„Itt anno társadalmi munkában épült minden. Lakosok, klubtagok, vezetők, együtt tettünk hozzá minden évben egy kicsit.” A kozármislenyi futballközpont bejáratánál találkozom Feleki Attila klubtulajdonossal; a helyi foci motorja az első szóra lett szívélyes kalauzom. „Nézze ezt a piros cserepes klubházat! Ezt is mi építettük közösen. Vagy a tavaly lebontott lelátó, régen azt is kalákában hoztuk össze, de még az állóhelyeket is. Mindenki ingyen csinálta, itt sokaknak szívügye a sport.”
A Pécsről pár percnyi autózással elérhető Kozármisleny egy évvel ezelőtt ugrott a híradók élére, miután egy sajtótájékoztatón bejelentették, hogy „kétezer fő befogadására alkalmas, 800 ülőhellyel rendelkező futballstadion épül fel az év végéig 440 millió forintos állami támogatással Kozármislenyben”. A bejelentés azért szólt nagyot, mert a kétezer fős stadiont egy mindössze hatezer lakosú település kapta, ahol az átlagos nézőszám rendre 150 és 300 fő között ingadozott. A helyzet abszurditását fokozta, hogy a sajtótájékoztató idején a Kozármisleny a harmadosztályban gurított. Hogy jön ez össze? Baranyában lenne az új Felcsút?
Amint megérkezek, látom, hogy a megalomán tervből végül semmi se lett. Új stadion nem épült, a régi, vizesedő betonlelátót azonban lebontották és szembe, a pálya másik oldalára új, fedett nézőteret építettek műanyag székekkel, még ízlésesnek is mondható kivitelben. Megszámolom, nincs az nyolcszáz fős sem, de az is hamar kiderül, hogy jókorát tévedtem, amikor azt hittem, a fociban Kozármisleny bármiben is hasonlít Felcsútra, ahol a kétezres falu kapott 3500 férőhelyes stadiont. Itt nincs se oligarcha, se stróman. Ennek ellenére, vagy épp ezért a mislenyiek az elmúlt években többször is elkapták a Felcsútot, bár a két csapat anyagi lehetősége közt milliárdos a különbség. Tavaly augusztusban például 2-1-re verték Mészáros Lőrincéket bajnokin, lévén az idei szezonban mindkét csapat a másodosztályban játszik.
Lassan építkeztek
A Kozármisleny igen nagy utat tett meg eddig. A 2000-es évek elején még a megyei bajnokságban játszott, ám 2015 őszén – immár harmadosztályú csapatként – nagy feltűnést keltő menetelésbe fogtak a Magyar Kupában: előbb kiütötték a Honvédot, majd jött a Felcsút, aztán a Diósgyőr, végül szoros meccsen a Békéscsaba állította meg őket a legjobb nyolc között. Ez máig emlegetett dicsőség itt, már csak azért is, mert közel kétezer ember szurkolt a régi stadionban. A stadion elnevezés persze költői túlzás: a gyep mellé építettek egy 200 fős fedett lelátót meg állóhelyeket, bár ezt a konstrukciót nagyon is megbecsülték itt, hiszen ahogy a klubvezető is ecsetelte, afféle közösségi alkotás volt.
Feleki Attila a negyvenes éveiben jár, régebben ő is focizott, jött viszont egy sérülés, és attól kezdve kívülről segítette a csapatot. Most egy munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó céget visz, a vállalkozás a csapat névadó szponzora. „Sokáig a megyei bajnokságban játszottunk, aztán elkezdtük az egészet komolyabban venni. Öt-hat ember állt ennek neki, minden évben hozzátettünk a csapathoz valamit. 2007-ben már NB III.-at nyertünk. Azóta volt, hogy visszaestünk, de most is a másodosztályban vagyunk.”
