Fotel, szék, mosdó. Az asztalon szamárfüles szexlapok, a kábeltévé pornócsatornára hangolva, kellemes pánsípzene. "Itt lesz még pár plakát, igyekszünk feldobni, bujábbá tenni a környezetet, bár az ügyfelek eddig sem panaszkodtak" - mondja dr. Szabó Katalin biológus, a donorprogramját 2007-ben beindító Humancell spermalaborjának vezetője, amikor bekukkantunk az ún. mintavételi szobába. A jelentkezők 3-5 napi szexuális önmegtartóztatás után léphetnek be ide, 3 napnál kevesebb esetén ugyanis csökken a spermiumszám, 5 nap után viszont csökken azok mozgékonysága. Ha a jelöltek mutatói megfelelnek az előszelekción, további szűrővizsgálatok következnek, és csak ezután lehetnek - némi anyagi ellentételezésért - spermadonorok.
"Rosszak a mutatók"
A kétszereplős, alig tízéves múltra visszatekintő magyar piacon a másik, marketingben mindenképpen erősebb és régebbi játékos a Krio Intézet. Évente néhány százan jelentkeznek programjukra, de nagyon kevesen alkalmasak. Dr. Balogh István vezérigazgató elsőként a kölcsönös bizalmat említi: ők fizetnek, a donornak pedig megjelenési kötelezettsége van. A program hónapokig tart, többször vissza kell menni az intézetbe, ezért is fontos az "adományozó" korrektsége és őszintesége.
| ||
A jelölteket mindkét helyen alaposan kivizsgálják, hosszú és költséges procedúra végén kerülhet csak sor a mintavételre. "Nem baj, ha nincsenek céljai, az se, ha csak egy kis pénzt akar vele keresni, nekünk a lényeg, hogy megbízható legyen, hiszen több mint százezer forintunkba kerül egy ilyen kivizsgálás" - jegyzi meg Szabó Katalin. Először spermaanalízist végeznek, a következő lépcső a virológiai, bakteriológiai szűrés, majd genetikai vizsgálat következik, az esetleges kromoszómaeltérésekre kíváncsiak. A családfaelemzéskor önbevallás alapján az örökletes betegségeket térképezik fel, a vizsgálatok sorát pszichológiai teszt zárja. A magyar szabályozás ugyan nem írja elő, de a Krio pszichotesztjében intelligenciavizsgálat is szerepel, a Humancellnél ezt az első vizsgálat során folytatott beszélgetés helyettesíti. Viszont egyik helyen sincs face control, a szubjektivitást mellőzik, bár Szabó szerint igyekeznek "egy bizonyos színvonalat elérő rétegből válogatni".
A donorjelölt négyszer ad mintát, az utolsó fagyasztástól számított hat hónap után vért vesznek tőle, de akkor már csak a HIV-fertőzést figyelik. Amennyiben ez a lelet is negatív, úgy hasznosítható, tehát eladható a minta. 40-50 ezer forintba kerül a másfél milliliteres ampulla, a szolgáltatást csak meddő párok, illetve egyedülálló nők vehetik igénybe.
A programra jelentkező nem lehet 18 évesnél fiatalabb és 35 évesnél idősebb, az apaság viszont nem kizáró ok. A kiválasztottak a fagyasztások alkalmával költségtérítést kapnak, de Szabó szerint, aki a pénz miatt jön, csalódni fog: a Humancell tíz-, a Krio tizenötezer forintot fizet alkalmanként.
A minta négy befejezett terhességig használható fel, vagyis egy donornak maximum négy gyereke lehet, de erről már nem értesítik. Az intézetek nem akarják megtartani a bevált donorokat, inkább újakat keresnek, bár ez nem is olyan egyszerű. Családos férfiak eleve nem jelentkeznek, inkább fiatal egyedülállók, egyetemisták, ám hiába a spermabankok félreértett "misztikuma", ők sem verik ököllel az ajtót, hogy bejuthassanak. Még a Csak szex és más semmi című film sem tudta felkelteni a donorbank iránt az érdeklődést.
