„Alig egy órája voltam ott, amikor berúgták az ajtókat, kiabálva bejöttek, a civil ruhás rendőrök meg felemelt, világító telefonnal jeleztek a kollégáiknak. Leállították a zenét, felkapcsolták a lámpát. Pár embert egyből elkülönítettek, utána fel kellett sorakozni egy vonalban, mint az általános iskolában tesiórán. Ismertették a szabályokat: egymással nem beszél, kéz nem lehet a zsebben, nincs telefonálás, mindenki nézi a cipője orrát. Bele kellett bámulni a rendőrorvos arcába, ő kábé ránézésre megállapította, ki fogyasztott drogot, ki nem. Volt, akinek a szemébe se világított bele, másnak annyit vetett oda, hogy »büdös alkoholista, menj haza!«. Két csoport keletkezett, az egyiket elküldték, a többieket megmotozták, aztán betettek mindenkit a kisbuszba. Három-négy furgonnal vihették az embereket a kapitányságra, ott betereltek mindannyiunkat egy levegőtlen szobába, egy pad nem volt benne, mintha kutyák lennénk. Balhé nem volt, de néha felemelték a hangjukat a rendőrök, rákiabáltak a vagánykodókra: »kérsz egy pofont?« Jöttek a kihallgatások, pisilős gyorsteszt, délután négykor jöttem el. Dél felé már egy-két rendőr kicsit megenyhült, megengedték, hogy igyunk a csapnál, lent elszívjunk egy cigit kísérettel” – meséli a Narancsnak valaki, akit nevezzünk most R.-nek. R. február 19-én, péntekről szombatra virradó éjjel egy születésnapi buli után ismerősei ajánlására életében először lement a Soroksári úti, egykori közvágóhídnál lévő R33 klubba, ahol éppen hardtechnó-parti volt körülbelül 80 ember részvételével.
A Requiem egy álomért technósított változata dübörgött a hangfalakból, amikor a rendőrszázad beözönlött keresőkutyával, orvossal. A helyen jelentősebb kár keletkezett – ezt állítólag megtérítik –, az ajtókat betörték. A rendőrök tömegesen igazoltatták az ott tartózkodókat, majd az egész épületet átkutatták.
Fokozott ellenőrzés
A szokatlan intézkedés a következő napokban „kemény razziaként” járta be a sajtót, a police.hu viszont hallgatott. Az Indexnek, később a Narancsnak azért a BRFK megerősítette, hogy a klubban kábítószer-árusítás gyanúja miatt tartottak fokozott ellenőrzést, 41 főt birtoklás, 3 főt kábítószer-kereskedelem gyanúja miatt állítottak elő. Február 22-én az ügyészség közölt további információmorzsákat a szórakozóhely nevesítése nélkül: három férfit az eset után előzetes letartóztatásba helyeztek, akik „a dj-pult környékén több szórakozó fiatalnak adtak el speedet, ecstasyt és más kábítószereket”.
Az R33 kultúrközpont, klub, stúdió a Facebookon köszönte meg „a szombati események” után az együttérzést, szeretetet és töretlen lelkesedést. Közölték, hogy egy-két búcsúbuli után végleg lehúzzák a rolót. Ám ez túlzott optimizmusnak bizonyult: a razzia utáni második munkanapon a kerületi jegyző azonnali hatállyal bezáratta a helyet – pár nappal később, amikor ott jártunk, már pakoltak. Mivel az azonnali bezáratás még akkor is szokatlan, ha a rendőrök valóban foglaltak le kábítószert dílereknél, megkérdeztük a döntésről a IX. kerületi önkormányzatot, ahol közölték: a jegyző a kerületi rendőrkapitányság tájékoztatása után élt törvény adta jogával. Az indoklásként hivatkozott paragrafus a szervezett bűnözés elleni fellépésről szól, és az áll benne, hogy a jegyző akkor zárathat be szórakozóhelyet, ha az üzemeltető vagy foglalkoztatott tudtával vagy mulasztása következtében ott kábítószert árulnak. Ez alapján valószínűsíthető, hogy a hatóságok nem pusztán a dílerek ténykedése miatt léptek, hanem mert feltételezték, hogy az üzemeltetők, alkalmazottak is felelősségre vonhatók.