Belépünk a 440 milliós beruházás legnagyobb tételébe, a lelátó-épületbe, ahol elkészültek az új öltözők, orvosi szobák, fenn csinos VIP-részleg, és egy nagy sajtókonferencia-terem is van. Utóbbi jól jelzi a mai magyar foci határtalan optimizmusát: ahogy elnézem, tucatnyi újságíró kérdezhet majd itt egy olyan meccs után, ahol csupán pár száz néző figyeli az eseményeket. A játékoskijáróban tablók és emlékplakettek lógnak a falon, Feleki büszkélkedik kicsit, mivel edzőik közül a legtöbben „feljebb buktak”, az első osztályba is vittek tőlük, ami szerinte egyértelmű elismerése a mislenyi teljesítménynek. Kinézek az új gyepre, még nem lehet rámenni.
A túloldalt sorakozó házak lakói a helyi stadionügyet egész másként ítélik meg. A pálya másik széle ugyanis csak pár méterre esik a lakóházaktól, és ez már eddig is nem egy problémát okozott.
Pisilnek, káromkodnak
Kesztyűs úr az Alkotmány téri háza előtt fogad, kinn vár a járdán. Azon a járdán, ami bár keskeny és rövid, jó ideje Kozármisleny legérzékenyebb része. Kesztyűs úr és a szomszédai ugyanis perlik az önkormányzatot a járda másik oldalán történtek miatt, ahol a 440 milliós stadionfejlesztés zajlott. „Szeretném az elején leszögezni, hogy nem a foci ellen vagyok. Járok meccsre, szeretem a csapatot. De ahogy ezt az építkezést csinálták, az teljesen elhibázott volt” – mondja kézfogás közben. A pertársaságba tömörült Kesztyűséknek több gondjuk is akad. Az egyik az, hogy a pálya és a házak kerítése közt alig van nyolc méter. „Ez csak hét méter negyven centi, kimértem!” – kiáltja. „A pályát megemelték, kicsit magasabban van, mint ez én előkertem, látja, ugye? Így amikor elindult az olvadás, a pályáról az egész szépen lezúdult hozzánk. Kora reggeltől lapátoltam a vizet, mert nincs csapadékelvezető árok, azt valahogy elfelejtettek építeni. De a biztosító nem fizet. Azért nem, mert a polgármester nem ismeri el, hogy beruházóként felelős lenne az építkezés miatt, pedig az!” Kesztyűs levegőt vesz, folytatja. „Régen itt volt előttünk a lelátó. Meccs közben itt pisiltek, szemeteltek előttünk, de megszoktuk, elviseltük. Üvöltöznek, meg káromkodnak, de tudtuk, hogy a meccs ezzel jár. Na de ez!? Néztem, ahogy építkeztek, mondom, nem hiszem el, ezek mindjárt bejönnek a nappalimba, úgy jöttek egyre és egyre közelebb. Vagy nézze ezt a labdafogó hálót! Maga szerint hány méter? Mert szerintem legfeljebb öt. És akkor mi lesz, ha magasabbra rúgják a labdát? Ide fog beesni hozzánk, hacsak be nem töri az ablakot… Mégis, ki gondolta azt, hogy egy ötméteres háló elég lesz? Arról is volt szó, hogy egy plexifalat húznak ide, ami a hangot is megfogja kicsit, de nem lett belőle semmi.”
Kesztyűsék házától lejjebb egy idős úr kertészkedik. Ő már nem a füves meccspályával szemben lakik, az edzőpályát látja nap mint nap. Mert Kozármislenyben a füves pályát három műfüves veszi körbe, ez is a folyamatos építkezés eredménye. Az idős úrnak az edzőpálya közelsége rosszabb, mint a főpályáé. „Sok a korosztályos csapat, volt, hogy este tízkor rúgták be hozzám a labdát. Az se kellemes, amikor télen hajnalban gépekkel elkezdik letolni a havat. Ráadásul itt világítás is van, több reflektor este is besüt – mondja keserűen. – Nem a meccs sok, hanem az edzés. Üvöltözés meg káromkodás, napi több órán keresztül. Amikor ideköltöztem, ez a pálya még nem volt itt. Akkor még a megyében játszottak, heti két edzés, és kész, most meg ilyen csapat, olyan korosztály. Jobb volt, amikor kisebbek voltunk, nyugodtabban éltem.”
