„Tizenkilenc éve dolgozom kézbesítőként, de olyan még egyszer sem fordult elő, hogy 8 óra alatt végezzek a munkámmal. Elvileg héttől délután háromig tart a munkaidőm, gyakorlatilag nyáron fél öt–öt között, télen hat óra körül végzek. A terhelés folyamatosan növekszik, napi 20-30 kiló levelet viszünk ki nagyjából 1100 címre, ha helyettesítem a szomszédos körzet kollégáit, ez akár 900 címmel is növekedhet. Bruttó 161 ezer forintot keresek, a helyettesítésért jár néhány ezer forint havonta, de az nem arányos az elvégzett munkával” – meséli egy budapesti kézbesítő forrásunk. A nevét sem ő, sem más nem vállalta, titoktartási szerződést kellett ugyanis aláírniuk; ha bárki olyat nyilatkozik, ami ronthatja a posta jó hírnevét, elbocsátják az állásából. „Azt is figyelik, hogy mit lájkolunk vagy osztunk meg a Facebookon, ha bármilyen, a postával szemben kritikus megjegyzést találnak, jelentik. Nem véletlen, hogy egy ilyen bejegyzést sem lát a postásoknál, féltik a munkájukat.” Ezzel mi is szembesültünk: számtalan postást megkerestünk, nagy részük még név nélkül sem vállalta a beszélgetést, akkor sem, ha már két éve nem ott dolgozik. „27 év után hagytam ott a postát, annyit elmondhatok, hogy kihajtották a belünket, de mást nem. Lehet, hogy még egyszer visszamegyek hozzájuk.”
Szigorú szabályok
„Nekünk sem egyszerű, de valójában az ablakos lányokat sajnálom – folytatja egy budapesti kézbesítő. – Őket szigorú szabályok kötik: az ablakban nem ehetnek és ihatnak, ahhoz ki kell kéredzkedniük, ahogy a vécére is; de a gépet lezárni sok idő, így alig engedik ki őket. Gondoljon bele, 40 fokban sem ihatnak az ablakban!” Ugyanerről számolt be egy vidéki postahivatalban dolgozó nő is. „Van, hogy beülsz az ablakba reggel nyolckor, és délután kettőig nem állsz fel. Főleg, ha forgalmas napod van, és 2-300 embert ki kell szolgálnod. Ráadásul vannak direkt olyan alkalmazottak, akik figyelnek és rád szólnak, hogy figyelj jobban, dolgozz gyorsabban, pontosabban, mosolyogj, ne igyál és öltözz fel szépen.”
| ||
A túlterheltség mellett az alacsony béreket jelölik meg a dolgozók fő indokként, ha felmondanak. Februárban 200 üres állás volt a Magyar Postánál, egy állásbörzén talált hirdetés szerint logisztikai küldeményfeldolgozókat, csomagkézbesítőket, gépjárművezetőket egyaránt várnak. „Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 1981 óta a postán dolgozom, bruttó 163 ezer forint a fizetésem. Örülök a mostani béremelésnek, de a 30 százalékot nem három, hanem egy év alatt kellene megadni, azzal talán tudnák pótolni az űrt” – mondja egy vidéki hivatal munkatársa. A béremelés, amit a dolgozók idén áprilistól éreznek majd, három lépcsőben történik: 2017-ben 14 százalékkal, jövőre 12 százalékkal, 2019-ben pedig 6 százalékkal növekszik a bér. Azt mindenki üdvözölte, hogy a szakmunkás-minimálbért 130 ezerről 161 ezerre emelték, gond a már régóta a cégnél dolgozókkal lesz: bérfeszültség alakulhat ki a frissen felvettek és az évtizedek óta a pályán lévők között. „Egy szakszervezet sosem lehet elégedett, de belátjuk, hogy az elmúlt évek legjobb bérfejlesztését sikerült kiharcolnunk. A szakmunkás-bérminimum felemelése örömteli, nagyon fontos lenne a régebbi dolgozók bérét is emelni. Ha a megvalósítás jó lesz, a postások nagy része jól fog járni, de ez a munkáltatói jogkör gyakorlóján múlik” – véli Tusz Ferenc, a Kézbesítők Szakszervezetének (KÉSZ) elnöke, aki a megkérdezett szakszervezetek közül egyedüliként nyilatkozott. A KÉSZ igyekszik a munkavállalók bejelentéseit a munkáltató felé továbbítani és a panaszügyeket kivizsgálni; utóbbiak egy része a túlterheltség miatt érkezik. „Nagyon sok kolléga erejét megfeszítve dolgozik, hétvégére fizikailag és mentálisan is elfáradnak.”
