Két kőoroszlán között üldögél a tudósító valahol a főváros peremén, az udvaron nagy a sürgés-forgás: platós teherautó érkezett, tele fémforgáccsal. A rakományt nem könnyű megbontani, de sietni kell, ekkora autót nem jó sokáig a portán tartani. Tíz fő pakol, a mérlegen és a kézi számológépen szaporán jár a "főnökasszony" ujja - nem telik el negyedóra, és a kocsi üresen, a sofőr 37 ezer forint bevétellel gazdagabban indul útjára. Jól hozott a "színes áru". Közben mások is érkeznek, biciklivel vagy kétkerekű tróglival, a leadott cuccok nagy része egyszerű háztartási hulladék (például akkurátusan összenyomorgatott italosdoboz), de akad dróthálóba tekert kerítésoszlopsor is. A vas kilója ötven forint, a pucolatlan rézkábelért háromszázat adnak, a tiszta vörösréz 1400, az egyéb színes hulladék (például az említett esztergályosforgács) 250. Bizonylat minderről nem születik. A portán három mérleg áll, a féltonnás monstrum és a mázsáló meg a színes áru átvételekor használt dekás. A negyedik-ötödik mérésnél tűnik csak fel, hogy a mérést végző "főnökasszony" óvatosan alányúl papucsával a kitárázott műszer lapjának, ember legyen a talpán, aki megmondja, pontosan mennyi kilót is ér ez az apró mozdulat. De minden ügyfél érzékelhető tisztelettel mond csókolomot a fizetéskor - holnap is lehet még begyűjtött áru.
| ||
A környezet annak ellenére infernális, hogy a tulajdonosok láthatóan igyekeznek a lehetőségekhez mérten a legnagyobb rendet tartani. Itt is, ott is gereblyézés nyoma, a válogatott fémhulladékot fehérre meszelt fahasábok szegélyezik, de a tegnapi eső mindenfelé rozsdaszínű patakokat csorgat, a darabolásból keletkező fémreszelék pedig még a lakásban is megjelenik. "Ez igazi cigányélet" - mondja a hétvégi felvásárlási hullám rövid szünetében cigarettára gyújtó tulaj, majd hozzáteszi: ha volna bárhol másmilyen normális meló, azonnal felszámolná ezt az egész kuplerájt. "Nézd - mutatja a kezét -, ma esküvőbe kell mennem, de nekem talán már a bőröm alatt is rozsda van, a körmömet levágtam, aztán fél óráig pucmagoltam a zuhany alatt, mégse lett igazán tiszta, ótvar húszéves Opellal járok, szerinted mekkora üzlet ez?"
Célrazziák
A magyarországi fémfelvásárlás jogi szabályozása január elseje óta elvileg alaposan megszigorodott, a most parlamenti végszavazás előtt levő hasonló tárgyú, áprilisban benyújtott törvényjavaslat pedig további korlátozásokat rendelhet el - feltéve, hogy passzusait az Európai Unió környezetvédelmi és adatvédelmi illetékesei is helyben hagyják.
A januári szigorítások gyakorlatilag megtiltják a gyűjtögető jellegű hulladékfém-kereskedelmet. A jogszabály szerint a legális felvásárlótelepekre kizárólag saját fémhulladékot, egyéb hasznosítható alapanyagot lehet csak beszállítani, az állam minden kifizetett összeg után négy százalékot levon. Aki azonban az elmúlt hónapokban bárhol is látott lomtalanítási akciót, tudhatja, hogy a kirakott halmokat továbbra is módszeresen válogatják az erre szakosodott gyűjtögetők - hiába tilos elvileg. A rendőrség ennek megfelelően több érintett fővárosi kerületben, vidéki városban célrazziát tartott, amelynek azonban csekély érdemi eredménye volt, két okból is. Egyrészt a kipakolt halomból - idézünk egy hivatalos jelentésből - az "illegális fémhulladék kiemelést" bizonyítani gyakorlatilag lehetetlen, s ahogy egy kisvárosi rendőrőrs parancsnokhelyettese munkatársunknak fogalmazott, "a gépjárművek műszaki okmányai amúgy rendben voltak". Másrészt a rendőrök július 1-jéig elnézőbbek lehetnek ilyen esetekben: mondjuk a rendszámot felírják, de büntetni nemigen büntetnek.
Mindez azonban a tényleges fémhulladék-kereskedelemnek csak a felszíne. Rácz Gergelytől, a Roma Felzárkóztatási Program egyik szakértőjétől lapunk úgy értesült, hogy akár a 35-40 ezer főt is meghaladhatja azon szegény, cigány és nem cigány polgártársaink száma, akiknek a mindennapi megélhetésében egyelőre helyettesíthetetlen szerepet játszik a fémhulladékgyűjtés és -kereskedés.