| ||
Az viszont kisvártatva kiderült, miért hallgatott a police.hu: a soron következő Zsaru magazin Koncentrált drogaroma címmel címlapon hozta az akciót méltató kétoldalas, színes-szagos beszámolóját. A cikk minden eszközt bevet, hogy bűnös drogtanyaként fesse le „a magát underground kulturális központnak tituláló helyet” (sic!). Arról mégsem írnak semmit, hogy az előzetes letartóztatásba helyezett gyanúsítottaknak bármi köze lenne az R33 üzemeltetőihez, persze elképzelhető, hogy a nyomozás nem zárult le. Mindazonáltal már a „riport” felütése elbüszkélkedik a bombasikerrel: 43 fogyasztót és 3 terjesztőt „kapcsoltak le a zsaruk”. A professzionális előkészítő munkát illusztráló fényképen a három rendőr ezredes – köztük a BRFK felderítő osztályának vezetője, Balotai Attila – részvételével zajló eligazítás pillanatai láthatók: jól felszerelt, bedrótozott egyenruhások ülnek egy iskolapadra emlékeztető asztalnál, egy civil ruhás ezredes ütött-kopott zöld tábla előtt áll, a táblán sematikus alaprajz, sarkában felirat: „DJ”.
A füves cigi bűze
Nincs kétség, „minden mozzanatot mérnöki precizitással terveztek meg”. Hogy megfelelő legyen a rendőri erő, a környékbeli kapitányságoktól és a BRFK központi egységeitől is kaptak erősítést. Az akcióban a nyomozókkal együtt 110 fő vett részt, büszkélkedik a cikk, ez 20-30 fővel több, mint a szórakozóhelyen tartózkodók száma. Megismerhetjük az ellenőrzés részleteit a rendőrség szemszögéből is: a civil ruhás rendőrök jelentése szerint „szinte nyíltan ment a drog adok-kapok, és a fogyasztók sem leplezték különösebben a szippantgatást”, úgyhogy „az állomány” parancsot kapott „a behatolásra”. A „zsaruk” megszüntették „a sejtelmes fényeket”, a „tánctéren és közvetlen közelében igazoltatták a szórakozókat, átvizsgálták a ruhájukat, a nyomozók a kereskedőknek gyanított nőkkel és férfiakkal foglalkoztak”. Itt is szerepel az igazságügyi orvos rostálása, a módszer említése nélkül: „Szeles Géza igazságügyi orvos szakértő vizsgálta meg azokat a távozókat, akiktől nem került elő anyag. Klinikai tünet észlelésekor maradásra bírtuk a delikvenseket. Szép, nagy csapat gyűlt össze” – írja a magazin, lelkesen mozgásba hozva a droghasználók megalázására és megbélyegzésére kidolgozott rendőrzsargont. Olyan hangulatfestő elemek után, mint hogy a VIP-helyiségeket „átjárta a füves cigi bűze”, megtudjuk, hogy 41 főt állítottak elő drogfogyasztás gyanújával, 17 fogyasztónál találtak drogot. Náluk összesen találtak 17 gramm növényi származékot, 5 gramm fehér port, 6 gramm tablettát, 10 ml folyadékot, 0,1 gramm nyálkás anyagot és négy kapszulát – amiről még úgy is kijelenthető, hogy nem nagy mennyiség, hogy nem ismerjük az eloszlást. De nézzük a nagy fogást, a három terjesztőt: M. Dávidnál 52 tabletta, két kapszula és öt tasak nyálkás anyag volt, ő be is vallotta a terjesztést. Cs. Gergőnél nem találtak semmit, de vallomása szerint két embernek adott el az este kábítószert. M. Norbertnél öt tablettát, egy tasak port és 1 gramm növényi származékot találtak, ami szintén csekély mennyiség – viszont egy civil ruhás nyomozó látta, ahogy üzletel. Az épület tetőterében szobát bérlő 66 éves F. Andrásra a rendőrök törték rá az ajtót, itt lehetett bevetni Ikont, a kábítószer-kereső kutyát, bár a 288 gramm növényi maradványt nem dugták el nagyon, ahogy az asztalon hagyott 1,8 grammnyi gombát és 3,5 gramm „kábítószergyanús gyógyszert” (?) sem kereshették sokáig. A férfi csak a birtoklást ismerte be, és már szabadlábon védekezik. Érdekesség, hogy a BRFK lapunknak adott tájékoztatása az R33-ban lefoglalt mennyiségekről nem egyezik a Zsaru magazinos cikk mennyiségeivel: a Narancsnak például még 619,6 gramm növényi származékról beszéltek.
