Az "ős" Fedél Nélkül afféle érdekvédelmi, információs kiadvány volt, amit alapítója, Ungi Tibor (1953-1999) - a Hajléktalanokért Társadalmi Bizottság (HTB) tagja, maga is hajléktalan - sorstársainak szánt: hol van éjszakai szállás, melegedő, ingyenkonyha.
Miután a HTB kiadásában megjelent "Helyzetjelentésekben" az összes, az érintetteket érdeklő információt közölték, megváltozott a profil: a Fedél Nélkül immár a nagyközönséghez kívánt szólni, elsősorban az otthontalanok cikkeit, műveit közölte, de a legfontosabb mégiscsak az lett, hogy a lap terjesztői munkához és ezzel némi jövedelemhez jussanak. Ungi Tibor vállalkozásához a Menhely Alapítványtól kért és kapott segítséget - az elmúlt húsz évben e szervezet volt a lap kiadója.
Fénymásoló műhely
Az alapítvány kezdetben a főszerkesztő bérén túl helyiséget és a sokszorosításhoz szükséges eszközöket biztosította a megjelenéshez. A terjesztők számáról és a példányszám kezdeti alakulásáról nincsenek pontos adatok, de a szerkesztőségben dolgozók visszaemlékezései szerint a '90-es évek végén egy-egy számból gyakran tízezer példánynál is több fénymásolat készült a Kürt utcai irodában.
Az első "hivatalos" lapszám 1993 júniusában jelent meg négy oldalon, fénymásolva, a visszaemlékezők szerint "akkora példányszámban, amekkorára igény volt", s ezután is még sokáig egész nap zakatolt a fénymásoló a Kürt utcában. Az első néhány számot kivéve a Fedél Nélkülnek nem volt konkrét ára, a fénymásolt laphoz a terjesztők ingyen jutottak hozzá, és az olvasóktól kapott adományok teljes egészében őket illették. "Kezdetben nem volt más, mint segélykiáltás. Az volt a legfontosabb, hogy a hajléktalan emberek hírt adjanak magukról a világnak: halló-halló, figyelem, mi is létezünk!" - mondta a Narancsnak a lap egyik munkatársa.
Az alapítványi támogatás ellenére a Fedél Nélkül afféle féllegális kiadványként cirkált a városban, de 1997-ben helyükre kerültek dolgok. Egyrészt időszaki lapként vette nyilvántartásba a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, másrészt pedig azzal, hogy a címlapra jó nagy betűkkel kiírták: "a lapnak meghatározott ára nincs", védettséget szereztek maguknak.
Az alapító-főszerkesztő 1999-ben bekövetkezett hirtelen halála után változtatások jöttek. A lap székhelye továbbra is a Menhely Alapítvány nappali, Kürt utcai melegedője maradt, de a szerkesztőbizottság szétesett, néhányan új lap indításába kezdtek - ez lett az Új Fedél Nélküli. A régi élére viszont egy koordinátor került, aki a szerkesztőség és az alapítvány közötti kapcsolattartásért felelt, illetve az újság előállításának technikai feladatait látta el, és ő foglalkozott a terjesztőkkel is. Noha létezett egy ún. terjesztői szabályzat, ezt akkoriban csak kevesen vették figyelembe, mindenki úgy boldogult, ahogy tudott.
A lap történetében 2000. március 9-én ért véget a fénymásoló korszak, megváltozott az újság formátuma: 8 oldalon, kétszínnyomással, nyomdában készült, ami elsősorban annak köszönhető, hogy találtak egy olyan nyomdát, ami majdhogynem szívességből dolgozik. A megváltozott körülmények között a Menhely a koordinátor bérét és a helyiséget biztosította a működéshez, a terjesztőknek viszont már közvetlenül a nyomdától kellett megvásárolniuk az eladásra szánt újságokat. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a nyomda egy részmunkaidős alkalmazottat fizet, aki a szerkesztőségben tetszőleges példányszámú újságot ad el annak, aki érvényes terjesztői igazolvánnyal rendelkezik. Ez a gyakorlat azóta sem változott, de ma már a Fedél Nélkül 12 oldalon, színes borítóval jelenik meg. A terjesztők 30 forintot fizetnek egy példányért.