Ez a tevékenység az esetek jelentős részében a bűnözéssel is határos. Szinte naponta érkeznek hírek arról, hogy a közlekedésben létfontosságú vezetékeket, csatornafedeleket, árvízi berendezéseket tulajdonítanak el tolvajok, s ezeket az illegalitás határán működő átvevőhelyeken pénzre váltják. Egy csatornafedél könyv szerinti értéke az egyik kisvárosi közművállalat közlése szerint 22 500 forint, miközben az átvevő telephelyi áron a szemünk láttára 1950 forintot fizetett érte. Az átvevő természetesen pontosan tudja, mi került a birtokába, ezért tízkilós kalapácsokkal már az udvaron darabokra törik az anyagot; ellenőr legyen a talpán, aki megmondja, mi volt eredetileg a vasgyűjtő kosárba tett törmelék. A helyzetet tovább súlyosbítják azok a "minikohók" (egyszerűbb megoldásban máglyák öntöttvas fedéllel), amelyek majd' minden nagyobb tételben forgalmazó átvevőhelyen léteznek - ezekben a lopott ólomcsövet éppúgy darabos tömbbé lehet formálni, mint a műanyag köpenyétől megfosztott rézkábelt vagy a színesfém-kategóriába sorolt egyéb alapanyagokat - netán a bronz köztéri szobrok darabjait is. Az állandóan cigánybűnözést emlegető Jobbik a fémlopást a legszigorúbb büntetőjogi kategóriába, a terrorfenyegetés és a szervezett bűnözés körébe rendelné. Tavaly év végén felmerült az is, hogy a területet lényegében államosítani kellene, a legális felvásárlók pedig koncessziót kaptak volna tevékenységükhöz. Ez az ötlet - legalábbis egyelőre - lekerült a napirendről.
Így lenne
Az állam mindenesetre igyekszik a lehető legszigorúbban szabályozni a fémfelvásárlást. Január óta kizárólag saját hulladékot (a személyes okmányok bemutatásával) szabad értékesíteni Magyarországon, az átvevőnek pedig regisztrálnia kell a leadó és az áru alapvető adatait. Ezzel azonban - részben a fent leírtak miatt - a probléma megmaradt, a parlament elé terjesztett új szabályozás indoklása legalábbis így tartja. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a terület újraszabályozását célzó áprilisi törvényjavaslat expozéjában lényegében kimondta, hogy a januártól hatályos törvény nem érte el a célját, a fémkereskedelemben tapasztalható visszaéléseknek, a vagyon elleni bűncselekményeknek újabb szigorítással kell elejét venni. 2010-ben 63, 2011-ben 69 esetben derített fel az adóhatóság illegális színesfémtelepet. A gazdasági tárca szerint a jogszabály célja a fémlopások felszámolása, visszaszorítása, a kulturális javak védelme, a hatóságok közötti hatékonyabb együttműködés elősegítése, illetve a tisztességes fémkereskedők helyzetének javítása. A módosítások között említette, hogy meghatározott fémeket (ilyen például a csatornafedél) a kereskedők csak külön igazolással, a velük szerződésben álló közszolgáltatóktól vehetnek át, és adott esetben a magánszemélyeknek is rendelkezniük kell ilyen igazolással. Némi leegyszerűsítéssel: a bevitt fémhulladékról ellenőrizhető "eredetigazolás" kell majd, megszűnik vagy legalábbis szerfölött kockázatossá válik tehát a "lakossági gyűjtőhelyek" azon eddigi gyakorlata, hogy a begyűjtött hulladék legális származását hasra ütve "papírozzák le". A hulladék útja a gyűjtőhelyek és a feldolgozók között már legális - ezért kell a terület minél "alsóbb szintjein" tovább szigorítani -, aminek következtében tízezrek eddigi megélhetése kerül veszélybe.
| ||
Magánszemélyeknél a javaslat három köbméterben korlátozza az ingatlanukon tartható engedélyköteles anyagmennyiséget. Bővítik a kereskedők jelentési kötelezettségét is, valamint szigorítják a szankciókat, növelik például a bírságok összegét. Vargának nincsenek illúziói: szerinte a javaslat elfogadásával sem fog egyik pillanatról a másikra megszűnni az illegális fémkereskedelem, de sokkal szigorúbb, ellenőrzöttebb helyzet alakul ki a piacon. Már ha Brüsszel is így látja jónak - a módosító passzusokat ugyanis előzetes egyeztetésre küldte ki a közösség illetékeseinek a magyar kormány. A jelenlegi szabályozás szinte szigorúbb már a nemesfémforgalmat irányító regulánál is - legalábbis Vitányi Márton, a Magyar Fémhulladék Feldolgozók és Forgalmazók Szövetségének szakértője szerint. Állítása szerint a telephelyeken havi rendszerességgel jelenik meg valamilyen ellenőrző csoport, de a valóban legálisan működő cégeknél viszonylag ritkán találnak hibát.
Fémhulladék exportra is
A hazai fémfelvásárlás pontos viszonyairól jelenleg nincs megbízható adat. A szakmából származó becslés szerint a legális értékesítés meghaladja az évi ötvenmilliárd forintot. Ez a tétel a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól kapott információink alapján mintegy 650-660 működő vállalkozás 720-750 telephelyén kap hivatalos keretet. Ezek a vállalkozások a hatósági információink szerint valóban az ellenőrzések rendszeres célpontjai: nemcsak a bizonylati fegyelmet vizsgálják a revizorok, hanem a környezetvédelmi feltételek, a higiénia és munkavédelmi előírások érvényesülését is. A legális telephelyeken az árut a lehető legalaposabban szétválogatják, esetenként bevizsgáltatják a veszélyes szennyeződések kimutatására is, majd a nagybani felvásárlókhoz továbbítják. A két legnagyobb ezek közül "zd, illetve a mostanában finanszírozási gondokkal küszködő Dunaferr. A fennmaradó rész exportra megy: a vas és az egyéb acéláru főként Olaszországba és Horvátországba, a színesfémek, elektronikai bontott áruk fő célpontja Németország és Ausztria. A rendszeres beszállítók között meghatározóan a nagyobb gépipari cégek, kisebb mértékben a javítóüzemek szerepelnek, és el nem hanyagolható mértékben jelen vannak a napjainkban már illegálisnak számító "lakossági gyűjtőhelyek" is - például a korábban említett családi vállalkozás is ide sorolandó. A tervezett további szigorítás nyomán ez utóbbiak bizonyosan lehúzhatják a rolót.