Király János a meccspályával szemben lakik, neki más miatt fő a feje. „Ha akarnék, se tudnék elköltözni, annyira leesett ennek az utcának az ára, hogy nem tudnék jól továbblépni.” Pedig Király sincs rosszban a focival. „Amikor építették a régi lelátót, adtam vizet, adtam áramot a hegesztéshez. A haveromnál volt a kapufa, nálam a támaszkodók. Az egészben az fáj a legjobban, hogy nem vettek emberszámba. A hangfogót nem építették meg, pedig kértük. Pár méterre van a pálya tőlem, hát normális ez? Tudja, úgy voltak velünk, hogy így is, úgy is megcsinálják, láthatja, mi ennyire nem érünk semmit.”
Nem ide kellett volna
A játékoskijáróban kérdem Feleki Attilától, mit szól a lakók panaszaihoz. „Nézze, én most nem vagyok könnyű helyzetben. Nekem is vannak fenntartásaim.” Ahogy kilépünk a lelátó épületéből, Feleki elmondja, hogy a klub nemigen vett részt a tervezési, kivitelezési folyamatban; nem ők döntöttek arról, hogy ide és így épüljön meg a lelátó. „Akkor ki?” – kérdem. „Az önkormányzat. A mi véleményünk túl sokat nem nyomott a latban.” Bár a klub kapta a 440 milliót a fejlesztésre, a pénz az önkormányzathoz érkezett; a kivitelezői közbeszerzést, az egyeztetéseket a tervezővel a hivatal intézte. Feleki nem is akarja nagyon részletezni, hogyan alakult a kapcsolata az önkormányzattal, annyit azonban elmond, hogy ő máshova építette volna a stadiont. „Ide le, ebbe a kis völgybe” – mutatja a lelátó mögötti részt, ahol egy kis lejtő után valóban hosszú és széles sík terep látható. „Meg lehetett volna építeni annyiból, amennyit kaptak?” – kérdem. Feleki bólint: „Készítettem számítást. Lelátó így is, úgy is új kellett volna, az nem lett volna drágább. A gyep is új, azzal sem spóroltunk. Viszont spóroltunk volna a bontással, és azzal, hogy ezt a kis műfüves pályát nem kellett volna hátrébb rakni, ez is volt pár millió.”
Ha a lelátót a völgybe építik, azzal a lakók is elégedettek lettek volna. A korábbi 62 méter szélességű pályát ugyanis egy MLSZ-előírás szerint kellett 68-ra nyújtani, emiatt került olyan közel a lakóházakhoz. Ha máshova kerül a meccspálya, az annyi előnnyel is járt volna, hogy lenne füves edzőpályája a csapatnak, mert műfüvön nem ideális edzeni (más cipő kell hozzá, máshogy pattan a labda, más izmokat mozgat meg stb.), a régi gyep ideális lett volna gyakorlásra. NB II.-es csapatként hetente legalább hat-hét edzéssel kell számolni, az új pályán viszont legfeljebb hármat tudnak majd tartani – vagyis azután, hogy kaptak az államtól 440 millió forintot, arra kényszerülnek, hogy Pécsen vagy Pécsváradon eddzenek. „Ez azért elég vicces” – jegyzem meg. „Hát, az” – tárja szét a kezét Feleki.