Bár a különböző gyanús anyagok lajstromozása első pillantásra erősíti a drogtanya-narratívát, a mennyiségekből inkább az látszik, hogy a hely kiiktatásával nem drogelosztó központot vagy egy terjesztőhálózat csomópontját kapcsolta le az elképesztő méretű, gondosan dokumentált, majd a kirakatba tett akcióval a rendőrség. Összehasonlításként néhány más, drogvonatkozású hír a police.hu-ról március elejéről: egy házkutatás során egy pécsi férfinál 15 tő cannabist, egy Hajdú-Bihar megyei, összehangolt akcióban két kilogramm pszichoaktív drogot és 322 tasak marihuánát, a tompai határátkelőn egy autóban 12 kilogramm kábítószert foglaltak le.
Ez terjed el
„Tönkretették azt, amin egész életemben dolgoztam. A legszomorúbb az egészben mégis az, hogy ezt a kicsi, évek óta szabályosan és problémamentesen működő underground helyet most úgy állítják be, mint egy drogtanyát. Ez terjed el a helyről, miközben itt főként művészeti tevékenység zajlott, partikra csak hétvégén adtam ki” – mondja Perecsényi Tibor, alias Pernye, az R33 vezetője és az itt működő R33 Kulturális Egyesület tagja, akinek fogalma sincs, mihez kezd ezek után. Az biztos, hogy az R33-at nem viszi máshova. Mint mondta, az első sokkon már túl van, de még mindig értetlenül áll az események előtt. Az ominózus éjszakán a rendőrök érkezésekor egyébként nem volt ott, később sietett a helyszínre. Beszélt rendőrökkel, együttműködő volt, a kapitányságra nem vitték be.
Az R33 hat éve működött a Soroksári út 58. alatt lévő hajdani közvágóhíd és húsüzem területén, amit főleg raktárként és logisztikai elosztóhelyként használnak különböző cégek, de van a telepen gumis, talponálló, kifőzde és egy szórakozóhely is. A távolság a lakóépületektől és a belvárostól sajátos hangulatot kölcsönzött az R33-nak, de az kétségtelen, hogy a telep hátsó, R33 felőli oldala eléggé lepukkant hatást kelt, az egykori marhafelhajtó környékén bokáig áll a szemét. Az R33-ban próbatermek, stúdiók üzemeltek, rendszeresen próbált itt és készített felvételeket például a Colorstar, a Balaton, a Punnany Massif. Pernyéék elsődleges célja zenekarok felfedezése és felkarolása volt, de helyt adtak az alternatív cirkusz- és zsonglőrművészetben utazó Inspirál Cirkuszközpontnak is.
Az R33 története 2006-ra és a Rottenbiller utca 33-as szám alatti próbatermekben formálódó zenésztársaságra nyúlik vissza. Amikor az épületet bontásra ítélték, a csapat az Ajtósi Dürer soron egy volt ELTE-s épületben kötött ki, ekkoriban már megjelent egy-két cikk a zenésztársaságról és kis klubkoncertjeikről. A két húzófigura, Menyhárt Leó és Pernye azonban másképp képzelték a jövőt, így kettévált a társaság. Pernyéék egy nap keresés után beköltöztek a régi közvágóhíd egyik épületébe. Két szint és a kert tartozott hozzájuk, a klubhelyiség, az úgynevezett „bálterem” 2011 közepén lett az R33 része. Létrejött a kft. is, ami az üzemeltetést vitte. Ekkor alakult ki az R33-ban a bezárásig működő leosztás: egyrészt a zárható, bérelhető próbatermek biztosítása zenekaroknak, másrészt a szórakozóhely, ahol koncerteket és partikat lehet tartani. Tánczenés partikat Pernyéék nem szerveztek, péntekre és szombatra kisebb szervezőcsapatoknak adták ki a termet, az ebből és a fogyasztásból származó bevétel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hónapról hónapra fizessék a bérleti díjat. Az R33 lassan a frekventáltabb szórakozóhelyekről kiszorult tánczenerajongó szubkultúrák egyik fő bázisa lett, a Kultiplex, a Westbalkán, a Tűzraktér bezárása után sokan az R33-at az utolsó underground helynek tartották. Az elmúlt hónapokban több hardtechnó- és goapartit is szerveztek. Az R33 életében az elmúlt években így vagy úgy részt vett a Korai Öröm, az Óperentzia, a Jazzékiel, a Cabaret Medrano, a Grand Mexican Warlock, a Run Over Dogs, az Anima Sound System, a Turbo, a Nemjuci, Másik János, a Korog, a Balaton, a HétköznaPICSAlódások, Nikola Parov, de az egyesület szervezett tehetségkutató fesztivált is.
