Asszonylázadás Nyírcsaholyban 65 évvel ezelőtt

Majdnem nagyobb baj lett belőle

Riport

A szabolcsi faluban, Nyírcsaholyban, 1960 februárjában több százan tiltakoztak a kényszerkollektivizálás ellen. A nyírcsaholyi asszonylázadás nem az egyetlen megmozdulás volt a téeszesítés ellen ezen a vidéken. A helyszínen jártunk.

Hogy pontosan mi és miért történt, csak első ránézésre tűnik történelmi távlatból egyértelműen olvasható képletnek, a valóság sokkal több réteget rejt. Ezek nem a múlt ködébe vesző, ma már aktualitását vesztett emlékek – napjainkat meghatározó üzenete van mindnek.

Nem kell a tsz, nem kell a kolhoz

Farkas Gyöngyi Lázadó falvak – Kollektivizálás elleni tüntetések a vidéki Magyarországon, 1951–1961 című monográfiájában részletesen tárgyalja az eseményeket, Nyírcsaholyi asszonytüntetés fejezetcímmel. Leírja a kollektivizálás folyamatát a közel háromezer lakosú településen, azt, ahogyan a gazdálkodókat erőszakos módszerekkel kényszerítették a termelőszövetkezeti belépési nyilatkozat aláírására. Nevekkel, a helyi pártfunkcionáriusok és agitátorok tevékeny­ségével, kronologikusan ismerteti az eseményeket, amelyek odáig vezettek, hogy a falu női lakosságának java a tanácsházához vonult és követelték, hogy adják ki számukra az összegyűjtött belépési nyilatkozatokat. Kiderül, hogy a faluban a közeli települések tüntetéseinek hírére kezdtek mozgolódni a nők; a vasútállo­máson, a néhány kilométerre lévő mátészalkai piacon szerzett információkat osztották meg szomszédjaikkal, ismerőseikkel. A hírek arról szóltak, hogy a közeli falvakban, Nyírparasznyán, Ópályiban és Pusztadoboson a lakosság által szervezett tüntetések hatására a hatóságok visszaadták a belépési nyilatkozatot.

Azt a vélelmet, hogy a szervezkedést valójában a férfiak ösztönözték, mondván, a nőket úgysem bántják, szegüljenek ellen ők, a szerző cáfolja. Mert bár a férfiak remélték, hogy a nők sikerrel járhatnak, a nők aktivitását éppen az előbbiek passzivitása generálta. A helyi asszonyok úgy gondolhatták, hogy a férfiak nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy a falu elkerülje a kényszerkollektivizálást, ezért maguk vették kezükbe a dolgot. A férfiak, akiket egyébként javarészt közvetlenül érintettek a fizikai megtorlások és a fenyegetések, meglehetősen elgyötörtek voltak, így elképzelhető, hogy addigra feladták az ellenállást. S maguk a nők is abban a hiszemben lehettek, hogy őket kevésbé érheti fizikai sérelem – magyarul, a nőket csak nem verik meg.

A szervezkedést elindító asszonyok – Sváb Sándorné, Hamulyák Gyuláné, Kicsák Sándorné – nem csak a szomszédokat szólították meg, de a férfiakat is bevonták, hogy szóljanak a feleségüknek, lányaiknak, anyjuknak. Így verbuválódott össze Svábék háza előtt, majd indult a tanácsházára a 200 fős tömeg, ezt skandálva: „Nem kell a tsz, nem kell a kolhoz, vissza a nyilatkozatot!”

Az épületbe benyomuló dühös asszonyokat aztán csak a több erősítéssel, még a megyeszékhelyről is érkező karhatalom tudta feloszlatni, és amit a nők nem hittek volna, a rendőrök gumibotokkal ütlegelték őket, korra való tekintet nélkül. Az idős Hamulyáknét is kíméletlenül, a fejére mért ütésekkel bántalmazták, aki látva, hogy fotós is érkezett és képeket készítenek róluk, felhajtotta a szoknyáját, a fenekét mutatva a fotográfusnak.

A karhatalomnak csak este hét órára sikerült véget vetnie a megmozdulásnak, a fő szervezőket letartóztatták, májusban pedig ítélet is született.

Az 1960-ban történt asszonylázadás emlékműve Nyírcsaholyb

 
Fotó: MTI/Balázs Attila  

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.