A tapasztalatok szerint a jelentkezők spermaképe évről évre romlik. "A fiam mérnökhallgató volt, mondtam neki meg a diáktársainak, hogy legalább heccből jöjjenek el, hadd legyen viszonyítási alapunk a mostani fiatalok eredményeiről. Sajnos nagyon rosszak voltak a mutatók. Százból általában egy jelölt alkalmas" - mondja Szabó Katalin, pedig sokkal több kellene. "Szükség lenne jó donorokra - teszi hozzá -, de a meddőségi probléma a teljes ivarérett, nemzőképes populációra vonatkozik. Ebben benne vannak a donorjelöltek is, tehát minél nagyobb igény lenne rájuk, annál kevesebbet találni. Ezek a kevesek viszont szerencsére a csúcsminőséget képviselik."
A WHO szerint egy férfi akkor számít nemzőképesnek, ha 1 milliliter ondójában 15 millió ivarsejt van, ám a spermadonorok esetében ez nem elegendő, mivel a mintát fel kell dolgozni, fagyasztani és tárolni - márpedig az ilyesmi nem növeli a felhasználható ivarsejtek számát: az eljárás során az ondómintát fagyasztóoldattal a kétszeresére hígítják, a felengedéskor pedig a spermiumok mozgása sérül, egy részük nem is éli túl a folyamatot. A Krio a 70 millió feletti spermiumszámot preferálja, náluk nagyjából minden tizedik jelölt válhat donorrá, a Humancell viszont az ennél magasabb koncentrációjú, 80-100 millió körüli mintát fogadja csak el, ezért lehetséges, hogy náluk alig egyszázalékos a megfeleltek aránya. Ellenben mindkét intézet szerződésében szerepel, hogy a jelölt máshol nem veheti igénybe a mintavételnél szükséges ingyenes szűrést. Noha a kétszereplős magyar piacon ez jogos érdekvédelemnek tűnik, a sikeres mintaadás esetén pedig különösen érthető a "röghöz kötés", ám emiatt a Humancellnél jelentkező, de kieső "hetvenmilliós" alany nem mehet át a Krióhoz.
A megkérdezett jelöltek (akiket kivétel nélkül elutasítottak a leleteik alapján) motivációi változatosak voltak, a könnyen szerzett pénzt éppúgy emlegették, mint a felebaráti segítséget. Volt, akinek csupán jó poén a procedúra.
Pedig nem az. Magyarországon több mint 150 ezer meddő házaspár él, és igaz ugyan, hogy a nyolcvanas évek végétől, amióta létezik lombikkezelés, sokat javultak az esélyeik, de még így is sokan vannak, akiknek a donorprogram az utolsó esélyük.
| ||
Kell hozzá elhivatottság
Régebben a lombikkezelést végző intézetek is foglalkoztak ezzel, de a szerteágazó és roppant költséges orvosi vizsgálatok miatt rájöttek, hogy ez korántsem annyira jó üzlet. A Kriónál és a Humancellnél is elsősorban az őssejt- és szövetbank, a hímivarsejt-letétbank (itt a jövőre gondoló jelentkezők saját spermáját tárolják), no meg fizetős szakrendeléseik hozzák a pénzt. A donorprogram inkább presztízsnövelő az intézetek portfóliójában, ráadásul nem igényel külön beruházást, hiszen ehhez is ugyanazok a tárgyi feltételek szükségesek, mint például az őssejtbank működtetéséhez. Balogh István szerint a 25 százalékban sikeres beavatkozások "humanitárius és orvosi szempontból is kitüntetett jelentőségűek", hiszen olyan embereknek tudnak segíteni, akik nemzőképtelenek, ugyanakkor elismeri, hogy "a szolgáltatás iránti növekvő kereslet üzleti lehetőség is". Szabó Katalin szerint nem annyira: "Sok munka van vele, sok a törvényi megkötés, itthon ez nem annyira jövedelmező. Kell hozzá elhivatottság, no meg a többi tevékenység, ami segít eltartani a programot."
A program jelöltje lemond minden jogáról, semmilyen információt nem kaphat mintája sorsáról, és persze apaként sem kötelezhető semmire. Nálunk nincsenek, nem is lehetnének ún. open donor intézetek (lásd Színes katalógus c. keretes írásunkat), a törvénykezés az adományozót anonimitásra ítéli, sőt, ha néhány év múlva esetleg szüksége lenne a saját mintájára, legfeljebb akkor juthatna hozzá, ha előrelátóan - a donációval párhuzamosan - egy spermabankban is letétbe helyezte. Arra is volt már példa, hogy meddő párok apóstól, ikertestvértől vagy más közeli rokontól szerettek volna mintát kérni, de az anonimitás miatt erre - elvileg - nem kerülhet sor.
