A hazai szemétszállítás a 2000-es évek elején kapott lendületet, amikor nálunk is érvénybe léptek a korábbinál jóval szigorúbb uniós előírások. Akkor érkeztek Magyarországra a tőkeerős – főleg osztrák és német hátterű – külföldi cégek, akik jelentősen emelték a szolgáltatások színvonalát. A fejlesztéseket az Európai Unió is támogatta, becslések szerint több mint 100 milliárd forint uniós forrás érkezett elsősorban a megfelelő hulladéklerakók kiépítésére. Amikor 2009-ben be kellett zárni minden, nem szabványos lerakót, jelentősen megemelkedtek a szemétszállítási díjak, de azzal minden szakértő egyetértett, hogy a lakossági hulladékgazdálkodási rendszer jól teljesített a következő években, és kialakult egyfajta verseny is a piacon (lásd: Kukába vele, Magyar Narancs, 2013. július 18.). Igaz az is, hogy a hulladékszállítás ellenértéke jelentősen szóródott az ország területén, és igénybevételtől függetlenül mindenkitől ugyanakkora díjat szedett az adott szolgáltató. Ráadásul a hulladékgazdálkodás területén „valóban szükség volt egy koncentrációs folyamatra, mert a működő vállalkozások többsége túlságosan kicsi volt” – fogalmazott lapunknak korábban Mihályi Péter, az MTA doktora (lásd: Farkasétvágy, Magyar Narancs 2015. december 10.).
Államosítás és káosz
A nagy államosítási és rezsicsökkentési láz így a szemétszállítást is elérte. 2012-től kezdve csak olyan cég végezhet szemétszállítást, melynek többségi tulajdonosa önkormányzat vagy az állam, és a tevékenységet kizárólag nonprofit alapon lehet végezni. A jellemzően külföldi magántulajdonosok kénytelenek voltak tehát a tulajdonukat részben vagy egészben átadni az állami szereplőnek, bukva a megelőző évekbeli befektetéseiket. Az államosítást és a szolgáltatás nonprofittá tételét a gyakori lakossági panaszokkal és az újrafelhasználás alacsony hányadával indokolta az akkori illetékes államtitkár Illés Zoltán, aki azzal számolt, hogy egy-két év alatt 30-40 százalékkal csökkenhet a lakossági szemétszállítás díja. Ez nem történt meg, sőt a szemétszállító cégek terhei jelentősen megnövekedtek. 2013-ban jött a szemétszállítási díjak befagyasztása, majd a rezsicsökkentés. Később bevezették a hulladéklerakási díjat (amely kezdetben 3000 forint volt tonnánként, idén már 9000 forint), a hatósági felügyeleti díjat (évente lakosonként 100 forint), és természetesen a hulladékszállítóknak is meg kell fizetni a tranzakciós adót, az elektronikus útdíjat vagy a rekordmagas, 27 százalékos áfát. A társaságok legálisan csak a minél több szelektív hulladék begyűjtésével tudnak extra jövedelemhez jutni, ám abból lehetetlen annyit összeszedni, hogy minimálisan kompenzálni tudják a kieső bevételeket. Az évi sokmilliós extra költségek veszteségessé tették a többségükben önkormányzati cégeket, melyeknél nem csupán a fejlesztésekre és az amortizációra nem jut pénz, de sok helyen csődközeli helyzetbe kerültek a társaságok. Az ország nagyobb részén önkormányzati tulajdonú cégek végzik a szemétszállítást, míg az állam a saját érdekeltségeit (többek közt a korábban külföldi tulajdonban lévő Remondist és AVE Magyarországot) a 683 millió forintos alaptőkéjű Nemzeti Hulladékgazdálkodási Kft.-be (NHSZ) szervezte össze. A mintegy 1,5 millió embert kiszolgáló állami csoport 2014-et 960 milliós veszteséggel zárta; tavaly már csak 128 millió volt a mínusz. Legnehezebb helyzetbe viszont azok az önkormányzati cégek kerültek, amelyeknek több, egymástól távoli településről kell elszállítani a szemetet.