| ||
2003-ban már 635 regisztrált tag vett részt a Fedél Nélkül munkájában, ám a terjesztői hálózat lényegében önjáróvá vált, mindenki saját belátása, vérmérséklete szerint végezte munkáját, senki sem követelte a terjesztői szabályzat betartását, az alapítvány munkatársaival a tagok egy része kifejezetten türelmetlenül kezdett el viselkedni. A kiadó a helyzetet egy idő után tarthatatlannak ítélte, úgy döntött, jobban odafigyel a terjesztőkre, a bővülő feladatok ellátására pedig 2003 végétől két részmunkaidős koordinátort alkalmazott. A terjesztőkre vonatkozó szabályok szükséges szigorítása nyomán átláthatóbbá vált a rendszer. Megváltoztak a terjesztői regisztráció feltételei, a tagok törzsadatain túl nyilvántartásba vették a teljesítményüket mutató forgalmi adatokat is. Ettől kezdve kétféle terjesztői státusz létezik: "regisztrált, teljes tag", illetve "ideiglenes terjesztő". Utóbbi csoportba egyrészt az új jelentkezők tartoznak, illetve azok, akik a koordinátor szerint nem tartották be a szabályokat. A regisztrált terjesztők fényképes, hat hónapig érvényes igazolványt kapnak, az ideiglenes terjesztői igazolványon nincs fénykép, érvényessége pedig legfeljebb négy hét. A megkülönböztetést segítik a Fedél Nélkül egyenruhái is: a láthatósági, illetve az ideiglenes (kék) és a regisztrált (piros) terjesztői mellény, egyenpóló és persze a kitűző, ami igazolja, hogy tulajdonosa rendszeresen részesül a BRFK balesetvédelmi oktatásában.
"Önálló entitás"
A "rendrakás" sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezután egyre többen fordultak bizalommal a koordinátorok felé, akár a lapterjesztés körülményeivel, akár magánjellegű problémáikkal kapcsolatban, sőt a hangadó elégedetlenkedők ellenében is kiálltak a szabálykövető terjesztési normák mellett. Ma valamennyi általunk megkérdezett terjesztő természetesnek veszi, hogy van egy szabályzat - "úgy, mint bármely más munkahelyen" -, amit be kell tartani. "Mindennap változik, hogy éppen mennyit dolgozom, de ha munka van, akkor munka van, olyankor nincs alkohol, nincs semmi, csak utána" - mesélte Károly, a Fedél Nélkül egyik terjesztője.
A rendszer működőképességének javítását tette lehetővé a helyszíni ellenőrzés gyakorlata is. "A program kezdetekor a legfontosabb a bizalomépítés volt - mondta Kepe Róbert koordinátor -, illetve, hogy képet kapjunk az újságot árusítókról munka közben. Megfigyeltük és elemeztük, hogyan végzik munkájukat, felmértük az igényeket, vagyis a legfontosabb a már regisztrált eladók terjesztési szokásainak figyelemmel követése, javítása volt, illetve a más terjesztőkkel való konfliktusok kezelése. A 'helyszínelések' ma sem konfliktusmentesek, az együttműködést elutasító regisztrált árusítók - mert vannak ilyenek is - és a lapot koldulásra használók olykor kifejezetten ellenségesek. De a sokadik találkozás után néhányan beadják a derekukat, mások viszont felhagynak azzal, hogy visszaéljenek a Fedél Nélkül lejáratásával." A lappal kolduló embereknek egy időben a koordinátorok a Fedél Nélkül példánya helyett új munkaeszközt, laminált táblát kínáltak a következő felirattal: "Szegény vagyok, kérem, segítsen!" - a táblákból azonban nagyon kevésre volt igény.
"Valahogy úgy alakult a '90-es években, hogy ha valaki elkezdett koldulni, szerzett egy régi, koszos Fedél Nélkült, és ez a szokás megmaradt, ha ma valaki vidékről jön, és koldulni akar, ugyanezt csinálja. Ez teljesen Budapest-centrikus, egyik vidéki városra sem jellemző" - mesélte több terjesztő. De Kepe Róbert, a Fedél Nélkül koordinátora is csak megerősíteni tudta a hallottakat: "A legkomolyabb kihívást az jelenti, hogy terjesztőinket megkülönböztessük azoktól, akik egy-egy lappal - legyen az Metropol, eredeti vagy fénymásolt Fedél Nélkül - a kezükben koldulnak az utcán. A megkülönböztetés célja nem az, hogy a koldusoktól való elfordulást erősítsük, csupán szeretnénk elérni, hogy a Fedél Nélkül terjesztőivel együtt jól megfogható, markánsan körvonalazott, önálló entitást képezzen."
