Asszonylázadás Nyírcsaholyban 65 évvel ezelőtt

Majdnem nagyobb baj lett belőle

Riport

A szabolcsi faluban, Nyírcsaholyban, 1960 februárjában több százan tiltakoztak a kényszerkollektivizálás ellen. A nyírcsaholyi asszonylázadás nem az egyetlen megmozdulás volt a téeszesítés ellen ezen a vidéken. A helyszínen jártunk.

Hogy pontosan mi és miért történt, csak első ránézésre tűnik történelmi távlatból egyértelműen olvasható képletnek, a valóság sokkal több réteget rejt. Ezek nem a múlt ködébe vesző, ma már aktualitását vesztett emlékek – napjainkat meghatározó üzenete van mindnek.

Nem kell a tsz, nem kell a kolhoz

Farkas Gyöngyi Lázadó falvak – Kollektivizálás elleni tüntetések a vidéki Magyarországon, 1951–1961 című monográfiájában részletesen tárgyalja az eseményeket, Nyírcsaholyi asszonytüntetés fejezetcímmel. Leírja a kollektivizálás folyamatát a közel háromezer lakosú településen, azt, ahogyan a gazdálkodókat erőszakos módszerekkel kényszerítették a termelőszövetkezeti belépési nyilatkozat aláírására. Nevekkel, a helyi pártfunkcionáriusok és agitátorok tevékeny­ségével, kronologikusan ismerteti az eseményeket, amelyek odáig vezettek, hogy a falu női lakosságának java a tanácsházához vonult és követelték, hogy adják ki számukra az összegyűjtött belépési nyilatkozatokat. Kiderül, hogy a faluban a közeli települések tüntetéseinek hírére kezdtek mozgolódni a nők; a vasútállo­máson, a néhány kilométerre lévő mátészalkai piacon szerzett információkat osztották meg szomszédjaikkal, ismerőseikkel. A hírek arról szóltak, hogy a közeli falvakban, Nyírparasznyán, Ópályiban és Pusztadoboson a lakosság által szervezett tüntetések hatására a hatóságok visszaadták a belépési nyilatkozatot.

Azt a vélelmet, hogy a szervezkedést valójában a férfiak ösztönözték, mondván, a nőket úgysem bántják, szegüljenek ellen ők, a szerző cáfolja. Mert bár a férfiak remélték, hogy a nők sikerrel járhatnak, a nők aktivitását éppen az előbbiek passzivitása generálta. A helyi asszonyok úgy gondolhatták, hogy a férfiak nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy a falu elkerülje a kényszerkollektivizálást, ezért maguk vették kezükbe a dolgot. A férfiak, akiket egyébként javarészt közvetlenül érintettek a fizikai megtorlások és a fenyegetések, meglehetősen elgyötörtek voltak, így elképzelhető, hogy addigra feladták az ellenállást. S maguk a nők is abban a hiszemben lehettek, hogy őket kevésbé érheti fizikai sérelem – magyarul, a nőket csak nem verik meg.

A szervezkedést elindító asszonyok – Sváb Sándorné, Hamulyák Gyuláné, Kicsák Sándorné – nem csak a szomszédokat szólították meg, de a férfiakat is bevonták, hogy szóljanak a feleségüknek, lányaiknak, anyjuknak. Így verbuválódott össze Svábék háza előtt, majd indult a tanácsházára a 200 fős tömeg, ezt skandálva: „Nem kell a tsz, nem kell a kolhoz, vissza a nyilatkozatot!”

Az épületbe benyomuló dühös asszonyokat aztán csak a több erősítéssel, még a megyeszékhelyről is érkező karhatalom tudta feloszlatni, és amit a nők nem hittek volna, a rendőrök gumibotokkal ütlegelték őket, korra való tekintet nélkül. Az idős Hamulyáknét is kíméletlenül, a fejére mért ütésekkel bántalmazták, aki látva, hogy fotós is érkezett és képeket készítenek róluk, felhajtotta a szoknyáját, a fenekét mutatva a fotográfusnak.

A karhatalomnak csak este hét órára sikerült véget vetnie a megmozdulásnak, a fő szervezőket letartóztatták, májusban pedig ítélet is született.

Az 1960-ban történt asszonylázadás emlékműve Nyírcsaholyb

 
Fotó: MTI/Balázs Attila  

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.