Az államosítás után, 2013-ban 400 olyan település volt az országban, ahol az önkormányzat nem tudta megoldani a szemétszállítást, és a katasztrófavédelemre hárult a helyzet megoldása. Ha ugyanis valahol megszűnik a szemétszállítás, az illetékes önkormányzatnak ezt három napon belül jelentenie kell a katasztrófavédelemnek, amely két héten belül kijelöl egy közérdekű szolgáltatót, aki köteles elvinni a szemetet. „Ilyen esetben a katasztrófavédelem először felméri, mely cégek alkalmasak arra, hogy az adott területen ellássák a szemétszállítást, és velük egyezik meg. Csak előzetes egyeztetés után lehet egy társaság közérdekű szolgáltató, ezért nem szerencsés ezeket a cégeket »kényszerszolgáltatónak« nevezni, ahogy azt gyakran teszik” – tájékoztatta a Narancsot Mukics Dániel, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság helyettes szóvivője. Mukics szerint az elmúlt években javult a helyzet, mert jelenleg 158 településen végzi közérdekű szolgáltató a szemétszállítást, bár ez a szám néhány héten belül a duplájára nőhet. A 109 települést kiszolgáló gödöllői Zöld Híd Régió Nonprofit Kft. június 20-ig, míg a 33 településen aktív Észak-Pest Nyugat-Nógrád Megyei Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. (ÉNYMK) június 30-ig tudja csak ellátni feladatát. „Ha a hónap közepéig nem érkezik segítség az államtól, akkor a katasztrófavédelemnek kell majd átvennie a szemétszállítást a körzetben. Valószínűleg a Zöld Híd lesz a kijelölt szolgáltató ezután is, mert a térségben ez az egyetlen cég, amely képes ellátni a feladatot” – mondta a Narancsnak Gémesi György, Gödöllő polgármestere. Júliustól tehát 300 településen kell a katasztrófavédelemnek megoldani a szemétszállítást, ami azt is jelenti, hogy a szolgáltatásért – szemétdíj és adó formájában – duplán fizet a lakosság, hiszen az ilyenkor felmerülő többletköltségeket az állam állja. Országszerte egyre több cég kerül hasonló helyzetbe, ami sokak szerint azzal fenyeget, hogy nyáron egyre több helyen állhat le a szemétszállítás.
Még több államosítás
A cégek egyre nagyobb veszteségeire reagálva az állam ismét belenyúlt a rendszerbe, és tovább államosította a szemétszállítást, tovább korlátozva az önkormányzatok önállóságát. Januárban létrejött a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV) a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium felügyelete alatt. A szemétszállítást és a hulladékok lerakását továbbra is az állami vagy önkormányzati tulajdonú cégek végeznék (az önkormányzatok megrendelésére), ám a díjakat az NHKV szedné be országszerte, és osztaná vissza a társaságoknak. A díjak nagyjából 80 százalékát kapnák vissza a szolgáltatást ténylegesen végző cégek, de hogy pontosan mi alapján történne a visszaosztás, azt nem tudni. Ami biztos, hogy az eddig felhalmozott veszteségeket nem veszi át az 500 millió forintos alaptőkével és 4,8 milliárd forintos működési költségvetéssel létrehozott NHKV, amely a bevétel fennmaradó 20 százalékát is magára költené. Mivel a lakossági hulladékkezelést 100–140 milliárdos piacnak becsülik, az NHKV-nak évente 20–28 milliárd juthat. A szemétszállítás koordinálása tehát komoly feladat, amit az is mutat, hogy az NHKV vezetői havonta egymilliós fizetést, míg az „egyéb munkavállalók” átlagosan hatszázezer forintot vihetnek haza. A megfelelő adatok begyűjtése után a központi koordináló cégnél döntenének arról is, melyik cég mire kaphat fejlesztési forrást. Nem véletlen, hogy sokakat a Klik-re emlékeztet a módszer, melynek kudarcos működését épp ezekben a hónapokban