A 2009-es cukrász-világbajnokságon első, amúgy mindeddig utolsó magyar döntős, Mihályi László nem valamelyik híres cukrászdinasztia sarja. Szakács nagyapjától tanulta el az ízlelés tudományát és a kísérletező kedvet, no meg azt, hogy a vendéglátásban a nyolcórás munkaidő ismeretlen fogalom. De aztán kiskamaszként bekerült az ifjúsági labdarúgó-válogatottba, ám nem sokáig bontakoztathatta ki tehetségét: sérülései elég hamar véget vetettek sportkarrierjének. Szeretett főzni, de utálta az előkészítő munkákat, a zöldség- és halpucolást, a tyúkkopasztást, a cukrászatban azonban megfogta a patikai tisztaság, a krémek és fűszerek illatának harmóniája.
Képző, szálló, hajó
Egy sütőipari vállalatnál gyakornokoskodott, ahol nagyipari szinten gyártották a fantáziátlan lúdlábakat, islereket, krémeseket. Ott határozta el, hogy valami egészen másfajta cukrászatot művel majd. Elvégezte a sulit, s kitűnő bizonyítvánnyal a zsebében jelentkezett a Fórum Szálloda (ma Intercontinental) Bécsi kávézójába. Épp üresedés volt. Tíz évig maradt. Az itt eltöltött idő alatt az ország legkiválóbb cukrászmesterei beléoltották a kérlelhetetlen igényességet. "Ekkoriban kezdett divatba jönni, hogy csakis jó minőségű alapanyagokból készüljenek a desszertek. Az aromák, ízpaszták, mesterséges színezékek kimentek a divatból a magas szakmai körökben. A süteménykínálatot szezonálisan állították össze az adott időszaknak megfelelő alapanyagból, például friss gyümölcsből" - meséli. A 90-es évek hazai szállodaprivatizációja fordulatot hozott az életében, mint mondja, a rendszerváltással a szállodai cukrászatban is beköszöntött a tömegtermelés korszaka, ez már nem arról a szakmaiságról szólt, amiben addig éltek. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy bizonyos körökben megszűnt az igény a minőségi kézművességre.
Ekkor vízre szállt. Kilenc évig dolgozott folyami hajókon, majd óceánjárókon, olykor a világ vezető séfjeivel. Jól keresett, ráadásul angolul is megtanult. "A hajókon a maximumot kellett nyújtani, az alaposság és a precizitás alapkövetelmény volt, nem lehetett hibázni. Ez egy fekete-fehér, igen-nem világ volt, rendkívül szigorú szabályokkal, állandó szankciókkal és ellenőrzésekkel. Ha valaki nem bizonyult alkalmasnak, vagy nem bírta az állandó stresszt, rövid úton megváltak tőle" - mondja. Ugyanakkor az óceánjárókon megfigyelhette a francia, a lengyel, a marokkói és az indiai mesterek fogásait. "Persze rengeteg receptet leírtam, de a legtöbbet itt őrzöm, az agyamban és a szívemben" - mondja.
Irány Vác!
Az óceánjárás után helyettes főcukrásznak hívták az akkor nyílt Four Seasons Gresham Budapest Hotelbe, majd később vezető főcukrász lett a Sofitelben, de öt éve végre megvalósíthatta régen dédelgetett álmát, és önálló üzletet nyitott. A Váci Desszertszalonban minden készítményt egyedileg munkálnak meg. A kezdeti időszakban egyedül készítette a süteményeket. A hely hónapok alatt hihetetlenül népszerű lett, a szalon híre évente sok ezer bel- és külföldi látogatót vonz a városba. Ma már könnyebb a helyzet, munkaerőből sincs hiány, bár a városban hallani olyan véleményt, hogy "a Mihályinál ridegtartáson vannak a dolgozók". "A minőséget illetően valóban nem tűrök kompromiszszumokat. Ez egy háromasztalos kis cukrászda, nem kifejezetten téli hely, a teraszunk viszont egész nyáron tele van, ezért nyáron napi 16 órát is talpon vagyunk. Akkor kell sokat dolgozni, amikor sok munka van. Az olyan pultossal tényleg nem tudok mit kezdeni, aki szerint nálam többet kell takarítani, mint a Lufthansánál."
A Mihályi család nemrég költözött Vácra a szomszédos Sződligetről, ahol helyi lakosként a mestercukrász is kivette részét a falu eddigi legnagyobb rendezvénye, a Karácsonyi Mézeskalácsfalu megépítéséből. A mostani lakása a desszertszalon közvetlen közelében van, így oldotta meg, hogy nyáron is találkozhasson napközben a feleségével, és láthassa két kisfiát.