A regisztrált terjesztők helyzetén próbáltak javítani úgy is, hogy pályázati támogatásokból 18 egyedi sorszámmal látták el a lap példányait, és regisztrálták, melyik sorszámú lapot melyik terjesztő vásárolta, így meg tudták állapítani, hogy a "koldusoknál" és a "feketeárusoknál" lévő újság kitől származik. Ám az ilyen és ehhez hasonló lépések ellenére sincs biztos recept a keveredés elkerülésére: a Fedél Nélkül működésének legnagyobb problémája jelenleg is az újsággal kéregetők visszaszorítása, valamint a "rendes" és "rendetlen" terjesztők megkülönböztetése.
"Az emberek egy része azt gondolja, azzal tesz jót, ha nem kéri el az újságot. Vagy elkéri, de aztán odaadja egy koldusnak. Csak a kommunikációnk erősödése tudna segíteni ezen, de nem egyszerű feladat kétmillió embernek átállítani az agyát, persze nem is kell annyinak. Senki sem tesz jót azzal, hogy pénzt ad, de nem fogadja el az újságot, mert ezzel a terjesztő munkáját - akarva-akaratlanul - kicsit leértékeli, annak az embernek az önbecsülése kicsit megcsappan, sőt bele is tud kényelmesedni egy ilyen helyzetbe" - tette hozzá Kepe Róbert.
Soha véget nem érő pályázat
A szerkesztőség a 2004. február 12-én megjelent 250. lapszámában hirdetett meg egy azóta is futó pályázatot próza, vers és kép kategóriában. Az eredmények pedig önmagukért beszéltek: abban az évben Budapestről és három vidéki városból 837 pályamunka érkezett a szerkesztőségbe, 92 különböző személytől - 476 vers, 129 próza és 232 grafika. A beérkező munkák láttán nyilvánvalóvá vált az újdonsült szerzők tehetsége, illetve az, hogy mennyi lehetőséget kínál a közös munka. Havonta 3-3 alkotást díjaz a zsűri, kategóriánként szerény pénzjutalommal. A nyertes alkotásokat közli a lap - ezekből áll a 12 oldalas terjedelem nagy része -, ami a gyakorlatban azt is jelenti, hogy havonta kilenc szerző munkáját "tudják honorálni". (A legnívósabbnak ítélt szerzők írásaiból a 75. Ünnepi Könyvhét alkalmábólAlkonyzónacímmel antológiát adtak ki, majd 2008 novemberében jelent meg egy újabb, az Alkonyattól pirkadatig. A lassan tízéves pályázat körül formálódó szerzői csoport kiállításokon, felolvasóesteken, könyvbemutatókon is részt vesz.) A lap életében az aranykort a 2005-2008 közötti időszak jelentette, ekkor ugyanis az Európai Unió EQUAL programja is támogatta a lapot, amely az uniós támogatás megszűnése óta más-más pályázati forrásokból próbál a felszínen maradni.
A Fedél Nélkül az újságkészítés, illetve a szociális jellegű terjesztés mellett számos, a hajléktalan emberek életének alakulása szempontjából fontos missziós tevékenységet lát el.
Az Összefogás Közalapítvány támogatásával 18 terjesztőnek vásároltak szolgálati időt a nyugdíjbiztosítótól, így számukra az ezen időszakban végzett munkájukat elismerik majd a szolgálati idő összeszámolásakor, valamint 18 szerző és/vagy terjesztő részesült visszailleszkedési támogatásban, vagyis lakáshoz jutottak. Az Európai Gazdasági Térség, a Norvég Finanszírozási Mechanizmus és a Fővárosi Szociális Közalapítvány anyagi támogatásával indították el az Első kézből a hajléktalanságról című programot. Ennek keretén belül általános és középiskolákba, valamint felsőoktatási intézményekbe járnak - szociális munkások és otthontalan emberek - beszélgetni a hajléktalanságról, a hajléktalan emberek életéről.
A Fedél Nélkül egyedüli utcalapként élte túl az elmúlt 20 évet a magyar "piacon", ami nem lebecsülendő dolog. Még egy olyan sajtótermék esetében is kivételes teljesítmény, amely mögött komoly kiadóvállalat áll.