Idén több postai szolgáltatás ára emelkedik, a postakész borítéké például 10 forinttal, a csomag alapdíja 200-zal, a készpénzes árufizetésé 130-cal, a csomag otthoni átvétele több mint 600 forinttal. Erre legfőképpen a béremelések miatt van szükség, a szakmunkás-minimálbér emelését ki kell termelni. Bennfentes forrásunk úgy véli, a Magyar Posta egyes szegmensekben egyébként is túl alacsonyra áraz, a piac elbírja, hogy azokban akár még nagyobb díjemelés is történjen. „A postásbérek egyébként nálunk mindig is alacsonyak, az átlagbér alattiak voltak. Sopronból ezért is mennek ki sokan Ausztriába, mert ott többet keresnek, igaz, ott a postai szolgáltatások ára is magasabb, mint itthon. Ráadásul manapság, amikor a nyugdíjak is egyre inkább számlára mennek, a borravaló is elmaradozik.”
„21 évet dolgoztam a postánál, már kétszer otthagytam az egészet, most harmadjára is visszamentem, kézbesítőként dolgozom. A túlóra nálunk nem jellemző, a béremmel is meg vagyok elégedve, főleg most, az emelés után. Sosem ezek miatt jöttem el, hanem a biztosítások ajánlása és értékesítése miatt. Ha azt akarnám csinálni, elmentem volna biztosítási ügynöknek, de én nem ezért lettem postás – meséli élményeit egy másik vidéki kézbesítő, aki szerint az ügyfelek sem örülnek ennek, nemigen vásárolnak ilyen szolgáltatásokat. – Szeretem az embereket, ők is szeretnek engem, családias a hangulat, nekem mindegy, hogy ügyvédnek, bűnözőnek, nagymamának vagy segédmunkásnak viszem ki a leveleket, elbeszélgetek velük, elmesélik a gondjaikat, én meg érzem, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal. Szívvel-lélekkel csináltam és hiányzott, ezért mentem vissza. De ezektől a biztosításoktól kikészülök, és nem csak én. Sok kollégát elvadítottak ezzel, sok jó szakember ment el emiatt. Én nem értek ehhez, nem tudom jól elmagyarázni, miért jó. Volt képzésünk, de az sem ért semmit.”
Változó szokások
A postának alighanem szüksége van ezekre a pénzügyi szolgáltatásokra és az ebből származó bevételre, főként a digitalizáció és a megváltozott fogyasztói szokások miatt. A posta legfrissebb, 2015-ös adatai szerint (az éves beszámolót májusban hozzák nyilvánosságra, így 2016-ról még nincsenek számok) árbevételének 50 százaléka a levélforgalomból jön, 30 százaléka pénzügyi, pénzforgalmi, biztosításközvetítői tevékenységből, 20 százaléka pedig logisztikából, kereskedelmi tevékenységből, hírlap-értékesítésből. Az Opten céginformációs rendszer adatai szerint az értékesítés nettó árbevétele 2015-ben közel 189 milliárd forint volt, amely hasonló az elmúlt évek eredményeihez, a cég üzemi eredménye pedig nagyjából 3 milliárd; de az Opten adatai szerint előfordultak súlyos mínuszokat hozó évek is (2012, 2014).