A szakemberek szkeptikusak a nyílt donációval kapcsolatban, tartanak attól, hogy bevezetése esetén a "fenyegető nyilvánosság" miatt jelentősen visszaesne a programba jelentkezők így is csekély száma. Szabó Katalin szerint a magyar társadalom nem elég érett, hogy ezt a témát, ami élethossznyi titok és súlyos teher is lehet, megfelelően kezelje, illetve, hogy egy felnövő gyerek komplexusok nélkül szembe tudna nézni azzal, hogy más a biológiai apja és az őt felnevelő "szülője".
Keanu, Richard, Bruce
Itthon legfeljebb leírt jellemzőkből (test-, szem-, hajszín, magasság, testsúly, különböző arc- és fejvonások, szőrzettípus, jobb- vagy balkezesség) lehet következtetni a mintaadó - így a majdani gyermek - sajátosságaira. Balogh István tovább árnyalja a képet: "Donort elsősorban fenotípusa, vagyis külső megjelenése alapján lehet választani, de mivel a foglalkozásra, egyes esetekben akár a vallási hovatartozásra vonatkozó adatok is rendelkezésre állnak - ez utóbbira a donornak nem kötelessége válaszolnia -, a választást e tényezők is befolyásolhatják. Magyarországon a legkeresettebb donor 175-180 cm magas, barna hajú, és barna, esetleg zöldes szemű, bár egyre népszerűbbek az 'egzotikus' fenotípusúak is. Általában elmondható, hogy a kapcsolatban élő nők a meddő férfi párjukra hasonlító donorokat keresnek, míg az egyedülállók a fantáziájukra hagyatkoznak. Időről időre van roma donorunk, de sajnos nem sok. Ugyanakkor érdekes, hogy a roma minták iránt éppen a romák nem érdeklődnek, tapasztalataink szerint meddő roma párok nem roma mintát szeretnének használni."
| ||
A Krio - üzletpolitikai megfontolásból, reklámfogásból vagy tán a vizuális fogékonyság miatt - a fenotípusokhoz hírességek arcait rendeli: Keanu Reeves, Richard Gere vagy éppen Bruce Willis segíti a könnyebb beazonosítást. "Tapasztalataink szerint az ügyfél nem érti félre ezt, és nem keresi nálunk Brad Pittet" - jegyzi meg Balogh István, hozzátéve, hogy a "Barbie-hatás", vagyis a minél ideálisabb, tökéletesebb alkatú donor keresése inkább a külföldi, részletes keresést lehetővé tevő intézeteknél dívik, ahol a webes katalógusban pluszpénzért még fényképet és bővebb profilt is kaphat az igénylő. A Krio vezérigazgatója egy érdekes esetet is fölelevenít: "Évekkel ezelőtt egy házaspár ragaszkodott, hogy fekete hajú és vendéglátós donort szeretnének. Elmagyaráztuk, hogy a hajszín genetikailag örökölhető, a foglalkozás azonban nem tartozik az emberi genom témakörébe. A csattanó pedig az, hogy volt ilyen donorunk, megvették, és sikeres volt a megtermékenyítés."
Más extrém kérések is előfordulnak, egy nő például afroamerikai, eszkimó vagy indián donort keresett. Amúgy a Humancellnek jelenleg tíznél kevesebb és kizárólag hazai donora van, a Kriónál a magyar-külföldi arány 70-30 százalék, utóbbiak egy dán labor portfóliójából választhatók, és igény esetén egy mintaszállításra kiképzett futár hozza a szervátültetéshez hasonló protokoll keretében.
Szabó Katalin nem helyesli az ilyen "vegyes házasságokat": "Nem szerencsés, ha valaki egy másik populációból választ donort, gondoljunk bele, hogy bármilyen egészségügyi beavatkozásnál, például egy vérátömlesztésnél lehetnek gondok, így jobb a saját populációnkra hasonlító kaukázusi típust választani."
