„Megkövetelik, hogy kérdezzünk”

Egyre több diák dönt úgy, hogy Dániában folytatja felsőfokú tanulmányait. Utánajártunk, hogy miért, és mire számíthatnak.

A legtöbben még most is brit felsőoktatási intézménybe pályáznak, ám egyre gyakrabban kerül elő Dánia mint lehetséges helyszín. Ma már több ügynökség létezik, ami kifejezetten az ottani egyetemekre készíti fel a magyar diákokat, ráadásul csekély összegért, olykor ingyen. Mindez persze nem jótékonykodás: az ügy­nökségeknek a kinti egyetemek fizetnek, ha sikerül egy-egy hallgatót odacsábítani.

Az ígéretek

A dán felsőoktatás tandíjmentes az Európai Unió összes polgára számára, a képzések nagy része angol nyelvű. Noha a dán egyetemek többsége bekéri az érettségit a jelentkezéskor, egy jó motivációs levél és a megfelelő nyelvtudást igazoló dokumentum sokkal értékesebb az elbírálásnál.

A külföldi hallgatók felé nyitó felsőoktatás egyfajta válasz a dán kormányzat részéről az apadó érdeklődésre, amit az ottani középiskolások mutatnak a továbbtanulás iránt. Dániában már egy középfokú végzettséggel is elég jól lehet keresni, és ez annak ellenére is elegendő indok lehet a tanulmányok lezárásához, hogy a dán fiatalokat nemcsak az ingyenes felsőoktatással próbálják motiválni, hanem állami támogatással is – egy ottani egyetemista havonta 5900 koronát (körülbelül 250 ezer forintot) kap.

Ilyen feltételek mellett a külföldi diákoknak kétszer sem kell mondani, hogy elinduljanak Dániába, pláne, hogy az ottani egyetemek előkelő helyet foglalnak el a világ felsőoktatási intézményeit rangsoroló listákon: a brit Times Higher Education szerint hat dán egyetem is a top 200-ba tartozik. (A listán sem magyar, sem más kelet-európai felsőoktatási intézmény nem szerepel.) „Olyan országokból jönnek ide tanulni, ahol egyfajta »kilépős hangulat« uralkodik” – mondja a 23 éves Szabadhegyi Gergő, aki korábban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre járt, ám szeptember óta az aalborgi University College of Nor­thern Denmark (UCN) közgazdaság szakos hallgatója. Gergőnek két és fél év után lett elege Magyarországból, méghozzá azért, mert „nem nagyon volt élete az egyetem mellett”. Amúgy a UCN hallgatóinak 70-75 százaléka kelet-európai.

Nincsenek hivatalos információk arról, hogy összesen hány magyar diák tanul Dániában. Érdeklődtünk ugyan, de mindössze egyetlen olyan iskola akadt, ahol készségesen tájékoztattak. Ez a már említett, javarészt gazdasági és technológiai képzéseket indító UCN, amelynek nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója, Mette Østergaard Samuelsen elmondta: szeptemberben 25 magyar diák kezdte meg tanulmá­nyait, s velük együtt jelenleg 119 magyar hallgatójuk van az 1400 külföldi közül.

„Évente körülbelül 300 diák nemzetközi felsőoktatási jelentkezésében segítünk – mondja Pajkó Ferenc, a StudyGuide oktatási szakértője, de titoktartási szerződésre hivatkozva nem árulta el, hogy e 300 diák közül hányan mennek Dániába, azt viszont elmondta, hogy Dánia és az Egyesült Királyság vezet az arányokat tekintve. „A dániai felsőoktatás főleg a tandíjmentessége és a későbbi magasabb életszínvonal miatt vonzó, míg az Egyesült Királyságot jellemzően azok választják, akik speciálisabb szakokat keresnek.”

A 23 éves Molnár Annabella idén szeptembertől tanul marketingmenedzsmentet az aarhusi Business Academyn. Érettségi után az egyik legnagyobb hazai egyetem bölcsészettudományi karára jelentkezett, történelem szakra, de az itt szerzett tapasztalatok elég gyorsan elvették a kedvét. „Érdekeltek a gazdasági szakok is, de amikor láttam, hogy itthon egy angol nyelvű képzésért úgy nyolcszázezret kellene fizetni egy félévre, elkezdtem mást keresni, érdeklődni a külföldi lehetőségek iránt, ekkor került képbe Dánia” – meséli. Azt mondja, elsősorban az vonzza, hogy a képzések gyakorlati alapúak és interaktívak, és általában kis létszámú csoportban dolgoznak egy-egy projekten.

A valóság

A dániai álomból azonban könnyen csalódás lehet, több internetes fórumon is arról számolnak be, hogy pár hónap után kénytelenek voltak hazajönni, mert elfogyott a pénzük és nem találtak diákmunkát. Emellett az egyik legnagyobb probléma, hogy az egyetemi városokban (Aalborg, Aarhus, Koppenhága) szállást is alig találni. Noha Pajkó szerint ez ma már csak Koppenhágára jellemző, mivel az elmúlt években több ezer kollégiumi szálláshelyet adtak át országszerte. Ennek ellentmond, hogy Szabadhegyi Gergő először egy öt négyzetméteres raktárhelyiségben lakott, ezt is csak ismerős segítségével tudta megszerezni.