A bezáratás után a törzsközönség az R33 Facebookján búcsúztatta a helyet: „Sajnálom a bulizókat, tőlük elvettek egy szinte hibátlan helyszínt. Talán az utolsó underground helyszínt. Sajnálom az ott dolgozókat, tevékenykedőket. Tőlük elvették a munkahelyüket. Sajnálom magamat, tőlem elvették a buliba járó kedvemet. Borzasztóan sajnálom azokat, akiket a szemem láttára fogtak le hárman, négyen, és vitték el őket némi apróság miatt. Sajnálom a szervezőket, ezután baromi nehéz lesz bárhová összetrombitálni a bulizni vágyókat. Mindig ott lesz az ideg, mikor rontanak be. Szögezzük le, ennyi erővel bármelyik szórakozóhelyre bemehettek volna, és legalább ennyi embert bevihettek volna!” „Tény, hogy törtek-zúztak a rendőrök.” De olyan régi R33-as is hangot adott a véleményének, aki szerint a partik beindulása után hanyatlani kezdett a hely, és „a végén már olyan volt oda menni, mintha egy rothadó hullaházban lépkedne az ember. (...) Csodálatos dolog volt az R33, de észre kellett volna vennie, hogy már nem az a hely, ami 8-10 évvel ezelőtt volt.”
Cinikus és trágár
„A zene elég kemény volt, mondtam is, hogy mennyire bekezdett a dj, és tényleg volt egy-két arc, aki már éjfél körül eléggé máshol járt. De nem volt gázos a hangulat. Ugyanolyan hatást keltett a buli, mint más hasonló szórakozóhelyeken” – mondja R. a razzia előtti pillanatokról. R. a rendőri intézkedést határozottnak, tekintélyt parancsolónak írta le, különösebb balhéra, összetűzésre nem emlékszik, verekedést nem látott. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy a szituációban való részvétel lehetetlenné teszi, hogy pontosan rekonstruálja az eseményeket. Egy másik beszélgetőpartnerünkhöz, akit nevezzünk most Q.-nak, a razzia másnapjának reggelén csöngettek be a rendőrök házkutatási paranccsal. A családos Q.-t bilincsben vitték el, azzal gyanúsították, hogy kábítószert árul, de a lakásán erre nem találtak bizonyítékot, elmondása szerint nem sokkal később el is különítették a bűnügyi nyomozástól. A kapitányságon mindenesetre háromnegyed órára odabilincselték egy rácshoz, mert nem volt szabad szoba, mesélte. „Megdöbbentő, hogy a rendőrök milyen nyíltan cinikusak és trágárak, minden szavukban ott van, hogy a drogos ne pattogjon. Egymás között, de úgy, hogy halljam, faszszopóként hivatkoznak a droghasználókra. Amikor meg mertem kérdezni, hogy mikor kapom vissza a telefonomat, felháborodtak, és arra utaltak, hogy talán nem kellett volna drogozni.”
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint az R33-ban tartott fokozott ellenőrzésről érkező hírek aggodalomra adnak okot jogi szempontból. A Facebookon azt írták az eset után, hogy „a diszkórazzia gyakorlatát – amikor a rendőrség válogatás nélkül igazoltat és drogtesztel fiatalokat egy szórakozóhelyen – az ombudsman már tíz éve is törvénytelennek minősítette. Ehhez képest a hétvégén a rendőrség ismét ehhez az eszközhöz nyúlt. Ezúttal ugyan kereskedők felderítése ürügyén, de a gyanúsítások több mint 90 százaléka így is kábítószer fogyasztása miatt történt.” Kardos Tamás, a TASZ drogpolitikai programvezetője beszélgetésünk során arra hívta fel a figyelmet, hogy a hírek alapján a rendőri fellépés alkalmas volt a kábítószer-fogyasztók megfélemlítésére: „A rendőrség folyton arról beszél, hogy a dílerekre koncentrál, ehhez képest mégis a fogyasztókat vegzálja.” A TASZ szerint „a fogyasztás dekriminalizálása megoldaná ezt a problémát, és újabb forrásokat szabadítana fel a terjesztők felderítésére. Ráadásul az ilyen méretű rendőri fellépés indokolatlanul avatkozik az állampolgárok magánszférájába, elhúzódó és költséges eljárásokat eredményez, amit végül az elterelés zár le. Az alkalmazott rendőri erőnek arányban kell állni a várható eredménnyel.”
