16 éves fiú tragédiája a botfai zárt fiúintézetben

„Eltemettem az igazságot”

Riport

Meghalt egy 16 éves fiú május 7-én az Emmi által fenntartott zalaegerszegi (botfai) zárt fiúintézetben. A hivatalos vélemény szerint öngyilkos lett, de édesanyja szerint a halál időpontja és helyszíne körül nyugtalanítóan nagy a bizonytalanság.

„A mobiltelefonomon május 7-én kora este, negyed nyolckor egy ismeretlen számról hívást kaptam. Abban a gyulai étteremben voltam, ahol dolgozom. Megéreztem, hogy Balázsról van szó, rosszra gondoltam, egészen pontosan arra, hogy talán megint bevitték a kórházba. Egy hölgy volt a vonal túlsó végén, aki rendőrként mutatkozott be. Arra kért, ha tudok, üljek le, vegyek mély levegőt és szuszogjak vele együtt. Majd közölte a borzalmas hírt, hogy Balázs fiam öngyilkos lett és meghalt. Összeestem, elájultam. Amikor magamhoz tértem, akkor a főnököm, aki azt hitte, hogy nagyon durva tréfa áldozata lettem, visszahívta a számot. Ám ugyanaz a hölgy vette fel, ugyanúgy rendőrnek mondta magát, s megerősítette, ő hívott az imént, és tényleg meghalt a 16 éves fiam. Elsötétült előttem a világ, pörög körülöttem azóta is minden” – mondta lapunknak a Gyulán élő Baranyai Mónika, akinek öt gyermeke közül az egyik, a 16 éves Balázs az ország túlsó végén, Zalaegerszegen lévő zárt fiúintézetben élt pszichiátriai problémái és a büntetése miatt.

Balázs problémás családban nőtt fel, apja rendszeresen bántalmazta az anyját és a gyerekeket is. Négyéves koráig nem szólalt meg, utána viszont elkezdett folyékonyan beszélni. Az anyja szerint gyermekei közül Balázs pszichésen belerokkant az állandósult otthoni feszültségbe, amelyért minden valószínűség szerint az apa zaklatott életmódja volt a felelős. A súlyos helyzet következtében Balázst 11 évesen kiemelték a családból: előbb Gyuláról a Békéscsabához tartozó Fényesre került nevelőszülőkhöz, majd Tarhosra egy lakásotthonba. 13 évesen egy békési nevelőotthon lett az új helye, ahol anyja rendszeresen látogatta.

Eltörte az állkapcsát

„Szétszakadt ágymatracok, bűz, a higiénia, kis túlzással, szinte teljes hiánya jellemezte ezt az intézményt. Volt, hogy odaérkezésemkor nem volt egy nevelő sem bent, majd miután órák múltán visszaérkezett az ügyeletes, azt mondta, épp csak kiugrott. De előfordult az is, hogy egy harminckilós, 19 éves, egyik cigiről a másikra gyújtó lány vigyázott közmunkásként az ott élő gyerekekre, akik durván viselkedtek egymással. A fiamat többször megverték, de ebből a nevelők nem csináltak nagy problémát. Balázst ekkor, noha égető szükség lett volna rá, nyolc hónapig nem látta pszichológus” – írta le Baranyai Mónika fia békési életét.

Az anya szerint a fia nem tudta elviselni, ha a kisebbeket bántják, ezért újra és újra összetűzésbe került többekkel. Balázst különösen felháborította az az eset, amikor egy nyolcadikos fiú az iskolában megvert egy elsős kisfiút. Tanítás után egy barátjával megvárták a nyolcadikost, hogy „megbüntessék”, és a verekedésben Balázs eltörte a fiú állkapcsát. Édesanyja szerint fia a kiélezett helyzetekben nem tudta kontrollálni magát; borderline személyiségzavarban szenvedett, ez a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes. Kezeléséhez nagy türelem és hozzáértés szükséges.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.