Mivel az önkormányzat keverte a lapokat a stadionfelújításnál, felkerestem Kozármisleny polgármesterét. Ez azért is indokolt volt, mert a klubot üzemeltető Gold Sport Kft.-nek 2015 óta Felekin kívül az önkormányzat is tulajdonosa. A települést 2014 óta vezető független Bíró Károly azt mondja, nem hiába épült oda az új lelátó, ahova. Szerinte a kapott 440 millióból az előírás szerint nem lehetett volna megcsinálni azt, amit Feleki szeretett volna, mert a program kizárólag „a már meglévő, az MLSZ által meghatározott stadionszabványoknak és pályaméreteknek nem megfelelő futball-létesítmények felújítását támogatta. Tehát új stadion építésére új helyszínen nem volt lehetőség!” (A helyzet ennél valamivel bonyolultabb. Csakhogy sem Feleki, sem Bíró nem akar mélyebben belemenni a témába, ami érthető, hiszen bár akadnak viták köztük, közös érdekük a csapat. A Dunántúli Napló korábbi cikkéből viszont kiderül, hogy a kormányzati döntés után maga Bíró lobbizott azért, hogy ne új stadiont építsenek, hanem a régit újítsák fel. Az új stadionhoz kellett volna önrész is, de Bíró nem akart pénzt ölni a projektbe, ám Feleki szerint az önrészt a klub átvállalhatta volna. Feleki már akkor jelezte, hogy a lakók miatt gond lehet a régi pálya kiszélesítése miatt, ám ez nem hatotta meg a polgármestert.) Írásban kérdeztem a polgármestertől, mit szól a lakók által kifogásolt, alig öt méter magas labdafogóhoz. „Mint ahogy már írtam: nem vagyok szakértője a labdarúgásnak. A tervezés és kivitelezés az MLSZ vonatkozó infrastruktúra-szabályzatára figyelemmel történt.” A „régi, vizesedő betontömb lelátó elbontásra került a telekszomszéd lakóházak elől, és az új, esztétikusabb lelátóépület azoktól 60 méterrel távolabb épült meg. A változás ennél fogva – véleményem szerint – pozitív a korábbi helyzethez képest”.
A pálya tervezőjével is érdekes beszélgetést folytattam. Megkérdeztem tőle, mit szólt a házak elázásához. „Még csak nem is hallottam róla” – vágta rá. „Benne volt a tévében, még a legnagyobb híradó is foglalkozott vele” – mondom. „Nincsen tévém” – válaszolja, mire én: „Fenn van a neten, elküldöm a linket.” „Ne küldje el, nem érdekel.” A labdafogóról azt mondja, megfelel az MLSZ előírásának, és „nem volt rá igény, hogy magasabb legyen”. Ők üvegfalat terveztek a pálya Alkotmány tér oldali részére, és tőlem tudta meg, hogy abból csak egy drótháló lett. „Kész a stadion, és még nem nézte meg?” – kérdem kissé bizonytalanul. „Valóban rég voltam ott. Talán egyszer majd elmegyek.” Az építész, aki korábban ilyen létesítményt nem tervezett, tehát ez volt az első stadionja, végül nem járult hozzá, hogy nevét leírjam, de azt még kifejtette: nem hiszi, hogy túl közel lenne a házakhoz az új pálya. „Pár méterrel közelebb került, de ez nem akkora változás a régihez képest.”
Költözzenek el innen!
A lakókat egy pár hete megjelent újságcikk taglózta le igazán. A helyi lapban megjelent, teljes egészében a stadionról szóló írást a polgármester jegyezte. Idézzük a befejező sorokat: „Gondolom, hogy ez a település, amit mi úgy hívunk, hogy KOZÁRMISLENY, nagyon gyorsan kiveti magából azokat a személyeket, akik ezen a hírnéven csorbítani akarnak. Közösségünk meglátása szerint az ilyen embereknek nincs helyük Kozármislenyben.”
Kesztyűs József szerint ezek a sorok megalázóak rájuk nézve, hiszen az a kitétel, hogy az „ilyen embereknek nincs helyük Kozármislenyben”, egyértelműen nekik szól, ahogy az sem véletlen, hogy épp az után ragadtatta ennyire el magát a polgármester, hogy a beázás miatt a városban forgatott az RTL Klub és a Hír Tv is, akiknek Kesztyűs nyilatkozott. „Egy hivatalt képviselő közszolga nem bélyegezhet meg senkit. Mi csak a saját tulajdonunkat védjük, erre ki lettünk innen tagadva. Hogy nincs valakiben ennyi empátia?” Király János azt mondja: „Kritikán aluli volt ez a megjegyzés a polgármestertől. Nagyon régen lakom itt, de így még sose bántak velem. El is terjedt az emberek közt, sokan mondják, mennyire sajnálják ezt, meg hogy ne foglalkozzunk vele, mit ír a polgármester, de én akkor se tudom megemészteni ezt. Belém állt, mint egy tüske.”
