonban más jelentőséggel bírt: nem elsősorban a hatóságok kijátszása volt a cél, hanem a társadalmi normák megváltoztatása. A Jobbik és a radikális jobboldali mozgalom kikezdte a fennálló közmegegyezést a szalonképesség határairól. A 2006–2009-es időszakban ez azért volt lehetséges, mert hitelüket vesztették a norma hordozói, és a Fidesznek nem állt érdekében fenntartani a kulturális, szimbolikus status quót. A hegemón kultúra megváltoztatása természetesen nem csak a radikális és szélsőséges jobboldali mozgalmakra jellemző, hiszen az olyan emancipatorikus törekvések, mint az LMBTQ mozgalom, a feministák vagy éppen a fekete polgárjogi mozgalom rávilágított azokra a kulturális vagy verbális gyakorlatokra, amelyek kevésbé explicit módon, de nagyon is hatékonyan fenntartani képesek az adott csoport elnyomását.
A konföderációs zászló korábban alkalmas volt arra, hogy titkon összekacsinthassanak a rasszisták a déli hagyományok ápolásának ürügyén, de az utóbbi napokban végleg egyértelmű jelentést kapott. Amerikában most pár nap alatt ment végbe egy nagymértékű kulturális fordulat, jelentésváltozás, ami önmagában is érdekes. A konföderációs zászlót valószínűleg továbbra is használni fogják a vállaltan rasszista csoportok. Ezek tükrében nem lepődnék meg, ha a hazai radikális jobboldal környékén is megjelenne hamarosan a konföderációs zászló.
