Mennyit és mennyiért dolgoznak az eladók a boltzár feloldása után?

Második csapás

  • Tamás Gábor
  • 2016.05.21 12:04

Riport

A kormány a vasárnapi boltzár kényszerű visszavonása után most a bolti eladók, pénztárosok, árufeltöltők nehéz sorsa fölött hullat krokodilkönnyeket. Tény: az ágazatban dolgozók alacsony bérért végeznek sok és nehéz munkát. A kiszolgáltatottságuk annak a munkajogi szabályozásnak is a következménye, amit a Fidesz tett igencsak munkaadóbaráttá.

„Nekem csütörtökön szóltak, hogy változik a rend, vasárnap megint nyitva lehetünk. Helybeli vagyok, ezért nyilván velem, velünk kezdték a hétvégi műszak összeállítását, és az igazat megvallva, jól hangzott a kétszáz százalékos műszakpótlék. Így aztán dolgoztam. De hétfő reggel kaptam a kollégáktól néhány kellemetlen megjegyzést” – mondja az egyik, Budapest határában működő Tesco pénztáros alkalmazottja.

A kormányzat a múlt héten visszavonta a tavaly március 15-én bevezetett vasárnapi boltzárat. Egy éve Orbán Viktor – máig nem tudni pontosan, miért – koalíciós partnerének kedvezve elfogadtatta pártjával, hogy lényegében minden nem saját tulajdonban üzemelő üzlet vasárnapi nyitva tartása tiltott legyen. Attól kezdve csak családtagok vagy üzletrész-tulajdonosok lehettek vasárnap (és éjszaka a nonstop boltokban) a pult mögött. A KDNP amúgy akkor már harmadszor terjesztette be a törvényjavaslatot (miután még 2007-ben meghirdette a szabad vasárnap chartát, amit több szakszervezet is támogatott). Először ellenzékben (2009) próbálkozott, de a fő érvek már akkor megvoltak („a vasárnapokat az emberek hagyományosan pihenéssel, kikapcsolódással, családjuk, barátaik társaságában töltik”, „a szabad vasárnap a társadalmi kapcsolatok ápolását teszi lehetővé” stb.). Az akkori javaslat nemcsak a kereskedelemre vonatkozott, hanem a mainál szélesebb körre. 2010-ben, immár kormánypártként újra nekifutott a KDNP, de a Fidesz nem engedte a témát az Országgyűlés plenáris ülésére. A miniszterelnök mindazonáltal érezte, hogy ez fontos ügy a koalíciós partnernek, ezért nem engedte leszavazni, hanem arrébb tolta a döntést, mondván, „amint meg lehet élni heti ötnapnyi munkából, akkor én is azok közé tartozom majd, akik támogatni fogják a vasárnapi zárva tartást”. Ezek után váratlan fordulat volt, hogy tavaly a kormánytöbbség a már szinte kizárólag a multikra szabott javaslatot elfogadta, és valóban megvalósult a boltzár.

 

Ennyi százaléka

Akkoriban számos elemzés készült arról, milyen következményekkel járhat mindez. Több mint félmillió munkavállalóról beszélünk, akik közül korábban, illetve most, a boltzár feloldását követően mintegy százezren vasárnap és netán éjszaka is bemennek az üzletbe dolgozni. Ez a réteg jelenleg az egyik legkiszolgáltatottabb munkavállalói csoport.

Az egyik nagy multinacionális cég általunk megismert munkaszerződésével első pillantásra semmi baj (rögzíti a ledolgozandó havi munkaórát, a dolgozó kötelességeit, a szabadság kiadásának feltételeit stb.). De van egy sor, miszerint „a munkavállaló a munkahelyi vezető utasítására túlmunkára kötelezhető, amely után a munka törvénykönyvében rögzített mértékű pótlék fizetendő ki”.

E pótlék minimuma jelenleg az alapbérből számított órabér 50 százaléka. Az elmúlt hétvége viszont rendkívüli helyzetnek számított, a nagy üzletláncok többsége különösebb fölkészülés nélkül, puszta presztízsből is megnyitotta egységeit. A sorból kilógott a Lidl, de például a vasárnapi boltzár mellett a vezetői révén többször is kiálló CBA már nem. (Nem megerősített információnk szerint a cégcsoport saját üzleteiben a teljes műszakot vállaló alkalmazottak a normál napi bérre 2500-3000 forintos nettó pótlékot kaptak.)