A polgármestertől megkérdem, megbánta-e az erős szavakat – nem úgy tűnik. Bíró Károly állítja, e gondolatokat nem a stadionkritizálókra értette. Ez azért tűnik gyenge védekezésnek, mert cikke az elkészült stadionról szól. Amúgy írásban újra közölte, hogy „egy közösségnek ártó, annak fejlődését és jó hírét romboló tagnak nincs helye az adott közösségben, és ez a tag előbb vagy utóbb távozni kényszerül onnan”. Kesztyűs Józsefnek azonban esze ágában sincs elhagyni Kozármislenyt. Mi több, úgy tervezi, a történtek ellenére kimegy az első áprilisi meccsre a Dorog ellen, és szurkol a csapatnak.
Ám meglehet, erre nem lesz lehetősége. Korábban ugyanis majd kétezer fő fért el itt, a sokat emlegetett Békéscsaba elleni kupameccsen állítólag ennyien voltak kinn. Az átmenetileg Pécsre költözött csapat stadionavatással egybekötött hazatérése alkalmából aligha lesznek kevesebben. Csakhogy a 440 millióért felújított mislenyi pálya nem tud mit kezdeni kétezer, de még ezer emberrel sem. Hatszáz ülőhely van, az állóhelyeket teljesen elbontották. Az MLSZ másodosztályú szabályai szerint állóhelyből legfeljebb az ülőhelyek tíz százaléka lehet. Teszteltem: a hazai nézőknek fenntartott részen a gyepen történteket csak igen előnytelen perspektívából lehet követni. Erre egyébként azt mondta a tervező, hogy a vendégszektorba majd beállhatnak azok a hazai drukkerek, akiknek sehol se lesz helyük. Ha Kesztyűs úr is így jár majd, legfeljebb hazaballag. A meccsből valamennyit a saját kertjéből is látni fog.
| Mennyi pénz? Honnan? A klubvezető elmondása szerint a csapat évi költségvetése 200-220 millió forint körül mozog. Ennek kétharmada jön az MLSZ-, a tao-, valamint a Szerencsejáték Zrt.-től kapott támogatásokból, a maradék harmad az önkormányzat évi közel 20 milliójából, valamint Feleki cégének vállalásából áll össze. Ez a büdzsé egyébként a másodosztályban is alacsonynak számít. „Az első osztályban peremre szorult, bizonyítani akaró játékosokat hívunk, de figyeljük a régiót, hogy melyik fiatalt lehet leigazolni, és bármilyen furán is hangzik, most, hogy a Pécs harmadosztályú, nemcsak a megyében, de egész Dél-Magyarországon mi vagyunk az egyik legerősebb klub.” Kérdem, hogy játékos-eladásból mennyi a haszon, de Feleki legyint. „Az elmúlt tíz évben jó, ha tízmillió bevételünk volt. Igazi pénzmozgás a legnagyobb klubokat leszámítva nincs a magyar fociban.” A legnagyobb klubok (Ferencváros, Videoton) viszont csak azért engedhetnek meg nagyobb összegeket, mert vagy állami hirdetésekkel agyontámogatottak, vagy oligarcha áll mögöttük (esetleg a Fidesz pártigazgatója). „Milyenek a fizetések a klubnál?” – érdeklődöm. Feleki nem ad egyértelmű választ, annyit mond, hogy a bérek a költségvetés felét emésztik fel. Számoljunk: ez legalább 100 millió forint, ami havonta 8-9 millió, tehát ha edzővel és tág kerettel számolok, akkor az átlagfizetés 4-500 ezer forint is lehet. (Mindez úgy, hogy meccsenként néhány száz fős a közönség.) Egyébként az új gyepszőnyeg és öntözőberendezés beszerzése 100 millió forintba került. |
| Stabil fejlődés Föltűnő, hogy mennyi az új építésű társasház a főút mellett, ahogyan az a szintén |