Noha a spermabankoknak nem érdeke a minta térfogatának növelése, mert ezzel a milliliterenkénti spermaszám - vagyis a sikeres megtermékenyítés esélye - csökken, állítólag külföldön mégis megy a trükközés a mennyiségekkel, hogy a kevesebb "tartalom" többnek tűnjön. Amíg itthon másfél milliliternyi minta van egy ampullában, addig a külföldi "szalmában" (két végén műanyaggal lezárt cső - S. B.) jóval kevesebb.
A mintákra nincs garancia, de sem a Kriónak, sem a Humancellnek nem volt még kártérítési ügye. "Ha visszalátogatnak a mintából született gyerekkel a szülők, és nagy büszkén mutatják, hogy jaj, de gyönyörű, meg milyen ügyes volt a doktor, akkor visszadobom a labdát, hogy hozott anyagból dolgoztam - mondja Szabó. - A szakmám révén pár évet eltöltöttem embriológusként is, tehát ismerem az érem mindkét oldalát. Mi a mintán javítani nem tudunk, a garancia a minőségirányítási rendszerünk, szakmai kompetenciánk, engedélyünk. Az összes többi bizalom a páciens részéről."
A Krio ügyfeleinek negyede egyedülálló nő, ami azért érdekes, mert az egyedülállók a törvény szerint nem fogadhatnak örökbe gyermeket, ellenben lombikprogram keretében vállalhatnak, vagyis ezt az utat járva egy leszbikus párnak is lehet gyereke. "Ha bejön egy hölgy a barátnőjével, aki segít neki választani, nem az a feladatom, hogy a nemi identitását vizsgáljam. Tehát lehet, hogy igénybe veszi leszbikus hölgy ezt a szolgáltatást, bár törvényileg nem tehetné, hiszen csak különnemű pároknál végezhető el a kezelés. Ez a saját felelőssége és a közjegyzőé, aki előtt azt nyilatkozta, hogy egyedülállóként szeretne gyereket" - jegyzi meg a Humancell laborvezetője.
A gyakorlatban a minták biztosítási értéke annyi, amennyibe a szolgáltatás kerül, de valójában felbecsülhetetlen értékeket őriznek a donorbankok. "Egy spermium DNS-e 37,5 megabájtnyi adatot tartalmaz. Ha ezt így összeszorozzuk, akkor egy ejakulációkor több terabájtnyi információ cserél gazdát" - summáza Szabó Katalin. Ezt lehet orvosi-tudományos kincsként, üzleti lehetőségként vagy szociális misszióként kezelni, de végső soron - ahogy Balogh István említette - a donorvásárló akkor lesz elégedett, ha a lehető leggyorsabban létrejön az áhított terhesség.
Színes katalógusA tengerentúlon virágzik a nyílt donor program, ami egyúttal hatalmas üzlet is. Ott nem árulnak zsákbamacskát: mind a sperma-, mind a petesejtdonorok fényképpel kínálják magukat. A "donorkatalógus" segítségével az alaplehetőségek mellett akár a kívánt vércsoportot, képzettségi szintet, vallást, etnikumot is összekombinálhatja az igénylő. A California Cryobanknál feliratkozás és némi felár (125-250 dollár) befizetése után a magasabb kategóriába léphet a vevő: értesítést küldenek új donorok vagy az igényelt donorhoz hasonlók érkezéséről. További befizetésért egy részletes orvosi előtörténettel, személyiségteszttel szolgálnak, még több pénzért pedig megtekinthetők a donorok gyerekkori fotói és felnőttkori fantomképei, az általuk írt motivációs esszék, az intézeti stáb benyomásai, sőt még egy beszélgetést is meg lehet hallgatni. Léteznek "mixed" és "multi-ethnic" kategóriák is, az adományozók adatlapján nemcsak a foglalkozás, a hobbi, a felmenők eredete olvasható, vagy hogy a donor okozott-e már terhességet, de külön az is, hogy zsidó származású-e. A koppenhágai székhelyű, tengerentúlra is dolgozó European Sperm Bank kínálatában jelenleg egy magát magyar származásúnak mondó donor található, de "van nekik" 196 centis, AB vércsoportú ugandai logisztikai menedzserük, skandináv-japán közgazdasági szakos egyetemistájuk, és Puerto Ricó-i, ám skót felmenőkkel rendelkező grafikus dizájnerük is. A dán labornak 370 eurót, az amerikainak 750 dollárt kell fizetni egy-egy mintáért. |