Innentől érdekesek a bérek. A havi nettó jövedelem 85–90 ezer forint és 180–190 ezer forint között mozog, ám ezért komoly mennyiségű pluszmunkát is végezni kell. Legendák szólnak arról is, hogy még egyes nagy nevű üzletláncok egységeinél is két jelenléti ív van: az egyik rögzíti a valódi teljesítést, a másik pedig az, amely a járulékokkal elszámolt hivatalos adatokat tartalmazza. A jelen pillanatban érvényes túlmunka-szabályozás – vagyis az 50 százalék – valóban nem csábít a hétvégi munkára. A kétszáz százalék viszont már igen – ez a kereskedelmi szakszervezet követelése (és múlt vasárnapra is ennyit kínált néhány lánc az önként jelentkezőknek). Ugyanakkor mindenki tudja, hogy a vasárnapi és éjszakai munkavégzés 200 százalékos premizálása hosszú távon tarthatatlan; három hétvégével és 10 éjszakával a teljes havi normál nettó munkabér kitermelhető. Információink szerint az érdekvédelmi szervezetek és a kormányzat között kialakulni látszik az a kompromisszum, amely lényegében egybecseng a szocialisták egy korábbi javaslatával: a munkajog továbbra is az 50 százalékos túlmunkapótlékot rögzítse minimumként, de ha a jóságos munkaadó e fölött kívánná díjazni hű alkalmazottját, az után ne kelljen közterhet fizetnie. Úgy tudjuk, ez esetben a gazdasági tárca csak a pontos elszámolást követelné meg, mivel a versenyszféra foglalkoztatási adatainak javulását várja az engedmény bevezetésétől.

 

Zsebből

Amennyiben a törvénymódosítás valóban átmenne még az idén, azaz a 2017-es adótörvények része lenne, az újabb csapás lenne a boltzárból egy éven át profitáló kisebb üzletek számára. Ezeknél ugyanis a munkaszerződések a minimálbér környékén rögzítik a havi fizetést, a pluszpénz ilyen-olyan ügyeskedéssel zsebből kerül a munkavállalóhoz. (Ez a multiknál hosszú távon nem megy, ott más a leosztás.) A kisboltok munkavállalóit a tulajdonos a napi vagy heti kereset lehetőségével zsarolja, míg a nagy cégek az alkalmazás puszta tényével. Anikó, a legnagyobb hazai kiskereskedelmi cég középvezetője a Narancsnak elmondta: egyik közvetlen munkatársa betegsége miatt szabadságot kért. A második hét után a főnöke érdeklődni kezdett, mi van a kolléganővel, mert túl sok a helyettesítési beírás a jelenléti íveken. Anikó próbálta a kolléganőjét védeni, ám erre az volt a válasz, hogy több mint 200 önéletrajz és motivációs levél van ugyanerre a beosztásra a cég HR-részlegén. A betegeskedő asszonyt két hét múlva kirúgták.

A kisboltoknál ennyi türelmi idő sincs. Ha egyszer nem jössz, holnapra nincs helyed. Az órabér 550–650 forint között mozog, de ebben aztán tényleg benne van minden, amit csak egy bolt körül tenni kell és lehet. A munkaszerződés – a négy éve megváltoztatott munka törvénykönyve miatt, hogy ti. a munkaadó indoklás nélkül is fölmondhat – szimplán széttéphető papírként fogható fel.

Persze, a kisboltok világának szigorúsága nagyon is érthető. Az elmúlt 15 évben legalább háromszor etették be őket különböző kormányzati ígéretekkel: előbb a magyar áruk védelmére és a kiskereskedelmi hálózatok fejlesztésére tett ígéretet 2002-ben a Medgyessy-kormány, 2010-ben az Orbán-kabinet a helyi értékesítés „érzékelhető erősítését” írta be programjába, majd a 2015-ös a boltzár elrendelésének egyik deklarált célja a családi kereskedések helyzetének javítása volt. Mindezekből semmi nem teljesült. Az elmúlt hétvégén a kisüzletek forgalma 20–50 százalék közötti mértékben csökkent, s ennek jórészt az volt az oka, hogy az emberek az úgynevezett „pánikvásárlásokat” is – például elfogyott a tejföl – inkább az ismét kinyitó üzletközpontokban bonyolították.

Húz egyet

A boltzár Európa számos országában bevett eszköz az általános pihenőnap biztosítására, de azokon a helyeken az általános életszínvonal egyrészt nem követeli meg a fogyasztók hétvégi kiszolgálását (hiszen péntek délutántól gyakorlatilag nem dolgoznak), másrészt a vásárlók beálltak egyfajta kényelmi életmódra, amit a magyarországinál jóval magasabb bérszínvonal lehetővé tesz. De persze nem csak a vásárlók keresnek jobban: Münchenből kapott információnk szerint egy nyolc órában alkalmazott pénztáros havi átlagfizetése a Lidlnél 2200–2400 euró között mozog. Ezzel szemben nálunk a boltzár bevezetése 15-20 ezer kereskedelmi dolgozó elbocsátását eredményezte, akiknek legfeljebb a felét fogja „visszaalkalmazni” a legális kiskereskedelem. És nekik is marad a választás: vagy elfogadják a túlmunkára szóló munkahelyi utasításokat, vagy a HR-es kihúz egyet a dossziéjában lapuló 200 önéletrajzból.

Neked ajánljuk