A posta kötelezően elvégzendő feladatait törvény rögzíti, tulajdonosi jogkörének gyakorlása jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál van, felügyeleti szerve pedig a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság. Az „egyetemes postai szolgáltatás biztosítása” állami feladat, és ezt az „egyetemes postai szolgáltató útján”, a „társadalmi közszükségletet kielégítve”, „földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül minden felhasználó számára” teljesítenie kell. 2015-ben 620 millió belföldi levelet kézbesítettek, 15,7 millió csomagot kezeltek (itt már megvan a 2016-os szám is: tavaly majdnem 2 millióval többet, 17,7 milliót), és még mindig meghatározó a sárga csekkes befizetés: utóbbiakból 2015-ben 215 millió darabot (2190 milliárd forint értékben) kezelt a posta. Belsős postai forrásunk szerint ez egyenesen hungarikum: a posta a sárga csekkekkel sokkal többet keres, mint a modern pénzügyi szolgáltatásokkal. „De mi lesz, ha ez kiesik? Mi fogja akkor eltartani a postát? Jó ideig nem csökkent a sárga csekkes befizetések száma, nemrégiben azonban elkezdődött ez a folyamat is.” Ráadásul a levélforgalom is apadt, bár a hivatalos és számlalevelek piaca még mindig virágzik. A csomagok piaca talán a legstabilabb, melyet segít az elektronikus kereskedelem, az internetes vásárlás terjedése is, a napilapok terjesztése viszont jelentősen csökkent, ahogy a posta kereskedelmi szála is egyre inkább zsugorodik. Bennfentes forrásunk a postai szolgáltatásokat hagymához hasonlítja, melynek a közepe a levélforgalom, arra jön rá a csomagforgalom, majd a hagyományos pénzforgalmi és korszerű pénzügyi szolgáltatások. „Ha a bevétel 90 százaléka a levélforgalomból jönne, elég volna csak azt a piacot kitisztítani. Mivel csak 50 százalék jön belőle, a többire is hangsúlyt kell fektetni. Ez stratégiai döntés.”
De az sem ér semmit, ha nem marad elég postás.
| Akadozó liberalizáció Az Európai Unió irányelveinek megfelelően 2013-ban Magyarországon is megtörtént a postai piac liberalizációja, ezzel az egyetemes levélpostai szolgáltatások piacára új szereplők léphetnek be, ha megszerzik az ehhez szükséges engedélyt. Ezt nálunk a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) állítja ki. A 2012-es postatörvény azonban olyan feltételeket szab a belépéshez, amelyeket eddig nem sok mindenkinek sikerült teljesítenie. Az osztrák posta magyarországi leányvállalata, a Feibra 2013-ban, többszöri sikertelen próbálkozás után adta fel, a City Mail Kft. 2015-ben járt sikerrel, és belépett a magyar levélpiacra (lásd: Sárgák a zöldben, Magyar Narancs, 2015. november 19.), de a Magyar Posta Zrt.-nek még így is 90 százalékos a piaci részesedése. Belsős postai forrásunk szerint ez jellemző külföldön is: a levélpiacon az állami szereplőkön kívül nincs más meghatározó szereplő, a liberalizációt sikerült addig húzni-halasztani, amíg ez a piac már kevéssé volt vonzó. A csomagpiacon is csak a nagyobb nemzetközi cégek tudnak érvényesülni. Az okokat szerinte abban kell keresni, hogy a posta jó minőségű és gyors szolgáltatást nyújt. A téma kutatói viszont a 2012-es törvény szigorú szabályozásában, a túlzó megkötésekben és a komoly jogi és adminisztratív korlátokban látják az igazi piac kialakulásának akadályát. 2014-es adatok alapján az Európai Unión belül az ún. „belépési nehezítettségi mutató” nálunk a legrosszabb. Így valódi verseny nem alakul ki, a liberalizáció viszont magával hozta azt az uniós előírást, miszerint az „általános érdekű szolgáltatások ellátási kötelezettségéből származó veszteséget a kötelezettséget előíró államnak meg kell térítenie”. Ha tehát a kötelező feladat nem jövedelmező a posta számára, az állam kompenzációt fizet. |