ismerte be a kormány. „Az átalakítással nem emelkedik a szemétszállítás díja, sőt a szelektív hulladékgyűjtési rendszer terjedésével akár mérséklődhet is, miközben javulhat a szolgáltatás színvonala” – állította az NHKV indulásakor Szabó Zsolt, az NFM illetékes államtitkára. Az ágazatban még a minisztérium óvatos becslése szerint is 13 milliárd forint veszteség keletkezett évente, ám központi koordinációval és nonprofit működéssel minden rendbe jönne az államtitkár szerint. Ehhez képest a működését sem tudta elkezdeni a mindössze egy budapesti irodával rendelkező holding. A szemétdíjak kiszámlázását már áprilistól az NHKV-nak kellene végeznie, de állítólag az állami cég számlázási rendszere sem készült még el. Ha pedig nincs számla, nincs bevétel sem, és akkor nincs visszaosztás sem a szemétszállító cégeknek. „Mivel április elsejével a törvény megtiltotta, hogy a hulladékkezelő cégek számlázzanak, így az önkormányzati tulajdonú Zöld Híd sem bocsátott ki számlát azóta. Van olyan önkormányzati tulajdonú cég, ahol a túlélés érdekében mégis számláznak, de minket azonnal elővennének, ha ezt megtennénk. Az NHKV által javasolt bérszámlázás sem szabályos, egy egyszerű rendelkezéssel nem lehet felülírni a törvényt” – magyarázta Gémesi. Gödöllő polgármestere azt sem tudja, mennyi pénzt kaphat vissza a törvényben meghatározott feladataira a 300 ezer embert kiszolgáló Zöld Híd az NHKV-tól, és azt sem, hogy mikor. Ha lesz bevétele, az NHKV elvileg utólag, negyedévente fizetne a cégeknek 30 napos fizetési határidővel, ám a gyakorlatban ez akár 60 nap is lehet az ügyintézés miatt. Gémesi szerint azonnali, 15-20 milliárdos forrást kellene biztosítani a hulladékszállítást végző cégeknek annak érdekében, hogy ne omoljon össze a rendszer egy-két hónapon belül. „Előre lehetett látni, hogy az új rendszer működésképtelen lesz. Mi mindent elmondtunk, és sok javaslatot letettünk az asztalra, a kormány mégis azt a szabályozást fogadta el, melytől mi óva intettük őket” – magyarázta Gémesi. A polgármester szerint sok fideszes önkormányzatnál is fel vannak háborodva az új rendszer miatt, de ők a lojalitásuk miatt csendben maradnak. Gémesi György úgy látja, a törvényt készítették elő rosszul, és előfordulhat, hogy a kormányban nem tudják, mi a helyzet valójában: „Akik azt a feladatot kapták, hogy tájékoztassák a kabinetet, nem azt mondták el, ami a valóság.” „Már tavaly is abba akartuk hagyni, mert látszott, hogy törvényesen működve durva veszteségeink lesznek, de meg akartuk várni, hogy mi lesz a legújabb szabályozás. Lehet, hogy önhibájukon kívül, de most már úgy látjuk, hogy az NHKV-nál nincsenek felkészülve a feladatra, teljesen kiszámíthatatlan minden. Előretekintve is olyan finanszírozási képletet adtak meg, amiből szerintem még ők se tudják, hogy mi fog kijönni, mi pedig pláne nem” – ezt már Papi Zoltán, az ÉNYMK egyik vezetője nyilatkozta az Indexnek. Az NHKV a problémákra egyelőre annyit tudott reagálni, hogy kiírt egy pályázatot, melyen „likviditási hiány előfinanszírozását” lehetett igényelni. Az a cég, amelyik gyorsan kapcsolt – az igénylésre mindössze négy (!) napjuk volt a cégeknek –, az a második negyedév első két hónapra eső díjának 60 százalékát kaphatta meg; ez a pénz mindössze a hiány csökkentésére elég. A nemzeti kukaholdingnál most azt ígérik, hogy július elsejével tudják elkezdeni a számlázást és a tényleges működést. Az átalakítás okairól és a finanszírozási nehézségekről kérdeztük a Fejlesztési Minisztériumot és az NHKV-t is, de lapzártáig nem érkezett válasz.
