Riport

A hanghallás újszerű megközelítése világszerte új reményt és eszközt adhat a felépüléshez a pszichotikus zavarokkal, illetve szkizofrénia diagnózissal élő emberek számára. Öt éve már Magyarországon is működnek hanghalló csoportok.

Van az egészségügyi ellátórendszernek egy különösen mostohán kezelt rétege: karbantartók, takarítók, adminisztrátorok, akiknek a munkája elengedhetetlen a zavartalan működéshez. Ők hosszú évek óta kimaradnak az ágazati bérrendezésből.

Miközben egy rakás pénzt kiad külsősöknek közbeszerzési tanácsadásért, és van egy erre a célra fenntartott állami cég is, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ több, általa kiírt kórházi közbeszerzés súlyos szabálytalanságai miatt százmilliós bírságot fizethet.

A fővárosi taxirendelet jelentősen megdrágította a taxizást, gyakorlatilag megszüntette az utasokért folytatott versenyt, ám a csalók száma alig csökkent. Most azonban megvan a politikai akarat is a hiénák kiszorítására, mert ártanak a turizmusnak – márpedig az idegenforgalomban egyre jobban terjeszkednek az Orbán Viktorhoz köthető körök.

Néhány hete egy zavarba ejtő honlapra bukkantam: az oldal az öngyilkosságról szól, ám a szöveg olvastán nem úgy tűnik, mintha szerzője egyértelműen lebeszélni szeretné az ilyen gondolatokkal küzdő embereket (ahogyan az a hangoztatott szándék szerint célja lenne).

Új szelek fújdogálnak azoknál a napilapoknál, amelyeket Andy Vajna nemrég megvásárolt. Ismerősek ezek a szelek.

Aki nem bírja a holttestek látványát, a vért, a komoly fizikai megterhelést és a kiszámíthatatlanságot, ne menjen tűzoltónak. Ők feszítik fel a bejárati ajtót, ha a szomszéd már hetek óta nem ad életjelet, balesetkor ők vágják ki a járműből a sérülteket, de őket hívják a viharkárok felszámolásához, és akkor is, ha valaki a magasból leugorva vetne véget az életének.

Ők dobják ki a kötelet kikötéskor, és velük találkozni legtöbbször a fedélzeten. A kapitányra nem panaszkodnak, az itthoni fizetésekre igen. Utánajártunk, milyen a magyar matrózok élete.

Húsba vágó lánc, éheztetés, verés: mindennaposak az állatkínzásos botrányok, a jogi háttér hiányos, a hatóságok felkészületlenek.

Mosolygósak, kedvesek, kifogástalan megjelenésűek. Általában ilyennek képzeljük és ilyennek is látjuk a légiutas-kísérőket. De mi van a mosoly mögött? És mit csinálnak, ha épp nem a felszolgálással, illetve a biztonsági övek ellenőrzésével vannak elfoglalva?

Első alkalommal jöttek össze a hazai független lemezkiadók, hogy vásárra vigyék portékájukat, bár a reménybeli eladásoknál fontosabb volt, hogy megismerjék egymást.

Amióta betiltották Magyarország természetes vizein a halászatot, a hazai gasztronómia is szegényebb lett, nem is kevéssel: a hazai természetes vízi hal nyomtalanul eltűnt az étlapokról és a halasok kínálatából. Mit pótolhatnak ebben a helyzetben a halgazdaságok, mit tehetnek a csúcséttermek, és mivel kell beérnie a mezei halimádónak? Ennek jártunk utána.

Aki tehetné, menekülne onnan. Vagy örül, hogy nem ott kell élnie. Drog, agresszió, rábírás üzletszerű kéjelgésre, kitartottság, kosz, nyomor. VIII. kerület, Józsefváros, az elfelejtett Diószeghy Sámuel utca. Pedig ott is csak emberek élnek.

Gyakori ismerőseink, belátnak a küszöbön túlra, ismerik az étkezési szokásainkat, mégsem tudunk róluk semmit. Milyen körülmények között dolgoznak, hogyan fizetik őket, miként trükköznek, és egyáltalán, megéri-e nekik az ételkihordás? A pizzafutárok nyomába eredtünk.