„A mobiltelefonomon május 7-én kora este, negyed nyolckor egy ismeretlen számról hívást kaptam. Abban a gyulai étteremben voltam, ahol dolgozom. Megéreztem, hogy Balázsról van szó, rosszra gondoltam, egészen pontosan arra, hogy talán megint bevitték a kórházba. Egy hölgy volt a vonal túlsó végén, aki rendőrként mutatkozott be. Arra kért, ha tudok, üljek le, vegyek mély levegőt és szuszogjak vele együtt. Majd közölte a borzalmas hírt, hogy Balázs fiam öngyilkos lett és meghalt. Összeestem, elájultam. Amikor magamhoz tértem, akkor a főnököm, aki azt hitte, hogy nagyon durva tréfa áldozata lettem, visszahívta a számot. Ám ugyanaz a hölgy vette fel, ugyanúgy rendőrnek mondta magát, s megerősítette, ő hívott az imént, és tényleg meghalt a 16 éves fiam. Elsötétült előttem a világ, pörög körülöttem azóta is minden” – mondta lapunknak a Gyulán élő Baranyai Mónika, akinek öt gyermeke közül az egyik, a 16 éves Balázs az ország túlsó végén, Zalaegerszegen lévő zárt fiúintézetben élt pszichiátriai problémái és a büntetése miatt.
Balázs problémás családban nőtt fel, apja rendszeresen bántalmazta az anyját és a gyerekeket is. Négyéves koráig nem szólalt meg, utána viszont elkezdett folyékonyan beszélni. Az anyja szerint gyermekei közül Balázs pszichésen belerokkant az állandósult otthoni feszültségbe, amelyért minden valószínűség szerint az apa zaklatott életmódja volt a felelős. A súlyos helyzet következtében Balázst 11 évesen kiemelték a családból: előbb Gyuláról a Békéscsabához tartozó Fényesre került nevelőszülőkhöz, majd Tarhosra egy lakásotthonba. 13 évesen egy békési nevelőotthon lett az új helye, ahol anyja rendszeresen látogatta.
Eltörte az állkapcsát
„Szétszakadt ágymatracok, bűz, a higiénia, kis túlzással, szinte teljes hiánya jellemezte ezt az intézményt. Volt, hogy odaérkezésemkor nem volt egy nevelő sem bent, majd miután órák múltán visszaérkezett az ügyeletes, azt mondta, épp csak kiugrott. De előfordult az is, hogy egy harminckilós, 19 éves, egyik cigiről a másikra gyújtó lány vigyázott közmunkásként az ott élő gyerekekre, akik durván viselkedtek egymással. A fiamat többször megverték, de ebből a nevelők nem csináltak nagy problémát. Balázst ekkor, noha égető szükség lett volna rá, nyolc hónapig nem látta pszichológus” – írta le Baranyai Mónika fia békési életét.
Az anya szerint a fia nem tudta elviselni, ha a kisebbeket bántják, ezért újra és újra összetűzésbe került többekkel. Balázst különösen felháborította az az eset, amikor egy nyolcadikos fiú az iskolában megvert egy elsős kisfiút. Tanítás után egy barátjával megvárták a nyolcadikost, hogy „megbüntessék”, és a verekedésben Balázs eltörte a fiú állkapcsát. Édesanyja szerint fia a kiélezett helyzetekben nem tudta kontrollálni magát; borderline személyiségzavarban szenvedett, ez a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes. Kezeléséhez nagy türelem és hozzáértés szükséges.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