Az egyetlen valóban nyereséges szolgáltató az országban Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. (FKF), amely a cég saját számításai szerint 4,8–7,1 milliárd forintot bukhat az új szabályozás miatt. Nem csoda, hogy Budapest főpolgármesterének sem tetszett a központi újraelosztás terve. Tarlós István pár hete még arról nyilatkozott a Magyar Nemzetnek, elfogadhatatlan, hogy az NHKV a budapestiek szemétdíjából fizesse ki a vidéki társaságok veszteségeit, és ezért az áprilisi határidő után is az FKF fogja beszedni a szemétdíjat. Mivel Tarlós szerint az átszervezés miatt a hulladékgazdálkodás uniós támogatású fejlesztései is veszélybe kerültek, ezért Kocsis Máté fideszes fővárosi tanácsnokkal együtt Orbán Viktor miniszterelnöknél kérik a főváros legalább másfél milliárdos állami kompenzációját, és főpolgármesterként kezdeményezi a hulladéktörvény módosítását az Országgyűlésben. Tarlós azt is elmondta a lapnak, hogy hónapok óta „bombázza leveleivel” az NFM-et, ám Seszták Miklós tárcája válaszra sem méltatta. Ehhez képest a Fővárosi Közgyűlés lapzártánk után (június 8-án) egy olyan előterjesztésről szavaz, amely az FKF és az NHKV közötti együttműködésről dönt, és amely rögzíti, hogy az FKF mindent megtesz a törvényi előírások betartásáért. Mivel az előterjesztést Tarlós két helyettese nyújtja be, azt minden bizonnyal megszavazza a fideszes többségű közgyűlés. Azt viszont, hogy Tarlós miért vett 180 fokos fordulatot az ügyben, nem tudtuk meg, mert a főpolgármester a közgyűlési döntés előtt nem kívánt nyilatkozni.
Meddig tart az államosítás?
Noha az átállás idejére garantálható a káosz, és vélhetően több munkája lesz a katasztrófavédelemnek is, a szemétszállítás valószínűleg nem áll le. A kérdés viszont változatlan: mi értelme volt az újabb, milliárdokat felemésztő átalakításnak? Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter februárban azt nyilatkozta, hogy „új működési modell bevezetését tervezi a kormány az ivóvíz-, szennyvíz-, gáz-, áramszolgáltatás, a távfűtés, hulladékkezelés és a közétkeztetés területén”, méghozzá nonprofit alapon, szoros állami felügyelet alatt. Ha a cél valóban a teljes államosítás, akkor jó irányba halad a kormány. Az önkormányzati tulajdonú szemétszállító cégek teljesen kiszolgáltatottak az NHKV-nek, amely azt a társaságot hagyja csődbe menni, amelyiket csak akarja, és a katasztrófavédelem adott esetben mindenhol az állami NHSZ-t jelölheti ki szolgáltatónak. Az állam viszont jellemzően spórol a beruházásokon, nem érdeke fejleszteni, ha pedig mégis beruház, azt jellemzően a piacinál jóval drágábban teszi. Így arra lehet számítani, hogy csökken a szolgáltatások színvonala, és a teljes összeomlás előtt jelentős költségvetési támogatást kell a rendszerbe pumpálni. Ha valóban minden közszolgáltatás állami és nonprofit lesz, az évente 100–180 milliárdos extra kiadással terhelheti a költségvetést a szakértők szerint.
A másik lehetőség, hogy csupán tranzitállamosítás zajlik. Az állam az adósságátvállalásért cserébe átveszi a szolgáltatók – többnyire uniós támogatásból felépült – infrastruktúráját, az adók és a díjbefagyasztás eltörlésével nyereségessé teszi az ágazatot, majd eladja az egészet egy megbízható nemzeti vállalkozónak. Ráadásul 2020-ig még több százmilliárd uniós forrás kerülhet a hulladékszállító és -feldolgozó társaságokhoz, amely szintén vonzó az utóbbi években felemelkedő, és uniós pályázatok elnyerésében már tapasztaltnak számító rétegnek. Persze, az is lehet, hogy csak egy rosszul előkészített döntés eredménye a mostani káosz, és a hiba beismerése helyett a kormány inkább előremenekül. Az viszont biztos, hogy mindeközben ismét milliárdokat dobtak ki a kukába.