További probléma, hogy Dánia az Európai Unió legdrágább országa, így hiába a tandíjmentes felsőoktatás, valamiből élni is kell. Gergőnek kezdetben a rokonai segítettek, úgy látja, a kiutazáshoz és a kezdeti problémák megoldásához minimum 600-700 ezer forintra van szükség. „Mindenképp melót kellett keresnem, tudtam, hogy az nem fenntartható, hogy az anyukám és a nagymamám segít folyamatosan.” Szerencséje volt: két hónap alatt talált munkát, jelenleg takarítóként dolgozik, havi 40 órát, ám mint mondja: „Ehhez az kellett, hogy az első másfél hónapban folyamatosan állást kerestem, kiküldtem vagy nyolcvan helyre az önéletrajzomat. Bár az is igaz, hogy most ezzel a havi 40 órával többet keresek, mintha gépészmérnökként elhelyezkedtem volna Magyarországon.”

A StudyGuide szerint még a 700 ezer is kevés. Azt tanácsolják a Dániába készülő diákoknak, hogy legalább 1-1,5 millió forinttal vágjanak neki. „Amikor mi hat éve kiköltöztünk, azt mondták, hogy 300 ezer forint elegendő a kezdéshez. Ez volt az első és legnagyobb hazugság, amivel elláttak az akkori ügynökök. Már akkor is legalább 1 millió forint volt szükséges, de ha 1,5 millió forint van talonban, az a biztos” – meséli Pajkó Ferenc.

Az álláskeresés kapcsán nem az a legfőbb gond, hogy nincs elég munkalehetőség Dániában, ám a „jobbakhoz” nem elegendő az angolnyelv-tudás, így csak olyan lehetőségek maradnak (takarítás, mosogatás, raktári munkák), amelyeket gyakran vonakodva vállalnak el azok, akik főleg tanulni szeretnének. „A mindennapokban tökéletesen elég az angolnyelv-tudás, és az oktatás is angolul folyik. Ugyanakkor a dánnyelv-tudás óriási előny” – jegyzi meg a StudyGuide oktatási szakértője is. „A munka­erőpiac nyilvánvalóan nem tud befogadni annyi, gyakorlatilag szakképzettség nélküli, nemzetközi diákot, mint amennyien itt vagyunk” – vélekedik Gergő. Kellő szorgalommal persze legyőzhető ez az akadály is: az állam kétéves ingyenes nyelvtanfolyamot biztosít külföldi diákok számára.

Ráadásul, aki munkát vállal, megkaphatja azt az 5900 koronás állami ösztöndíjat (SU – Statens Uddannelsesstøtte), amelyről cikkünk elején már esett szó. „Heti 10 órát kell dolgozni, és mivel az általános órabér 4200 forint környékén van, könnyű kiszámolni, hogy a támogatással havi félmillió forint bruttó keresetet össze lehet szedni az egyetem mellett. Ugyanakkor nem könnyű ilyen
diákmunkát találni – jegyzi meg Pajkó Ferenc. Gergő takarítóként megkapja az SU-t, de meg is dolgozik érte. „Általában este vagy éjszaka melózom. Van olyan, hogy hajnali hatig kell takarítani négy különböző helyen, ilyenkor a dán télben kell egyik helyről a másikra mennem” – mondja, de úgy véli, hogy ötvenből csak egy ember olyan szerencsés, mint ő.

Ezek után nem csoda, hogy sokan egy-két hónap után fogják a bőröndjüket, és visszatérnek Magyarországra. „Szeptember a bulihónap, ilyenkor még mindenki élvezi, mennyire király, hogy nemzetközi diákokkal van körülvéve. De amikor kezd elfogyni a pénz, jön a tél, és délután négykor lemegy a nap, az már egyáltalán nem olyan jó. Mi harmincan vágtunk neki itt, a UCN-en, jelenleg tizenhatan vagyunk, nekem négy cimborám ment eddig haza, egyszerűen elfogyott a pénzük. De az is igaz, hogy ugyan mindenki nagyon szeretne munkát, de nem olyat, hogy például egy kínai étterem szellőzőjét kell kitakarítani este 11-től hajnali 3-ig. De válogatni nem nagyon lehet.”

A jövő

A nyilvánvaló nehézségek ellenére jó választásnak tűnik a dániai kaland, hiszen Európa egyik legfejlettebb és a munkaerőpiac­hoz leginkább alkalmazkodó felsőoktatási rendszere működik itt. Az oktatási minisztérium minden évben felülvizsgálja a különféle szakokat annak érdekében, hogy a képzéseket a legújabb elvárásokhoz és a munkaerőpiac igényeihez igazítsák. A diákok fél­éves szakmai gyakorlaton vesznek részt, az oktatásban a kiscsoportos szemináriumokat részesítik előnyben, vizsga helyett sokszor egy közös projekt megalkotása a feladat. „A dán felsőoktatás problémaközpontú, vagyis teljesen más, mint az itthoni – mondja Gergő. – Megkövetelik, hogy kérdezzünk, hogy megkérdőjelezzünk. Először furcsa volt az akadémiai típusú oktatás hiánya, de végeredményben logikus, hogy egy elmélet gyakorlati alkalmazása a legfontosabb. Tehát nincs az, ami a műszaki egyetemen, hogy a Bernoulli-egyenlet minden komponenséről tudni kellett, miért szerepel a képletben. Itt az számít, hogy ki tudjam számolni a végeredményt, majd gyorsan levonjak egy következtetést.”

A nyáron Aarhusba költöző Annabella azt mondja, a négyéves képzés után Dániában szeretne elhelyezkedni: „Arról fogalmam sincs, mi lesz majd az egyetem után, de mindenképpen arra törekszem, hogy ne kelljen hazajönnöm.” Gergő máshogy vélekedik: „Hosszú távon Magyarországon szeretnék élni. Szeretném hazavinni a pozitív tapasztalatokat, importálni azokat a dolgokat, amik itt jól működnek” – mondja, noha az itteni ismerősei szintén elképzelhetetlennek tartják, hogy visszajöjjenek.