Asszonylázadás Nyírcsaholyban 65 évvel ezelőtt

Majdnem nagyobb baj lett belőle

Riport

A szabolcsi faluban, Nyírcsaholyban, 1960 februárjában több százan tiltakoztak a kényszerkollektivizálás ellen. A nyírcsaholyi asszonylázadás nem az egyetlen megmozdulás volt a téeszesítés ellen ezen a vidéken. A helyszínen jártunk.

Hogy pontosan mi és miért történt, csak első ránézésre tűnik történelmi távlatból egyértelműen olvasható képletnek, a valóság sokkal több réteget rejt. Ezek nem a múlt ködébe vesző, ma már aktualitását vesztett emlékek – napjainkat meghatározó üzenete van mindnek.

Nem kell a tsz, nem kell a kolhoz

Farkas Gyöngyi Lázadó falvak – Kollektivizálás elleni tüntetések a vidéki Magyarországon, 1951–1961 című monográfiájában részletesen tárgyalja az eseményeket, Nyírcsaholyi asszonytüntetés fejezetcímmel. Leírja a kollektivizálás folyamatát a közel háromezer lakosú településen, azt, ahogyan a gazdálkodókat erőszakos módszerekkel kényszerítették a termelőszövetkezeti belépési nyilatkozat aláírására. Nevekkel, a helyi pártfunkcionáriusok és agitátorok tevékeny­ségével, kronologikusan ismerteti az eseményeket, amelyek odáig vezettek, hogy a falu női lakosságának java a tanácsházához vonult és követelték, hogy adják ki számukra az összegyűjtött belépési nyilatkozatokat. Kiderül, hogy a faluban a közeli települések tüntetéseinek hírére kezdtek mozgolódni a nők; a vasútállo­máson, a néhány kilométerre lévő mátészalkai piacon szerzett információkat osztották meg szomszédjaikkal, ismerőseikkel. A hírek arról szóltak, hogy a közeli falvakban, Nyírparasznyán, Ópályiban és Pusztadoboson a lakosság által szervezett tüntetések hatására a hatóságok visszaadták a belépési nyilatkozatot.

Azt a vélelmet, hogy a szervezkedést valójában a férfiak ösztönözték, mondván, a nőket úgysem bántják, szegüljenek ellen ők, a szerző cáfolja. Mert bár a férfiak remélték, hogy a nők sikerrel járhatnak, a nők aktivitását éppen az előbbiek passzivitása generálta. A helyi asszonyok úgy gondolhatták, hogy a férfiak nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy a falu elkerülje a kényszerkollektivizálást, ezért maguk vették kezükbe a dolgot. A férfiak, akiket egyébként javarészt közvetlenül érintettek a fizikai megtorlások és a fenyegetések, meglehetősen elgyötörtek voltak, így elképzelhető, hogy addigra feladták az ellenállást. S maguk a nők is abban a hiszemben lehettek, hogy őket kevésbé érheti fizikai sérelem – magyarul, a nőket csak nem verik meg.

A szervezkedést elindító asszonyok – Sváb Sándorné, Hamulyák Gyuláné, Kicsák Sándorné – nem csak a szomszédokat szólították meg, de a férfiakat is bevonták, hogy szóljanak a feleségüknek, lányaiknak, anyjuknak. Így verbuválódott össze Svábék háza előtt, majd indult a tanácsházára a 200 fős tömeg, ezt skandálva: „Nem kell a tsz, nem kell a kolhoz, vissza a nyilatkozatot!”

Az épületbe benyomuló dühös asszonyokat aztán csak a több erősítéssel, még a megyeszékhelyről is érkező karhatalom tudta feloszlatni, és amit a nők nem hittek volna, a rendőrök gumibotokkal ütlegelték őket, korra való tekintet nélkül. Az idős Hamulyáknét is kíméletlenül, a fejére mért ütésekkel bántalmazták, aki látva, hogy fotós is érkezett és képeket készítenek róluk, felhajtotta a szoknyáját, a fenekét mutatva a fotográfusnak.

A karhatalomnak csak este hét órára sikerült véget vetnie a megmozdulásnak, a fő szervezőket letartóztatták, májusban pedig ítélet is született.

Az 1960-ban történt asszonylázadás emlékműve Nyírcsaholyb

 
Fotó: MTI/Balázs Attila  

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.