Tanulni, tanulni, tanulni
Ha teheti, Franciaországba megy szabadságra - tanulni. A pár naptól több hónapig tartó tanfolyamok, így a világhírű École Lenoötre nemzetközi résztvevői a pénztárcájukhoz mérten mélyülhetnek el a csokoládé- és a cukormegmunkálás vagy akár a vitrinválaszték összeállításának részleteiben. Mihályi azonban nem koppintja a francia recepteket, a felhasznált ízekhez, alapanyagokhoz hozzáad egy csipetnyi magyar tradíciót és a saját ötleteit. A mousse nála is mousse, olyan könnyű hab, amelynek a sűrűségét nem a zselatin, hanem a csokoládé-, tojás- és zsiradékmennyiség megfelelő aránya adja. Nem Rigó Jancsit, hanem csokoládé mousse-szal töltött Rigó Jancsi "füttyöt" készít. Egy-két vendég már panaszkodott amiatt, hogy otthon, a kerti partin a hab fél óra múlva összeesett. A cukrász ezt azzal magyarázta, hogy nincs benne állagjavító és tartósítószer, emiatt a nyári melegben hűtést igényel.
Válogatott minőségű gyümölcsből jól ellátott a környék, a közeli Berkenyén szép málnát, szederinát, barackot szednek. Mihályi meg is hirdette, hogy vállalkozása organikus anyagokból, lokális termékekkel dolgozik. Télen friss gyümölcs helyett konyakos megygyet vagy rumos szilvát használ. A tojásport meghagyja a lusta cukrászoknak, azt mondja, csak a friss tojásfehérjét lehet szépen felverni. A 70 százalékos csokoládét Franciaországból rendeli. A csokoládé az egyetlen, amit csak külföldről tudnak beszerezni, ezeknek viszont az itthoni forgalmazója monopolhelyzetben van, ezért olyan döbbenetes árat kér, ami megnehezíti az árképzést és a kalkulációt. "Néha látom, hogy kifordulnak vendégek az árakat látva, de nem helyettesíthetem a minőségi csokoládét olcsóbbal" - mondja.
Bár a cukrászda jó alap, a váci közönség egyedül nem tartja el ezt az üzletet. Mihályi László számos megrendelésnek is eleget tesz - 2010-ben például az Operabál desszertjeit készítette. A lyoni világbajnokság évében a Centrál kávéház szaktanácsadónak kérte fel, de hívják felkészítőnek és zsűritagnak ifjúsági szakmai versenyekre is. 2009-ben a Worldskills junior-világbajnokságon Calgaryban, majd 2011-ben Londonban indult versenyzője. "Nagyon érdekes volt összevetni, hol tartanak a világ legjobb iskolái, és hol tartunk mi. Az első tíz között végzettek fényévekre vannak tőlünk. Persze lehetne hosszan beszélni az oktatás minőségéről, a tankönyvekről, a gyakorlatok színvonaláról, de azt látom, hogy nálunk hiányzik az ismeretanyag, a belefektetett munkaóra és a szorgalom. Londonban egy koreai fiatalember olyat művelt, hogy a zsűrinek leesett az álla. A felkészítője elmesélte, hogy ez a fiú a verseny előtt egy évig napi tíz órát gyakorolt" - meséli, de azért őt sem kell félteni: legutóbb New Yorkban tartott tanfolyamot. "Remélem, mindenütt marad egy lábnyom. Az, hogy a fiatal generáció a világon bárhol milyen felelősséggel alkalmazza a megismert technológiákat, mennyire veszi komolyan az alapanyagok szeretetét, minőségét, erről szól a kortárs gasztronómia. Ebben az is benne van, hogy felkelünk négy órakor, és elmegyünk friss szedret szedni."
Mihályi szerint, ha valaki a cukrászatra profitorientált módon tekint, akkor előbb-utóbb elmegy tőle a kedve, és rááll a sorozatgyártásra. A fagylalt is sokkal rentábilisabb, ha ízfokozóból, aromából és habosítóból készül, csak hát a fagylalt alapanyaga nem ez, hanem a tej és a tejszín. A mestercukrász úgy véli, a minőségi desz-szertek készítői és fogyasztói már nemet mondtak a "műanyag", előre gyártott krémporokból készült süteményekre, amelyeket az itthoni cukrászdák nagy része kínál. Először is nem akarják megenni, így nem is akarják elkészíteni sem az ilyen termékeket. Ehhez azonban megfelelő iskolák, oktatók, tanműhelyek kellenek. Ezért most azon töri a fejét, hogy társaival egy budapesti oktatási központot hoz létre kizárólag cukrászoknak. Mint mondja, azt szeretné elérni, hogy az emberek visszaszokjanak az ízekre, újra felismerjék a rebarbarát, a mentát pedig senki ne mondja mentolnak.