Az említett ombudsmani jelentés szerint az akkor vizsgált esetben a „tömegesen igazoltatott, vegzált, eljárási jogaikat érintően tájékozatlan, előállított személyekkel szemben – az önvádra kötelezés tilalma ellenére – a terhelő adatok beszerzése érdekében feltehetően olyan módszereket is alkalmaztak, amelyek alkalmasak voltak a megfélemlítésre, de nem volt biztosított sem a védelemhez való jog, sem a panaszjog. Összességében: a »diszkórazzia« – annak eredményéhez képest is – aránytalanul súlyos sérelmet jelentett meghatározatlan számú fiatalnak, akár előállították a gyanú alapján, akár csak vizsgálatra kötelezték őket.”
Kérdezősködéseink során több egymásnak ellentmondó verziót hallottunk arról, mi vezethetett az R33 végéhez. Az egyik szerint egy letartóztatott terjesztő mondott be a nyomozóknak több szórakozóhelyet, a rendőrség ez alapján feltételezhette, hogy indokolt a nagy erejű fellépés. Más azt mondta, hogy egy tavaly év végi lakossági bejelentés adott alapot a nyomozásra. Volt, aki úgy tudja, hogy az épület eladás előtt áll, sőt a razzia előtti hetekben körbe is járták a területet potenciális érdeklődők. Más arról beszélt, hogy a hatalmas klubhelyiségben kaszinó lesz, a lakóparkok és a Művészetek Palotája közé ékelt telepet pedig pár éven belül felszámolják.
| ||
| Első kapavágás Az egykori R33 oldalsó bejáratától jóformán pár méterre februárban startolt el Budapest egyik legnagyobb lakóparkfejlesztése, a több mint ötszáz lakásos Allure Residence Budapest. Az első kapavágásról készült ünnepélyes fényképeket február 23-án tették ki a Facebookra, a háttérben még látható is az épület, ami az R33-nak helyt adott egészen február 21-ig. A beruházás megrendelője az ARB Invest Ingatlanfejlesztő Kft., ennek ügyvezetője Ináncsy Ernő, aki annak a kerületben jól ismert nagyvállalkozónak, Ináncsy Miklósnak a fia, aki az egykori fővárosi húsnagyker igazgatójaként az egész közvágóhídi telep tulajdonosa. Így Ináncsy Miklóstól bérelte a helyet az R33 is. Úgy tudjuk, Ináncsy és az R33 üzemeltetői között a hat év alatt nem volt említendő nézeteltérés. Ináncsy vagyonát a napi.hu 13,3 milliárd forintra becsülte 2013-ban, hajdúszoboszlói szállodái mellett ingatlanfejlesztésben is érdekelt, a budapesti portfólió a közvágóhíd és közvetlen környezete. Ináncsy, aki egy darabig a Ferencvárosi Torna Club elnöke is volt, az értékes területből „5,4 hektárt évekkel ezelőtt eladott – itt lakások épülnek –, de 7,3 hektárnyi, belvárosinak minősíthető terület továbbra is a tulajdonában van”, írta a portál még 2013-ban. Egy tavaly áprilisi napi.hu-cikk még többet elárul Ináncsy céljairól és így a hajdani közvágóhíd jövőjéről: a milliárdos „az egykori húsnagyker területén hétszáz lakásos fejlesztést indít még ebben az évben. A beruházást jócskán megkönnyíti, hogy a héthektáros telek a tulajdonában van. Ináncsy tervei szerint később hasznosíthatják a műemlék jellegű, egykor Budapest éléstárának számító Húsnagyker épületeit is – irodák, hotel és üzletek kaphatnak itt helyet.” Az Allure Residence Budapest lakásainak állítólag már hatvan százalékát eladták, vagyis pár száz lakás még értékesítésre vár. |
